hétköznap - Dívány

Akár limonádét készítesz magadnak a legnagyobb nyári melegben, akár a lakást fűtöd be télen, de ha telefonálsz vagy autót vezetsz, akkor is a fizika törvényeinek megfelelően mennek végbe a folyamatok és a változások. Meglehet, hogy amikor az iskolában a súrlódásról, a hő keletkezéséről vagy a mozgásformákról tanultál, meg sem fordult a fejedben, hogy ezek hogyan hatnak a mindennapi életedre.

A minket érő ingerek és a rájuk adott válaszaink között létezik egy tér. Egy tér, amelyben hatalmunkban áll dönteni, hogyan reagálunk. Ebben a választásban rejlik a fejlődés és a szabadság lehetősége – mondja a pszichológiatörténet egyik kiemelkedő egyénisége, Viktor Frankl. Igen ám, de a hétköznapjaink során hajlamosak vagyunk belecsúszni abba, hogy az ingerek, feladatok, tevékenységek és az elvégzésük közti tér leszűkül. Robotpilóta-üzemmódra kapcsolunk, automatikusan tesszük a dolgunkat, közben mégis úgy érezzük, egy helyben toporgunk, nincs időnk semmire, nyomorgunk a saját életünkben. Reaktívak vagyunk, de sohasem proaktívak, a felszínen maradunk, de nem tudunk kezdeményezni. Hogyan lehetne tágasabbá tenni a létezésünket?

Folyton szaladsz magad után? Egyik feladatról térsz rá a következőre, és így telik az egész életed? Tehetetlennek érzed magad, mintha nem nálad lenne az irányítás? A sodródás, a káosz és a merevség egyaránt önszabályozási nehézségeket jelezhet: azt, hogy a külső körülmények határoznak meg téged, ahelyett, hogy alapvetően te hatnál a környezetedre. Hogyan lehet az állandó reaktív üzemmódból, a robotpilóta-létezésből kreatív, teremtő működésre váltani?

Emlékszel, milyen volt a legelején? Alig vártad, hogy ismét láthasd a másikat. Előtte pár órával már tűkön ültél, nem voltál képes koncentrálni a feladataidra, mert a gondolataid megállás nélkül körülötte forogtak. Hosszú órákon keresztül beszélgettetek egymással, később is gyakran felidézted magadban, hogy milyen eredeti, izgalmas vagy éppen intim dolgokat osztottatok meg egymással. Hová tűnt mindez?

Az élet legnagyobb tragédiája, legalábbis sok mindennél jóval rosszabb, hogy soha nincs idő semmire. Annyi mindent vár tőlünk az élet, annyi teendőt vállalunk be, hogy folyamatos hajszoltságban, és a feladataink el nem végzése miatti frusztrációban élünk.