Ma már szinte nincs olyan óvoda, ahol ne lenne valamilyen sportfogalkozás, ezért minden szülőben felmerül a kérdés: dzsúdóra vagy úszásra járassa-e a gyerekét? Vagy esetleg mind a kettőre? De kell-e egyáltalán egy óvodás korú gyereknek sportolni?
Lakatos Katalin mozgáspedagógus szerint mindenképpen, a mai gyerekek ugyanis nagyon keveset mozognak. Régen egy ennyi idős gyerek is besegített a házimunkába kint a mezőn, a maga szintjén természetesen, ha meg nem, akkor futkározott egész nap. Ma viszont a gyerekek sokat ülnek otthon, ha rossz az idő, az óvodában sem biztos, hogy kimennek az udvarra.
A sportolást azonban nem csak szervezett keretek között lehet elképzelni: ha egy gyerek napi 2-3 órát levegőn van, biciklizik, szaladgál, és ráadásul hétvégén a szülőkkel nagyot kirándul, az bőven elég neki. Lakatos Katalin szerint fontos, hogy legalább 4-5 játszótérre járjunk, olyanokra, ami tetszik a gyereknek, mozgásra készteti, nem az a cél, hogy a homokozóban ücsörögjön, - bár sajnos a játszóterek többsége is túlzottan statikus. Ha a napi rendszeres mozgás nem oldható meg, vagy látszik a gyereken hogy nagy a mozgásigénye, esetleg alvászavara is van, akkor négyéves kor körül elkezdhetünk gondolkodni a sporton. De vegyük figyelembe, hogy a nem megfelelően kiválasztott sport, nem megfelelő edzővel szorongást is kelthet a gyerekben, hiszen egyedül van, és nincs sikerélménye. Márpedig a gyereknek az önizalomszerzés a legfontosabb, és ezt ilyen korban még inkább az adja meg neki, ha egyedül megold valamit, például felmászik egy fára.
Leggyakrabban válaszott sport az úszás, bár az úszásérettség nagyjából az iskolérettség körül alakul ki, hiszen az úszás kitartást és önfegyelmet igényel. Előtte legfeljebb vízhezszoktatásról beszélhetünk, amivel semmi baj nincs, ha a gyerek élvezi, - és ha nem túl hideg a víz, nincsenek túl sokan, nem veszik túl komolyan, és jó az edző. Elég sok mindere kell tehát figyelni. A gyerekek különbözőképpen reagálnak a vízre, van, aki azonnal beleugrik, van, aki tart tőle, ha nagyon heterogén a csoport, az nem jó. De jól és biztonságosan úszni csak 6-7 éves korban tanulhat meg egy gyerek.
Népszerűek a küzdősportok is, ide két okból szoktak gyereket beíratni: vagy azért mert félénk, vagy azért, mert túl sok az energiája, esetleg egy kicsit verekedős. Lakatos Katalin szerint az utóbbi a szerencsés választás, az ilyen gyerekeknek ugyanis remek energialevezető és fegyelmező eszköz lehet egy ilyen sportfoglalkozás, egy félénkebb gyerek azonban a nála erősebbekkel összekerülve negatív élményeket szerezhet. Szintén 4-5 éves kortól ajánlott a korcsolya vagy a síelés, utóbbiban egy jó edzővel gyorsan haladnak a gyerekek. A néptánc is jó választás lehet, de itt is figyelni kell, hogy a zene és a lépések nagyon egyszerűek legyenek, a zenészeknek és a tanárnak legyen türelme kivárni, hogy a gyerekek nagyon lassan haladnak, egyáltalán nem kell őket bonyolult lépésekkel terhelni, óvodás korban még a körtánc a legmegfelelőbb.
Kisiskolás korban a legfontosabb az lenne, hogy a gyerek minden reggel gyalog menjen az iskolába. Ha ez megvan, és még a tornaórák is jók, aktívak, nincs is szükség külön sportra. Ha mégis úgy ítéljük meg, hogy gyerekünknek nagyobb a mozgásigénye, már egy-két csapatsportot, például a focit is el lehet kezdeni.
