Ha az iskolai, óvodai étkeztetésben helyben termelt bio alapanyagokat használnának, nemcsak egészségesebbek lennének a gyerekek, de idővel mindenki hozzáférhetne a tiszta élelmiszerekhez, és még a Földet is megmentenénk. Ráadásul nem is biztos, hogy többe kerülne.
Petíciót indított a Greenpeace, amellyel azt szeretnék elérni, hogy az iskolai, óvodai menzákon felhasznált bio alapanyagok aránya 2018-ban érje el a 10 százalékot. Ez nem is olyan nagy törekvés, ha onnan nézzük, hogy egyrészt milyen jó hatása lenne, másrészt tulajdonképpen az államnak is van egy ilyen szándéka, sőt, akcióterve is. Ebben konkrétan az áll, hogy 2020-ig érjen el harminc százalékot a közétkeztetésben felhasznált bio élelmiszerek aránya. Elvileg tehát mindenki ugyanazt szeretné.
Hogy hogy állunk a céldátum előtt két évvel? Hát, azt nem tudtuk meg. Kerestük ugyan a Vidékfejlesztési Minisztériumot a kérdésünkkel, de nem válaszoltak. Megkerestük a petíciót elindító Greenpeace témafelelősét, Rodics Katalint is, hogy megkérdezzük, mi a helyzet, hogy állunk most.
Rodics Katalin szerint gyakorlatilag százalékosan kimutathatatlan, hogy milyen arányban használnak a magyarországi főzőkonyhákban bio alapanyagokat, pedig igény, az lenne rá. Nemrégen végeztek egy kutatást a Závecz Research bevonásával, amelyben ezer főt kérdeztek meg, hogy mit szólnak hozzá, legyen-e kötelező a közétkeztetésben a bio alapanyagok használata, még akkor is, ha többet kellene fizetni érte. A válaszadók 62 százaléka egyetértett ezzel, míg csak 17 százalékuk mondta azt, hogy ne legyen kötelező vegyszermentes bio élelmiszerekből főzni a menzákon.
A bio termelésből származó alapanyagok arányának a növelésére azért is lenne nagy szükség a Greenpeace szerint, mert a növényvédőszer-maradványokra a kisgyermekek a legérzékenyebbek, tudományos vizsgálatok szerint bizonyos rovarölő szerek például mérhető IQ-csökkenést is okozhatnak a fejlődésben lévő szervezetükben. Az egyre gyakrabban diagnosztizált figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) szintén összefüggésbe hozható a növényvédő szerekkel. Emellett több más betegség kialakulásában is szerepet játszanak az élelmiszereinkben maradványként előforduló növényvédő szerek. Így például sok allergiás megbetegedés, egyes ráktípusok, idegrendszeri károsodások hozhatók összefüggésbe ezekkel a vegyszerekkel.
Ki tudja ezt megfizetni?
Jelenleg a menza valódi árának a nyolcvan százalékát nem az ott étkező gyerekek szülei, hanem az állam fizeti, ezért egyáltalán nem lenne törvényszerű, hogy emiatt dráguljon a közétkeztetés a fogyasztóknál. Ráadásul, ha a bio termelés, a megnövekedett igénynek köszönhetően, beállna egy magasabb szintre, sokkal olcsóbban is elő lehetne állítani ugyanazokat a termékeket. Ha pedig valóban a helyi gazdáktól szereznék be a főzőkonyhák ezeket az alapanyagokat, ami az ideális megoldás lenne, azzal nemcsak a szállítási költségeket lehetne megspórolni, de a szén-dioxid kibocsátás is csökkenne.
Megoldhatnánk a világ összes nagy problémáját
Rodics Katalin szerint ma már tudományos bizonyítékok vannak rá, hogy a világ szinte összes nagy problémája a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre vezethető vissza.
Betegek leszünk, mert a kizsákmányolt földben termett növények már nem tartalmazzák azokat a vitaminokat, tápanyagokat, amire a szervezetünknek szüksége lenne, viszont megesszük a sok mérgező, rákkeltő, és más betegséget okozó vegyszert.
A környezeti katasztrófák jelentős része is erre vezethető vissza: jelenleg az üvegházhatású gáz-kibocsátás fele a nagyüzemi mezőgazdaságból és a jelenlegi élelmiszer előállítási rendszerünkből származik. Kiirtják az erdőket, hogy helyette nagy monokultúrákat telepítsenek, végeláthatatlan földeken termelik a szóját vagy a pálmaolajat, amit aztán a Föld másik végébe szállítanak, hogy az élelmiszeripart kiszolgálják, vagy takarmányt állítsanak elő a tejelő, vagy húscélú állatoknak.
Az emberiség harmadik nagy problémája a szociális válság: a vidék megtartó ereje rendkívül meggyengült az utóbbi időben. Nem azért, mert vidéken élni, és madárcsicsergést hallgatni reggelente ne lenne továbbra is nagyon romantikus, csakhogy meg is kellene élni valamiből. A nagyüzemi mezőgazdaság ugyanakkor elveszi a kistermelők megélhetését, egy több ezer hektáros monokultúrához elég egy traktor is, nem kellenek hozzá emberek. A világ második legveszélyeztetettebb, már-már kihalófélben lévő foglalkozása ezért, a postás után, a vidéki kistermelő lett.
Az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek előállítása − a nagyüzemi mezőgazdasággal ellentétben − nem károsítja az egészségünket és a környezetünket sem. A helyben, ökológiai módszerekkel történő termelés kíméli az élővizeket és a talajt, nem okozza állat- és növényfajok kihalását, és nem gyorsítja fel a klímaváltozást a termőtalaj tönkretételével, erdőirtással, hatalmas gépek használatával, műtrágyázással és kontinenseken átívelő szállítással.
De hát így éhen fogunk halni!
Népszerű érvelés, hogy persze, a környezetvédelem nagyon szép dolog, de a nagyüzemi mezőgazdaságra szükség van, hogy hétmilliárd embert jól lehessen lakatni. Nos, ez nem így van, nagyon nem. Akár kilencmilliárd embert is jól lehetne lakatni a számítások szerint bioélelmiszerrel, csak véget kellene vetni a pazarlásnak, és sokkal kevesebb húst kellene enni.
Az élelmiszer pazarlás kérdése egyébként elég fontos téma a gyermekétkeztetésben. Aki látott már menzát, tudja, hogy az étel fele pocsékba megy, egyik gyerek ezt nem eszi meg, a másik meg azt, illetve az egyik nap még megeszi, a másik nap meg már nem. De erre is van megoldás, mégpedig egy francia minta menza programban találták meg.
Ebben a programban a helyi biotermelőktől vett élelmiszerekből mindig legalább háromfélét főztek, és tálalás előtt először mindet megkóstoltatták a gyerekekkel, akik választhattak, melyik ízlik, melyikből kérnek. Egyszerre pedig mindig csak keveset szedtek nekik, de kérhettek akár háromszor is, lényeg, hogy így végül egyáltalán nem keletkezett maradék, és hosszú távon egészen jól be tudták lőni, meg tudták tervezni, hogy miből mennyire van szükség, miből mennyit kell termelni a következő évben. Erre egyébként itthon is van példa, az Anyukám mondta étterem is így tervezi a beszerzéseit, egészen a bio termeléstől kezdve – mesélte a Díványnak Rodics Katalin.
A közétkeztetésben is vannak egyébként jó példák, Szarvason például már megoldották, hogy egy helyi bio termelőtől vegye a főzőkonyha az alapanyagokat, és mi is több ilyen helyi kezdeményezést ismerünk. Ehhez viszont szervezni kellene, és némi ösztönzés sem ártana.
Mindannyiunk közös érdeke lenne, hogy célt érjen a petíció. A gyerekek egészségesebb ételeket ennének, így maguk is egészségesebbek lesznek, helyzetbe hozzák a helyi bio termelőket, így lassan mindenki hozzájuthatna a jó minőségű, helyi terményekhez, ráadásul a Földet is megmentenénk. Legalább is tennénk érte egy lépést. Itt lehet aláírni.
