Amikor a gyerekszoba-bútort terveztük, egy valamit tudtam.
Amikor a gyerekszoba-bútort terveztük, egy valamit tudtam. Bölcsőt szeretnék. Mert a csapból is az folyik, hogy az milyen jó. Viszont azt is tudtam, hogy az csak rövid ideig jó, tehát rögtön érdemes kiságyat is beszerezni.
Érdemes arra figyelni, hogy ma már a szabvány a 6 centiméteres rácstávolság. Praktikus, ha több fokozatban (minimum három) állítható a magassága, és ha van kivehető rácsa (nagyobb gyerek esetén, egyedül ki tud majd jönni a kiságyból, mikor még nem kerül gyerekágyba). De azt hiszem, minden kiságy ilyen.
Matracokról annyit, hogy manapság a kókuszmatrac a divat, állítólag jobban szellőzik, mint a szivacs, akkor is könnyen lélegzik a baba, ha orrát a matracba nyomja. Ha gumilepedőt akarsz használni, a kókuszmatrac értelmét veszti.
Nehéz fába vágtam a fejszémet. Férjemmel meg kellett küzdenem minden ötletemért. Az hamar kiderült, hogy számára a hagyományos bölcső, mint alternatíva, nem elfogadható, egész egyszerűen nem tetszik neki. Túl sokat sem költhetek rá, ezért aztán a lengő bölcső is hamar kiesett. Találtam nagyon extrém darabokat is: bölcső és kiságy egyben.
Van olyan bölcső monster, ami kiságy + talpak az aljára, és a hagyományos bölcsőre hasonlít, csak óriási. Hosszú keresgélés után akadtunk rá az igazinak tűnőre. Nagyon jónak látszott, fixálható, kereken gurul, tökéletes. A bölcső tehát megvan.
A Brendonban szerettem bele egy gyönyörű kombiágyba. Előnye, hogy mikor kinő a gyerek a rácsos ágy korból, átalakítható gyerekággyá. Nem tudom miért, de nekem nagyon tetszett ez az ötlet, és az is, hogy egybe van építve a pelenkázóval, amiből később komód lesz. Persze végül nem ott vettük meg.
Létezik átalakítható rácsos ágy is, ami már eleve nem nevezhető kiságynak. A heverő méretű babaágy valamiért nem tetszett nekem.
Azután megszületett a leányzó, használatba vettük a bútorokat. Ekkor derült ki, hogy remekbe szabott elképzeléseink a gyakorlatban nem válnak be tökéletesen. A függesztett bölcsőnk bölcső funkcióját Zsófi utálta. Hamar le is szoktunk a ringatásról. A kerekeskocsi funkciót azonban kihasználtuk, nagyon praktikus volt, hogy vittem magammal a nappaliba. Nagyon jól el is volt ott rendszerint, persze, azért többet volt kézben, mint a bölcsőben. Aludni azonban elég nyugtalanul aludt, és emiatt nagyon hamar át kellett költöztetni a kiságyba – rendszerint arra ébredt fel, hogy beleütközött a bölcső oldalába.
Néha azonban ringatni kellett, ha fájt a hasa, gyakorlatilag a ringatás volt az egyetlen módszer, ahogyan el tudtuk altatni a leányzót. Mivel a bölcső nem vált be e célra, apa lengette az autós hordozóban. Ez eleinte még könnyen kivitelezhető volt, később azonban elkezdtük keresni az alternatívát. Találtunk is. Zsófi esténként azóta is gyakran a hintában alszik el. Most azon aggódunk, mi lesz, ha kinövi. Alternatívája is van.
A másik baja a hintának, hogy nem hagyhatjuk benne a lányot, csak ha mi ébren vagyunk, és felügyeljük, ha aludni akarunk mi is, át kell rakni. Ez kétemberes feladat. Lám, erre lett volna jó a lengőbölcső. Sokkal drágábbért. Bár igaz, a lengőbölcsőben nem tudom, hogyan lehetne használni a légzésfigyelőt. Azért nappali altatásra a babakocsi alternatívájaként remekül bevált a hinta, és amúgy is nagyon szeret benne Zsófi, ébren is imád hintázni.
Na és hogy vált be a kombiágy? Nem rossz – csak épp nem olyan alacsony anyukáknak való, mint én, és nem olyan mozgékony babáknak van kitalálva, mint Zsófi. Nekem kicsit magas ez a pelenkázó, nem tudok rendesen fölé hajolni, van is egy sámli rendszeresítve erre a célra. Plusz mostmár, hogy a legalacsonyabbra van helyezve a matrac, igencsak nehézkes ki-be emelni a babát. Túl magasan van a rács, az ágyneműtartó fiókok miatt magasabb az egész ágy.
A kiságy fekvőfelülete lehetőleg jó nagy legyen: nekünk nagy és így is hallani jó nagy koppanásokat éjszaka. Vannak jóval kisebbek is, álmában mozgékony babánál valószínűleg nem szerencsés, Zsófi pedig nagyon mozgékony. A pelenkázó a 60x70 centis felületével kicsi. Ez általában nem okoz gondot, de a neurológián „pelenkázásra” kiadott tornagyakorlatok egy részét pont emiatt nem lehet a pelenkázón elvégezni – például oldalra kinyújtott keze beleütközik a pelenkázó szélébe.
Mivel gyakran fordulunk meg a nagyszülőknél, és ott is alszunk, volt alkalmunk hagyományos kiságyat és pelenkázót is kipróbálni. Sokkal jobban beválnak használatban, mint a mi kombiágyunk. Ráadásul azóta értelmetlennek tartom az átszerelhetőséget, minek, ha nem kell a kiságy már, nagy a család, továbbadjuk.
Mi a konklúzió? Ha van elég pénzed, vegyél lengőbölcsőt. Akkor is érdemes rá beruházni, ha nagy a rokonság, és tovább lehet adni. A baba kiskorában szerintem ideális. Később át lehet költöztetni egy hagyományos, alacsony (anyukakímélő!) kiságyba. Hintát venni a bölcsőtől függetlenül érdemes, praktikus, a gyerek 4 éves koráig használható. Pelenkázóból is jobb a hagyományos.
(Nálunk amúgy a babakocsis altatás sokáig nem működött, féléves volt, mire összejött, és mostanában megint kevéssé alkalmazható (változnak az idők). Az autóban mindig üvöltés volt a divatos alvás helyett. A nagy családi ágy szerintem mindhármunknak a legrosszabb megoldás volna. Ők nyugtalanul alszanak, én nem tudok a parától nyugodtan aludni, hogy a kicsi leesik, vagy az apja nem figyel rá eléggé, és agyonnyomja... ez sanszos, de rémtörténeteket nem mesélek.)
Cobold
