képernyő - Dívány

A közös étkezés sokáig elképzelhetetlen volt a konyhaasztal nélkül. Ma viszont egyre többen vacsoráznak a televízió előtt, a kanapén vagy akár a hálószobában. Egy friss nemzetközi kutatás szerint a magyarok akkor sem mondanak le a képernyőről, ha a családjukkal vagy a párjukkal ülnek le enni, sőt közel minden tizedik ember még vendégfogadás közben is bekapcsolva hagyja a tévét.

Akármennyire is fura, de a fiatalabb generációk egyre nagyobb arányban igyekeznek csökkenteni a képernyőidejüket. Ennek oka pedig nem a külső nyomás, hanem egy belső indíttatás, a stressz csökkentése.

A képernyőidő eltúlzása nem csak mozgáshiánnyal és az agy befolyásolásával jár, más területeken is súlyos egészségkárosító következményei lehetnek.

Korhatáros szabályozás bevezetését javasolják a közösségi média használatát illetően Németországban.

A digitális eszközök egyre fiatalabb korban válnak a gyermekek mindennapjainak részévé, ám a legkisebbek még nem állnak készen erre az idegrendszeri terhelésre. A 8–12 évesek napi átlagban több mint öt és fél órát töltenek képernyő előtt.

A telefonok egyik népszerű beállításáról kiderült, hogy mégsem annyira energiatakarékos, és a felhasználóknak is problémát okozhat.

Okoska törp, Dr. Bubó és Harry Potter mind szemüvegesek. A szemüveg a tudás szimbólumává vált, mivel régen a tanult emberek hordtak szemüveget, akik látása romlott a sok olvasás következtében. Ma Tajvanon és Dél-Koreában a huszonévesek több mint 80 százaléka rövidlátó, számuk a nagyvárosokban meghaladja a 90 százalékot is, míg 1950 körül csak 20 százalékot tett ki. A helyzet radikális romlásának egyik oka a mértéktelen kütyühasználat, mely klinikai kísérletek sora által igazoltan az időskori vakság legfőbb előidézőjévé válhat hamarosan.

Korábban soha nem látott mértékben kell a kamaszoknak szembenézniük képernyőarcukkal. Ez a felnőttek számára sem egyszerű kihívás, sokan fordultak 2021-ben emiatt plasztikai sebészhez Amerikában, a kamaszok számára viszont kifejezetten ártalmas életkori sajátosságaik miatt. A szülőknek is nehézséget okozhat, ha segíteni szeretnének ebben gyereküknek.

Ha kiskorúval élsz egy háztartásban, az elmúlt hónapokban jó eséllyel te is eljutottál a nagy dilemmáig: mivel lehet értelmesen lekötni, ha már az összes indiántábort felépítettétek a lakásban, mindent megfestettetek, és az utolsó bújócskázós szegletet is felfedeztétek. Ja, és eközben fél szemmel mindig a képernyő felé pillantgatott.

A legtöbben szeretnénk, ha a gyerekünk képes lenne önállóan eljátszani. Ha nem igényelné az állandó aktív részvételüket, se a feszített figyelmünket, amellyel a veszélyeket és a rumlit próbáljuk elkerülni. Reménytelennek tűnik, pedig sokszor pont mi állunk ennek útjában.

Amikor gyerekkori agresszióról beszélünk, gyakran kerül szóba a mai rajzfilmek és számítógépes játékok túlzott erőszakossága. Arra már kevesebben gondolunk, hogy a képernyőnézés önmagában is növelheti az agressziót. Márpedig ha a gyereknek nincs lehetősége kellően kimozogni és kreatívan kijátszani magát, akkor a legbarátságosabb mesét nézve is hasonló viselkedéssel szembesülhetünk.

A jó szülőséget márciusig kis túlzással abban mértük, ki mennyire tudja távol tartani a gyerekét a tabletektől, okostelefonoktól, számítógépes játékoktól. Most azonban fordult a kocka.