Vannak dolgok, amikkel mindenkinek jobb, ha nem piszkáljuk a gyereket. Például a "köszönj szépen", meg a "hányszor mondtam, hogy evett és nem ett".
A tininek is szüksége van szülőkre, még ha nem is tud egyértelmű igennel felelni mindig, hogy szereti-e őket. De ennek már nincsenek egyértelmű jelei.
Az olyan magas labdákat, mint mese keksz, kindertojás, nyuszis kakaó le sem csapjuk, akkora evidenciák, az érdekes dolgok ezen túl kezdődnek.
A felvételi rendszer hibáira panaszkodni olyan, mintha a disznók összefognának, hogy elérjék a disznóölés algoritmusa egyes részeinek korszerűsítését.
Szükség van magas színvonalú betegellátásra. A milliárdoknak jobb helye lenne ott, ahol nem kizárni, hanem ellátni akarják a betegeket.
Nem a tesó, hanem a kutya van az első helyen. De hogyan lehetséges ez?
Ezt a mozit most tényleg jó szívvel ajánlom minden korosztálynak, főleg, ha már annyira unják a szuperhősfilmeket, mint én.
Roppant kínos, ha új profilképüket tíznél kevesebben kedvelik, és alap a pattanások és kilók eltüntetése a posztolt fotókon. Kamaszok a neten.
Méreg a tej, vagy élet, erő, egészség? Ihat a gyerek? És ha igen, mennyit? Ha nem, miért nem? Utánanéztünk.
A bizonytalan gyerekek szerint a közösségi média és a pénz, a magabiztosak szerint a mások véleményétől független önkép az önbizalom forrása.
És nem csak olyan szokványos kézfogás, inkább egy bonyolult koreográfia, amit megtanulni sem lehetett piskóta.
Mekkora gyerek képes megkülönböztetni a reklámot a műsortól és a valóságtól? Visszaélnek a hirdetők a fogékonyságukkal? Reklámpszichológia és gyerekek
Erzsébet reggel elvitte a lányát bölcsibe, és nem kapta vissza: állami gondozásba került. Pedig az anya dolgozik, nem bántalmazó, csak szegény.
Olyan a viszonya a főnökével, mint a római pápának: sosem látta, de elhiszi, hogy létezik. Cserében viszont sokszorosan túlvállalja magát.
Kölcsönös szexuális beleegyezés, menstruáció és a pornó is a terítéken. Szuper videók tiniknek.
Énekházi, leszarozott rajzok, lebénázott gyerekek tesiórán. Készségtárgyak és az ő osztályozásuk.
Olyan témákat jártunk körül, mint a hatóságok szerepe a bántalmazás fenntartásában, és a bántalmazó kapcsolat utáni élet.
Egy húsz éves program hatására Izlandon szinte nincs dohányzó vagy drogos fiatal, és alig isznak. Hogy csinálták, és miért nem csinálja mindenki azt?
A tüskésség csak látszat, a figyelem viszont nem (csak) számonkérés és logisztikai készenlét. A pszichológus arról ír, mit jelent "látni" a gyereket.
Aggódjunk-e, ha a gyerek még középsőben sem szívesen veszi a kezébe a ceruzát, és mit tehetünk az ügy érdekében?
A szülő fejében már elő van készítve a terep: de jó lenne tudni, hogy is állunk, jó szülő vagyok? Innentől minden mondatnak súlya van.
Dóra négy gyereke közül egy aspergeres, két autista. Dani hat nyelven beszél, a 7 éves Levi magától megtanult angolul, Zalán mindent tud az erdőkről.
Nem az objektív történéseken múlik, az ember elégedettsége, inkább azon, értékeljük-e a pillanatokat. Más szavakkal: hogy tudunk-e hálásak lenni.
Nincs tankönyv, óra, lecke, a tanárnak nem mondják meg fölülről a tutit, a gyerek mégis mindent megtanul. Nem sci-fi, az AKG új iskolája. Interjú.
A nők is lehetnek nagyon okosak? Az ötéves kislányok szerint még igen, a 6-7 évesek már nem biztosak benne. Mi történik velük?
Egy szabálymódosítás értelmében jobban járnak jövőre az érintett nyugdíjasok.
Már nem is a magyaroknak szól saját rendezvényük?