Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dohányzás, fogyókúra, sport. Tényleg szükségszerű, hogy a fogadalmainkba rendre belebukunk? Nem. íme néhány értelmes javaslat.
Le kellene fogyni, egészségesebben kellene enni, több időt kellene tölteni a családdal, jó lenne egy kicsit korábban kelni. És nem lehet halogatni tovább, muszáj lenne valamit sportolni is.
Ismerős gondolatok? Valamelyik biztosan.
Nap mint nap tervezget az ember ilyesmiket, sőt nagyon sokan előbb-utóbb még meg is fogadják, hogy megvalósítják az egyik „jó lenné”-t.
Általában ezek a fogadalmak kudarccal végződnek. A kérdés, hogy mennyire szükségszerű, hogy így legyen? Törődjünk-e bele, hogy igen, vannak a nagy akaraterővel rendelkező emberek, akiknek sikerülnek a dolgok, és vagyok én, meg rajtam kívül sok-sok ember, akiknek pedig nem?
Láthatólag többen vannak azok, akiknek nem sikerülnek a fogadalmak, és ez általában megerősíti hitünket abban, hogy ez a világ rendje.
Pedig nem ez. A probléma csupán annyi, hogy a fogadalmakra valami megfoghatatlan dologként gondolunk. Senkinek nem jutna például eszébe, hogy azt mondja, vannak emberek, akik természetüktől fogva tudnak főzni, és vannak, akik nem. A biztató hír az, hogy a fogadalmak megvalósítását állítólag ugyanúgy meg lehet tanulni, mint az összes többi dolgot.
Nemrég olvastam erről egy jó bejegyzést az egyik blogon, amire időnként rákattintok. A zenhabits-t egy olyan srác csinálja, akinek az elmúlt hét éve a fogadalmakról szólt. Én nem a fogadalmak miatt botlottam bele a weboldalába (ami egyébként egyike a világ 25 legjobban olvasott blogjának), hanem azért, mert hosszútávfutó is a srác, és futással kapcsolatos írásai is vannak.
Akit érdekel a sztori, az itt elolvashatja, a lényeg, hogy egyszerre csak úgy érezte, változtatnia kell az életén, és szisztematikusan elkezdett megvalósítani mindenféle fogadalmat, kisebbet-nagyobbat egyaránt. Volt nehezítő tényező is: hat kisgyerek, egy feleség és rengeteg hitel.
Innentől hollywoodi film az egész: minden sikerült neki, mára sikeres író és blogger, egész jól keres, sok időt tölt a családjával, és hobbiból lefut évi néhány maratont. Még a hiteleit is visszafizette.
Szerinte nyolc fő oka van annak, hogy tíz esetből kilencszer (vagy még többször) a fogadalmakból nem lesz semmi. Mielőtt profi fogadalommegtartó lett volna, ő is jónéhány alkalommal belebukott, szóval tapasztalatból beszél.
1 – Túl sok mindent fogadunk meg egyszerre
Igen, ez tényleg sokunkra jellemző. Gyűlnek-gyűlnek a javítandó rossz szokások, aztán egyszerre csak eldöntjük, új életet kezdünk, és mindegyiket egyszerre akarjuk megváltoztatni. Ez szétaprózza az energiáinkat, nem tudunk egyetlen szokásra koncentrálni, így aztán szinte biztos a kudarc. Nem szabad elfelejteni, hogy a szokás lényege éppen az, hogy valamit mindig, már hosszú ideje egy bizonyos módon csinálunk. Ezt nagyon nehéz megváltoztatni, még akkor is, ha látszólag apró dologról van szó.
2 – Gyere cipó, hamm bekaplak
Majdhogynem garantálni lehet a kudarcot a hős típusú fogadkozóknál, akik mindjárt első alkalommal 5 kilométert akarnak futni, két órát meditálni, vagy másfél órás jógaórán azonmód megcsinálnák az összes pozíciót. Eleinte a sikerélmény talán erőt ad. Aztán már csak kötelességtudatból tartjuk be amit megfogadtunk, egy idő után pedig elkezdjük másnapra halogatni a kitűzött feladatokat.
Apránként kell elkezdeni. Legyen csak öt perc az a futás, gyakoroljunk csak egy jógapozíciót, és a fogyókúra első lépéseként csak annyit fogadjunk meg, hogy ezentúl csak hétvégente eszünk édességet. Minden betartott apró lépés sikerélményhez vezet, és amikor valami már megy, fokozatosan lehet hozzátenni a következőket.
3 – Nem önfegyelem-próba
Sokszor olyan dolgot akarunk megfogadni, ami nagyon nehezünkre esik, ugyanakkor nem biztos, hogy annyira fontos. Valamit, amiről tudjuk, hogy helyes lenne morális vagy egészségügyi okokból, és úgy gondoljuk, hogy már csak az önfegyelem gyakorlása végett is jó volna, ha tartani tudnánk magunkat hozzá. Az ilyen fogadalmak a legtöbbször kudarcra vannak ítélve.
Jól gondoljuk meg tehát mi az, amit megfogadunk. Tényleg annyira fontos lemondani a reggeli kávéról, mikor eddig az volt a nap egyik fénypontja? Ha nem, akkor nem kell megfogadni. Ha igen, akkor ne szenvedni akarjunk, hanem könnyítsük meg a dolgot saját magunk számára, és kávézzunk ugyanúgy reggelente, de koffeinmentesen.
4 – Ne titkolózzunk
Sokan úgy tesznek fogadalmat, hogy nem árulják el senkinek a szándékukat. Így aztán nem is kell szégyenkezniük, ha mégsem sikerül a dolog. Az ilyen hozzáállás azt jelenti, hogy tulajdonképpen már előre beletörődünk a kudarcba – ami így nem is fog elmaradni. Tessék minél több embernek elmondani, ha megfogadunk valamit, és akarni azt a sikert! Gizi néni mindig kárál, hogy úgysem fog sikerülni? Annál jobb, ha sikerül ezzel is borsot törni az orra alá.
5 – Terv nélkül
Nem lehet komolyan elhatározni valamit terv nélkül. Ha az ember azt fogadja meg, hogy rendszeresen el fog járni futni, akkor igenis szüksége van tervre. Ki kell gondolnia, melyik napokon lesz ideje edzeni. Hogy mit akar elérni az első 3 hónap végére. Hogy hol fog futni. Hogy mit tesz, ha valami miatt kihagy egy edzést. És mivel jutalmazza meg magát, ha sikerül megvalósítani a 3. hónap végére kitűzött célt. Ugyanígy van a diétával is. Meddig fog tartani, mit szabad enni és mit nem, mi a cél, satöbbi. Meg kell tervezni.
Ha nem így tesz valaki, csak belevág az egészbe, azzal éppen a fogadalom komolyságát veszi el. Mintha annyira könnyű dolog lenne egy szokást megváltoztatni. Aki így áll hozzá, az nem fog túlzottan aggódni akkor sem, ha nem jön össze a dolog.
6 – A saját káromon
Sokan kezdenek bele egy fogadalom megvalósításába a saját elképzeléseik szerint. Nem mondom, hogy ez nem lehetséges, de érdemes tanulni a mások tapasztalataiból. Miért ne olvassuk el mások sikertörténeteit a témában? Inspirálóak lehetnek és sokmindent tanulhatunk belőlük.
7 – Nincs motiváció
Gondoljuk csak végig, hogyan szoktuk elérni, hogy a gyerkőc mindig megírja a házi feladatát. Például úgy, hogy ha egy hónapon át mindig minden házi rendben elkészül, akkor kap valami jutalmat.
Motivációra nem csak a gyerekeknek van szükségük. Kell, hogy az erkölcsi jutalmon kívül várjon valami jutalom az út végén. Sikerül egy éven át nem rágyújtani? (Az már majdnem olyan, mintha leszoktunk volna a dohányzásról.) A pénzösszegből, amit a cigin megspóroltunk, menjünk el a párunkkal egy nyaralásra. Sikerült lefutni egy félmaratont? Vegyük meg azt a csoda-futócipőt, amivel már régóta kacérkodtunk.
8 – Sok a kísértés
Hiba lenne azt gondolni, hogy csak fegyelem és elhatározás kérdése minden. Sajnos ennél könnyebben dől meg az emberi akaraterő, kevés az igazi Chuck Norris közöttünk. Aki elhatározza, hogy egészségesen fog enni, az jobb, ha nem tart otthon több doboz jégkrémet, cukros üdítőket, hamburgert és csokikat. Sokkal könnyebb ellenállni a kísértésnek, ha nem karnyújtásnyi távolságra van.
Hogy miért ennyire fontos, hogy sikerüljön egy fogadalom megtartása? Azért, mert a folyamatos kudarccal arról győzzük meg magunkat, hogy úgysem sikerül, meg arról, hogy mi ilyenek vagyunk. Ha pedig ez beépül a gondolkodásunkba, az azt jelenti, hogy valóban egyre nehezebb és nehezebb lesz megvalósítani a fogadalmainkat.
Kezdjük kisebb dolgokkal, legyenek sikerélményeink, és egyre több erőnk a nagy dolgokhoz.
