angol tea

Már az sem mindegy, hogy hol él az illető: Anglia északi részén vagy London környékén, mert igen eltérő lehet a módi az ország két térségében, és a család szokásai is meghatározóak.

Tisztázzuk, hogy mi a teaidő

Angolul a „teatime” bár szó szerint fordítva teaidőt jelent, Manchester és Liverpool környékén ez egy főétkezés, mégpedig a vacsora, este hat óra magasságában, a „dinner”, amiről pedig mi magyarok úgy tudjuk, vacsorát jelent, azt az ebéd megnevezésére használják. Ember legyen a talpán, aki ebbe nem zavarodik bele. 

Tehát Johnson, a negyvenes éveiben járó IT-szakember, aki Anglia északi részén él, azt mondja, náluk „breakast, dinner, and tea” (magyarul reggeli, vacsora, tea) a három főétkezés, és a „tea”, vagyis ebben az esetben a vacsora a legfontosabb. „Ilyenkor jobbára húst eszünk krumplival, zöldségekkel, és meglocsoljuk valamilyen szósszal. A gyermekeim iskola utáni különórái és a mi munkaidőnk miatt általában fél hét és hét között ülünk asztalhoz, vagyis az ötórai tea, amikor ténylegesen teát innánk és harapnánk mellé valamit, az kimarad” – magyarázza türelmesen a férfi.   

Lorna, a harmincas szabadúszó újságíró is hasonlót mesél. „Középosztálybeli családból származom, a szüleim dolgoztak, a vacsora este öt óra körül volt. A tízórai, amit mi „elevenses-nek” (tizenegyórainak) hívunk, illetve a délutáni tea a gazdagabb családoknál volt jellemző”. Mindkettő köztes étkezés volt, teával és valami harapnivalóval. Mivel ezzel elverték az éhüket, a vacsora is későbbre tolódott.

Becky már nyugdíjas, London egy kertvárosi kerületében nőtt fel, de így emlékszik vissza a gyerekkori teázásokra: „Hétköznap nem volt ilyesmire idő, a szüleim dolgoztak, de szombaton és vasárnap közösen teáztunk délután, és mindig volt ehhez sütemény is. Most már én is, a gyerekeim és az unokáim is olyan elfoglaltak, hogy ilyen békés együttlétre nincs idő. Persze tea és édesség mindig van otthon, de hogy pontban ötkor üljünk le, az szinte kizárt.”

Áruba bocsátották a tradíciót

Abban mindhárom megszólalónk egyetértett, hogy a hétköznapokban elvétve van jelen az ötórai tea szokása, ám Johnson erősebb véleményt is megfogalmazott: „Ez a régimódi szokás, a délután kettő és öt óra közti teázással ma már csak egy üzleti fogás az éttermek és szállodák részéről, hogy még több pénzt húzzanak le a vendégekről egy uborkás szendvicsért, és egy falatnyi süteményért.” 

Igaza lehet: egy-két hotel honlapja kiemelt helyen hirdeti a délutáni teát, akár önmagában, akár más rendezvények – esküvők, évfordulók – részeként. Árak tekintetében határ a csillagos ég. 

Mióta isznak délután teát az angolok?

Bár a tea mint ital már a 17. században is népszerű volt Angliában, az ötórai tea szokását Anna, Bedford hercegnője vezette be 1840-ben. Mivel a vacsorát viszonylag későn, este nyolc óra körül szolgálták fel, az ebéd és az esti étkezés közben megéhezett, ezért délután teát, kenyeret, vajat és süteményt rendelt magának. 

Később ez az étkezés úgy nőtte ki magát igazi társasági eseménnyé, hogy a hercegnő meghívta a barátait, köztük Viktória királynőt, hogy tartsanak vele.

A „felső tízezer” hölgy tagjai díszes ruhát, kalapot és kesztyűt vettek fel, hogy a délután négy és öt óra között felszolgált „uzsonnát” méltó módon fogyaszthassák el. 

A világunk a 19. század közepe óta nagyon megváltozott, így nem csoda, ha mára kikopott ez a szokás a mindennapokból, és csak különleges alkalmakkor van lehetőségük az embereknek arra – már akinek van igénye rá –, hogy felelevenítsék a délutáni teázás tradícióját. Ha ezt mégis megteszik, akkor jóval egyszerűbb módon: a tea filteres teából készül, és süteményköltemények helyett bolti keksz kerül az asztalra. Igen, így múlik el a világ és az ötórai tea dicsősége. 

Ha arra is kíváncsi vagy, mi mindenre jó a tea, azon kívül, hogy élvezzük az ízét, olvasd el ezt a cikkünket.