Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A folyadékbevitel bizony életveszélyes is lehet, ha túlzásba visszük. De kinél mi számít túlzásnak? Mik a vízmérgezés jelei? És hogyan előzhetjük meg a bajt?
Szervezetünk elegendő víz hiányában nem működik megfelelően, ezért elengedhetetlen a rendszeres folyadékpótlás. Nem véletlenül figyelmeztetnek a szakemberek, hogy ebben a tikkasztó melegben igyunk minél több vizet, ha szeretnénk elkerülni a kiszáradást. Ám mivel a vízivást is túlzásba lehet vinni – akár annyira, hogy végzetes legyen –, érdemes tisztába tenni, hogy pontosan mit is jelent az a minél több. A Healthline.com nyomán össze is szedtük a legfontosabb tudnivalókat.
A vízmérgezés az az állapot, amikor a szervezetbe kerülő felesleges víz olyan mértékben felhígítja a vért, hogy az elektrolitok koncentrációja a sejtekéhez képest lecsökken, ezért azok plusz vizet vesznek fel, hogy kiegyenlítsék ezt a különbséget, és megduzzadnak. Ám például a koponyában nincs elegendő hely az így megnőtt idegsejteknek, így a koponyaűri nyomás megemelkedik. Ez különböző tüneteket okozhat, az enyhe fejfájástól egészen a légzési nehézségekig, sőt, extrém esetben halálos is lehet.
Az emberi testben található 7 fő elektrolit a nátrium, a kálium, a kalcium, a hidrogén-karbonát, a magnézium, a klorid és a foszfát.
A vesék vízszűrő képessége is véges, és extrém mennyiségű folyadék, főleg ha azt viszonylag rövid idő alatt visszük be a szervezetbe, károsíthatja azokat a parányi érgomolyagokat, ahol maga a szűrési folyamat zajlik. Emellett a vér térfogata is megnő, ami felesleges terhet ró a szívre és az egész keringési rendszerre.
Azok az állóképességi sportolók, akik nagy melegben is edzenek, maratont futnak, vagy más izzasztó sportot űznek (pl. az ironman triatlonisták), különösen nagy mennyiségű vizet fogyasztanak mozgás előtt és alatt, és a kutatások szerint ők is a legveszélyeztetettebbek csoportjába tartoznak. Ahogy bizonyos betegségekben szenvedők vagy szomjúságérzetet kiváltó gyógyszereket szedők is: a vesebetegség, a májproblémák, a pangásos szívbetegség, az antidiuretikushormon-termelési zavar szindróma, a kezeletlen cukorbetegség, illetve a nem szteroid gyulladásgátlók, a vízhajtók és az antipszichotikus gyógyszerek szedése is kockázati tényezőnek számít.
Túlzott mértékű hidratáltság két esetben alakulhat ki:
- Ha egyszerre túl sokat iszunk, akkor a vesék nem képesek kiválasztani valamennyi bevitt folyadékot, ezért túl sok víz halmozódik fel a véráramban.
- Vízvisszatartás során pedig – amit számos betegség kiválthat – a szervezet nem tud megszabadulni a felgyülemlett víztől.
Árulkodó jelek
A korai szakaszban nem feltétlenül érzékeljük a vízmérgezésre utaló jeleket, ám a folyamat előrehaladtával az alábbi tünetek jelzik, hogy baj van:
- szédülés
- hányás
- fejfájás
- zavarodottság
- letargia
- kimerültség
- étvágytalanság
- érzékenység
Ha pedig kezeletlenül marad ez az állapot, akkor izomgyengeség, eszméletvesztés és kóma is felléphet.
Honnan tudom, hogy mennyi folyadékra van szükségem?
Mivel az egyén napi szintű tevékenységeitől, életkorától, egészségi állapotától, testméretétől, testösszetételétől, étrendjétől, ruházatától és az étrendjétől is függ, mennyi folyadékra van szüksége, nehéz belőni egy mindenki számára alkalmazandó ajánlott mennyiséget. De a vizeletünk színe megbízható iránymutatója a hidratáltsági állapotunknak: a sűrű, sötét sárga vizelet folyadékhiányról, míg a színtelen vizelet túlzott folyadékbevitelről árulkodik.
És hogy mi a helyzet a napi nyolc pohár víz szabállyal? Ez a mítosz egy 1945-ös publikációból ered, melyben az áll, hogy általánosságban a felnőtteknek napi két és fél liter vizet ajánlott fogyasztaniuk, arról a tényről azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy ennek a folyadékmennyiségnek jelentős részét fedezik az elfogyasztott ételek.
A lényeg az, hogy aki egyszerre megiszik egy liter folyadékot, az egyáltalán nem tesz jót magának, ugyanis a szervezetünk fél liter folyadéknál többet egyszerre nem képes feldolgozni. Az a jó, ha a napi folyadékszükségletünket beosztva fogyasztjuk el, vagyis rendszeresen iszunk néhány kortyot.
Az állóképességi sportolók azzal is csökkenthetik a túlivás kockázatát, ha a versenyek előtt és után megmérik a testsúlyukat, így ellenőrizhetik a vízveszteség mértékét és pótolhatják a szükséges mennyiséget. Edzés során óránként 2-4 csésze folyadékot érdemes fogyasztani, aki pedig több mint egy órát edz, annak a sportital is jó alternatíva lehet, ugyanis ezekben a színes löttyökben megtalálhatók azok a fontos elektrolitok, amelyeket az izzadás során elvesztünk.
Annak pedig, akinél fennáll valamilyen egészségügyi probléma, például cukorbetegség, pangásos szívbetegség vagy vesebetegség, mindenképpen ajánlott a kezelőorvosával konzultálnia. És ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki huzamosabb időn át szokatlan szomjúságérzetet tapasztal, ugyanis esélyes, hogy valamilyen betegség áll a háttérben.
