Jó minőségű, habár rövid távú kutatások szerint boldogabbak azok a tinédzserek, akiket hagynak telózni, mint azok, akiket nem. Sőt, a sok tévézéstől és videojátékozástól sem lesz hiperaktív, vagy befelé forduló a gyerek. Most akkor kell óvni a gyereket a képernyőtől, vagy nem?
Mostanában, ha szülők ráérősen beszélgetnek egymás közt, előbb-utóbb biztosan felmerül a téma: ezek a mai fiatalok, már fel sem emelik a fejüket a telefonjukból, csoda, hogy még nem ütötték el őket, sőt, amikor együtt vannak, akkor is csak a kijelzőt bámulják. Hová fajul így a világ!
Vannak, akik a túlzásba vitt eszközhasználatot különböző furmányos módokon próbálják megakadályozni, én például konkrétan be szoktam gyűjteni a telefonokat, ha gyerektársaság verődik össze nálunk. Abban a pillanatban ugyan nem vagyok túl népszerű, de a szülők imádnak érte, a gyerekek meg tíz percen belül úgyis feltalálják magukat a való világban is, szóval tulajdonképpen ajándékot nyújtottam át nekik (meg mellé sütit is szoktam, és akkor újra megszeretnek).
Az iskolák is próbálkoznak mindenfélével, van, ahol egyszerűen megtiltották, hogy tanítási időben elővegyék a gyerekek a telefonjukat, ezzel is csökkentve a kijelzőre függesztett tekintetek idejét, ugyanakkor megsokszorozva a szemtől szembe beszélgetéseket.
Na de mit mond a tudomány? Valójában mennyi lenne az az idő, amit egészséges különböző kütyük bámulásával tölteni kamaszkorban? Hol van az arany középút a Tari Annamária által képviselt abszolút zéró, és a megengedő „annyit, hogy ne vegye el az időt a sportolástól, a tanulástól és a barátoktól” között. Sőt, manapság már amiatt is aggódhatunk, amit a tech óriások kiugrott vezetői mondanak (habár nem támasztják alá semmivel): Isten tudja, hogy ezek az eszközök és alkalmazások hogyan változtatják meg a fiatalok agyát!
Hát, maradjunk is ebben: egyelőre tényleg nem ismerjük a hosszú távú hatásokat, mivel nem telt még el elég idő ahhoz, hogy kiderüljenek. Valamilyen hatásuk biztosan van, de hát ugyebár minden megváltoztatja valamennyire az ember agyát, amivel sok időt tölt: az autóvezetés, az erdőben sétálás, meg a makramézás is.
Rövid távú, ugyanakkor nagy létszámú kutatások azonban már most is vannak, melyekben azt vizsgálták, hogy a digitális technológia hogyan hat a gyerekek lelki jólétére, beleértve a boldogságot, a mentális egészséget, és a társadalmi életüket, és tádámm: úgy tűnik, fellélegezhetnek azok a szülők, akik csak hatalmas botrányok árán tudják kicsavarni a gyerekük kezéből a telefont. A kamaszok lelki jóléte, és a telefonjukkal töltött idő mennyisége ugyanis szinte alig mutat összefüggést.
Az Oxfordi Egyetem 2017-ben 12 ezer 15 éve fiatalt vizsgált ebből a szempontból, és arra jutottak, hogy azok, akik alapvetően keveset nyomkodták a telefonjukat, boldogabban lettek attól, ha egy kicsit több telóidőt kaptak. Alighanem azért, mert így több ideig lehettek kapcsolatban a barátaikkal.
Ezzel szemben, akiknek szinte hozzánőtt a tenyerükhöz a telefonjuk, azoknak nem tett igazán jót, ha tovább növekedhetett az erre fordítható idő, de igazából csak nagyon gyenge hatásról lehet beszélni.
Az Unicef kutatása szerint bizonyos képernyő előtt töltött idő kimondottan jót tesz a gyerek lelki egészségének. A fizikai aktivitásukra pedig nem igazán van hatással, legalább is a kutatás nem mutatott ki összefüggést.
Egy másik, jó minőségű kutatás arra figyelmeztet, hogy a közösségi média, és a technológia használat negatív hatással lehet a kamaszok lelki jóllétére, ugyanakkor Jean Twenge (akire Tari Annamária is többször hivatkozik itt) úgy fogalmaz, hogy az eszközök túlzásba vitt használata jelent problémát. Twenge napi fél-egy óra monitoridőt tart egészségesnek, ha tinédzserekről van szó.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű. 2013-ban 11 ezer ötéves gyerek bevonásával vizsgálták, hogy a televíziózási és videojátékozási szokásaik milyen hatással voltak rájuk 2 évvel később. Ez az egyike annak a kevés vizsgálatnak, amiből bármi képünk lehet arról, hogy a technológia hogyan hat az idők során az emberekre.
Nos, ebben a vizsgálatban azt találták, hogy azok a gyerekek sem viselkedtek jobban, akik csak napi fél-egy órát nézhettek tévét, mint azok, akik akár 3 órán át is. Vagyis egyáltalán nem úgy néz ki, hogy a sok tévézés, vagy videojátékozás megnöveli a hiperaktivitás esélyét, vagy barátkozási, érzelmi problémákhoz vezetne.
Mondjál már végre egy számot!
Hát, az ebből a cikkből sem fog kiderülni, hogy konkrétan mennyi időt engedj a gyereknek a telefonja, tablete előtt tölteni, mivel a te gyerekedet te ismered, és jó esetben te tudod, hogy mit csinál, és az hogy hat rá. Ha zaklatják, vagy ő zaklat másokat, a fél óra is sok, ha viszont cuki videókat készít saját maga, vagy a barátnői szórakoztatására, (és közben megtanul videót vágni, zenét alákeverni, széket átugrani, hogy legyen látványelem), attól valószínűleg nem lesz semmi baja, és akkor miért ne csinálhatná? Feltéve persze, hogy nincs más, fontosabb dolga.
Az egészből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre olyan konkrét, és megkérdőjelezhetetlen kutatási eredmény, amiből egyértelműen kijelentenénk, a telefonozás, vagy a közösségi média-használat, így, összességében rossz hatással lenne a gyerekek lelkére. Szóval hagyjuk a körvonalazatlan rettegést, meg a „mi lesz ha…” érzését, és hallgassunk nyugodtan a szülői tapasztalatainkra és megérzéseinkre. Mást úgysem tehetünk jelenleg.
