monoton - Dívány

A minket érő ingerek és a rájuk adott válaszaink között létezik egy tér. Egy tér, amelyben hatalmunkban áll dönteni, hogyan reagálunk. Ebben a választásban rejlik a fejlődés és a szabadság lehetősége – mondja a pszichológiatörténet egyik kiemelkedő egyénisége, Viktor Frankl. Igen ám, de a hétköznapjaink során hajlamosak vagyunk belecsúszni abba, hogy az ingerek, feladatok, tevékenységek és az elvégzésük közti tér leszűkül. Robotpilóta-üzemmódra kapcsolunk, automatikusan tesszük a dolgunkat, közben mégis úgy érezzük, egy helyben toporgunk, nincs időnk semmire, nyomorgunk a saját életünkben. Reaktívak vagyunk, de sohasem proaktívak, a felszínen maradunk, de nem tudunk kezdeményezni. Hogyan lehetne tágasabbá tenni a létezésünket?

Az élet legnagyobb tragédiája, legalábbis sok mindennél jóval rosszabb, hogy soha nincs idő semmire. Annyi mindent vár tőlünk az élet, annyi teendőt vállalunk be, hogy folyamatos hajszoltságban, és a feladataink el nem végzése miatti frusztrációban élünk.