Ha az egónk tökéletesen végezné a dolgát, soha nem élnénk át szorongást. Ugyanis ez a személyiségrész hivatott arra, hogy fenntartsa az egyensúlyt az ösztönénünk szükségletei, a felettes énünk morális utasításai és a valóság korlátozó erői között. De sajnos nincs olyan egó, amely hibátlanul működne, így szinte valamennyien szorongunk – ki gyakrabban, ki ritkábban. A szorongás csökkentésére az énünk két dolgot tehet: vagy növeli a problémamegoldó erőfeszítéseinket (amennyiben a külvilágból érkező fenyegetésről van szó), vagy pedig a valóság torzításával megakadályozza, hogy egyáltalán érzékeljük a szorongást. Ez utóbbi célból pedig tudattalan lelki manőverek kisebb garmadája áll a rendelkezésünkre. Új pszichológiai sorozatunkban ezeket az elhárító mechanizmusokat mutatjuk be.
Ha nagy a nyomás, előjöhetnek a zsigeri reakciók
Anna Freud szerint a stressz sokszor azt idézi elő, hogy az emberek az érett megküzdési stratégiáikat primitívebb, infantilisebb formákra cserélik. Visszatérnek a jól bevett megoldási módjaikhoz, amelyek ha nem is mindig túl hatékonyak, az ismerősségükben van valami megnyugtató. Ha például nagyon jól éreztük magunkat csecsemőkorunkban, akkor felnőttként is preferálhatjuk az oralitáshoz köthető tevékenységeket: többet ihatunk, ehetünk, cigizhetünk, ha munkahelyi feszültségek érnek minket. Ha 1,5-3 éves korunkban, az anális szakaszban fixálódtunk – azaz túlságosan kielégülnek az igényeink, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan frusztrálódnak a szükségleteink a szobatisztaságra nevelés környékén –, akkor később is csökönyössé, makaccsá válhatunk, ha valamilyen nehézséget kell kezelnünk. Minél erősebb az adott életszakaszban történő letapadásunk, annál valószínűbb, hogy oda fogunk visszatérni, amikor baj van.
Példák regresszióra
Előfordult már veled, hogy meccset néztél a tévében, és teljesen kiakadtál azon, hogy a döntő pillanatban a játékos ugyanazt a technikát erőlteti, ami előtte már ötször nem jött be neki, mert az ellenfél olvassa a játékát? Ez nem azért van, mert a sportoló hülye, hanem valószínűleg azért, mert a fokozódó szorongás hatására elveszíti a rugalmasságát, az ötletességét, és óhatatlanul visszatér a leginkább bejáratott játékeleméhez. Valami ilyesmi történik az élet más területein is, például amikor veszekedés közben kivetkőzünk magunkból. Jól megfigyelhető a regresszió gyerekeknél is: az idősebb testvér, aki mellőzve érzi magát, elkezd újra „dedós” játékokat játszani, pöszézik, vitetni szeretné magát vagy bepisil.
Mit tegyek, ha újra bepisil?
„A 6 éves kor feletti gyerekek 10-15 százaléka éjszakánként néha bepisil” – írja a Medium. Többségük szülői támogatás mellett kinövi az átmeneti nehézséget, de még a tinik 1-2 százalékánál is elő-előfordul ez a probléma. A megoldásához érdemes először sorra venni az életmódbeli faktorokat: mennyit iszik este a gyerkőc, elment-e lefekvés előtt WC-re, fogyaszt-e valamilyen koffeintartalmú folyadékot. Ajánlott orvossal is konzultálni, és megvizsgálni, hogy van-e szervi oka a vizelettartási nehézségeknek, pláne ha azok rendszeresen előfordulnak. Azt is lényeges tudni, hogy az enurézis gyakori regressziós tünet: bizonyos értelemben olyan, mint a sírás – jelezheti azt, hogy a gyerek nincs jól, nehezen birkózik meg az adott életszakasz feladataival, így egy korábbi fejlődési szakaszba tér vissza. Lényeges, hogy minőségi időt tudj tölteni vele, beszélgessetek, fejezd ki a szeretetedet. Ha nem múlik el a bepisilés, bátran vegyétek igénybe pszichológus segítségét. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyikőtök „őrült” lenne, hanem azt, hogy fontos neked a gyermeked mentális egészsége, és mindent megteszel azért, hogy megfelelő támogatást kapjon a nehézségei leküzdéséhez. Azt talán mondani sem kell, hogy ha ezzel szemben megszégyenítéssel vagy büntetéssel reagálsz erre az érzékeny helyzetre, akkor életre szóló sebeket ejthetsz rajta.
A regresszióban óriási erő is van
Nem véletlen, hogy a pszichológia különböző módszerek segítségével támogatja a klienseket abban, hogy visszatérjenek az aktuális működésmódjaik gyerekkori forrásához, a sorsukat alakító eseményekhez. Legyen szó hipnózisról, légzésgyakorlatokról, imaginációról, mozgás- vagy egyéb művészetterápiákról, ezek közös eleme lehet, hogy szándékos regresszióval az illető közelebb juthat annak megértéséhez, hogy honnan jönnek a viselkedései, rá tud tekinteni az akkori helyzetére, és ún. kompenzatórikus élményekre tehet szert. Ha ijesztő dolgok történtek vele és teljesen lefagyott, most lélegezhet, mozoghat, megvédheti magát, és elmondhatja azt, amit akkor nem tudott. Nehéz élményeinket újraélni persze fájdalmas, de hosszú távon megéri: fontos tapasztalatokat szerezhetünk arról, hogy már nem kiszolgáltatott kisgyerekek vagyunk, hanem a határaikat meghúzni képes felnőttek, akiknek van lehetősége felelősséget vállalni a lelki jóllétükért.
Ne hagyd veszni a gyermekénedet
A szándékos regressziónak nemcsak a gyógyulásban, változásban van szerepe, hanem abban is, hogy meg tudd őrizni a humorodat, a lelkesedésedet, a játékosságodat. Ha próbáltál már egy négyévessel végigsétálni az utcán, tudod, miről beszélek. Az ovisok szinte lépésenként megállnak, rácsodálkoznak valamire, mintha varázslatot látnának. Eszméletlen jó kérdéseik vannak, minden érdekli őket, mindent tudni szeretnének. Ezek olyan tulajdonságok, amiket felnőttkorban is érdemes ápolnunk, például az alábbi módokon:
- Kreativitás: kinek könnyebben megy, kinek nehezebben, de hidd el, mindenkiben benne van. Gondolj csak a gyerekkori önmagadra: mennyit botladoztál, mennyiszer fenékre tottyantál, mire megtanultál járni! Mégis természetesnek tűnt, hogy újra és újra próbálkozz. Az új ötletek sem a semmiből születnek, folyamatosan edzésben kell tartanod az agyadat hozzá. Jegyzeteld le az új információkat, mindent, amit izgalmasnak találsz a világban. Kövesd felnőttként is a kíváncsiságodat, és teremts teret magadnak ahhoz, hogy el tudj mélyedni a gondolataidban.
- Tanulj: úgy tudod megőrizni az idegrendszered plasztikusságát, ha folyamatosan kihívások elé állítod magad. Új szokásokat, készségeket elsajátítani persze nem mindig könnyű – egyes kutatások szerint például átlag 66 napra van szükség ahhoz, hogy ezek megszilárduljanak. Érdemes mindig kis lépésekben kezdeni a változást: ha csak napi fél órát szánsz egy új tevékenységre, egy idő után hatalmas fejlődést fogsz elérni. Ha pedig másokkal fogsz össze, az még hatékonyabb lehet. Vizsgálatok kimutatták, hogy 70 százalékkal valószínűbben éred el a célodat, ha rendszeresen írhatsz a barátaidnak arról, hogy hol tartasz.
- Tegyél felfedezéseket: inspirálódj, utazz, ismerj meg új kultúrákat, merülj el a művészetben, beszélgess izgalmas emberekkel. Karold fel a világ diverzitását, annyi minden vár rád – egy élet is kevés, hogy be tudd fogadni.
A lényeg, hogy képes legyél váltani
Ma már egyre több kutató tartja a rugalmasságot a lelki egészség egyik kulcsának. Pszichológiai értelemben ez az a képességünk, hogy új vagy váratlan események hatására meg tudjuk változtatni a reakcióinkat, a stratégiáinkat, a nézőpontunkat. A rugalmasság készségek együttese, ami lehetővé teszi, hogy a rigid válaszok helyett könnyebben tudjunk alkalmazkodni a változó körülmények keltette kihívásokhoz: ha kell, vissza tudjunk menni gyerekbe, ha kell, a lehető legérettebben tudjunk viselkedni. A váltásra való képesség ahhoz is hozzájárul, hogy a szokványoshoz képest eredeti ötletekkel álljunk elő, perspektívát tudjunk váltani, újszerű asszociációink legyenek, vagy jó legyen a humorunk. Ha kognitív értelemben rugalmasak vagyunk, akkor képesek lehetünk félretenni a korábbi hiedelmeinket, benyomásainkat, előfeltevéseinket – így nyitottak maradunk a változásra, a fejlődésre, a növekedésre.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Érdekelnek más elhárító mechanizmusok?
Figyelmen kívül hagyás, szeretetmegvonás, elejtett megjegyzések. Semmi látványos bántás, amire könnyű volna rámutatni, mégis nagyon rosszul érzed magad a viselkedésétől. Az udvarias máz mögött rejtett indulatok forrnak, amelyek időnként kitörnek, és rád irányulnak. Hogyan lehet felismerni a passzív-agresszív magatartást, és mit lehet tenni ellene? Sorozatunk ötödik részében a reakcióképzésről olvashatsz.
