SZÜLŐSÉG

Ilyen a jó szülő egy tizenéves mellett

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. február 1., vasárnap 20:44

Sokat beszélünk arról, milyen a jó szülő, ilyenkor olyanokat szoktunk felsorolni, hogy érzékeny a gyerek jelzéseire, igényeire, válaszkész, kiszámítható és még sok egyebet. Ezek egyformán érvényesek egy baba és egy nagykamasz melletti szülőre is. De ha ennél konkrétabban nézzük, hogyan viselkedjen az apa és az anya a gyerekkel, sokat változik ez az életkorának megfelelően. Vannak, akik nagyszerű szülei egy kisgyereknek, de elvesztik lábuk alól a talajt, mikor kamaszodni kezd. Mások épp akkor találják meg vele a hangot.

A tizenéves gyerek mellett legfőképp az lesz jó szülő, aki képes egyszerre elfogadni az eltávolodást, hogy a gyereknek saját gondolatai vannak, esetleg olyan stílust, ízlést hoz a családba, ami tőle idegen, ugyanakkor képes megtartani és jelezni az érzelmi közelséget. Más szavakkal: bizonyos témákban elengedi a kontrollt, másban nagyon is résen van.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Köszönj szépen, akkor is, ha szülő vagy

Primilla 2015. február 1., vasárnap 14:37

Amióta a gyerekeimet beszippantotta az intézményesülés, minden szeptemberben önkéntes misszióba kezdek. Ráveszem az anyukákat-apukákat, hogy köszönjenek. Így félév táján változó sikerről tudok beszámolni.

Amikor középiskolába kerültem, a nyugdíjas korú portás néni minden reggel hangos „sziasztok lányok” felkiáltással fogadott minket. Hamar vettük a lapot mi elsősök, és egy kicsit el is szégyelltük magunkat, hogy egy idősebb hölgy előre köszön nekünk. Így aztán szeptember második hetétől már kivétel nélkül mindenki hangos „jó reggelt, csókolom Ica néni” kiáltással lépett be a kapun, és úgy is maradtunk. Köszönünk, ha belépünk valahová. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lop a gyerek! Rendőrért kiáltsunk?

Gantner Ádám, író 2015. január 31., szombat 11:27

Minden szülő rémálma, ha tolvaj kerül a családba. A szerencsésebb szülők soha nem ismerik meg a kevésbé szerencsés szülők által megszégyenülten elmesélt „Tolvaj van a családomban” szégyen érzetét.

Mielőtt még szólásra emelkednénk, álljunk meg egy őszinte pillanatunkra, és nézzünk magunkba: ki az, aki még soha nem csent el bármit is, vagy tett bizonytalan, óvatos kísérletet tolvajlásra gyerekkorában, akár heccből, kíváncsiságból, vagy csak kalandvágyból, a haverok cukkolására, vagy önmaga élvezetére?

Akár egy szőlőszem lecsípése a zöldséges standokról, egy feledésbe merült, ki nem fizetett, de már felfalt Túró Rudi nagybevásárláskor, véletlenül a hónunk alatt felejtett újság! Apróbb baleset, akár ártatlannak is nevezhető, de mégiscsak elkövetett lopás.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A szülői lét lényege egyetlen viccesen megható videóban

Primilla 2015. január 31., szombat 09:08

Úgy tűnik, nemcsak nálunk folynak vérre menő hitviták az eldobható pelenka kontra mosható nadrág témakörben, és nem csak Magyarországon vált sokak fejében az anyai minőség mércéjévé a szoptatásra vagy a hordozásra való hajlandóság. Nem egyszer itt, a Porontyon is összekaptak már egymással (és velünk) a kommentelők, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a kisbabájának - meg gyakran a másénak is, és persze mindenki meg van győződve a maga igazáról. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A nyelvtanulók nyolc típusa, és személyreszabott démonjaik

Bakos Eszter 2015. január 30., péntek 14:19

Tegnap keresett meg egy hölgy, és azzal kezdte a beszélgetést, hogy mehetne ő nyelviskolába is tanulni, mert kifizetik neki, de nem tartja hatékonynak, meg különben is rázza tőle a hideg. Ó igen, a csoportos nyelviskolai nyelvtanulás! Én is ültem mindkét oldalon: két nyelvet is tanultam nyelviskolában, és jó 6-7 évet nyelvtanárként is lehúztam az egyikben.

A telefonbeszélgetés után tegnap elgondolkodtam azon, hogy milyen kár, hogy ez ennyire nem megy, pedig anyagilag nyilván ezerszer jobb megoldás, mint egy magántanár. De: 90 perc/ 6 fő sosem lesz több mint 90 perc/ 1 fő és akkor még kiscsoportos órákról beszélünk, és nem is való a nyelviskola mindenkinek.

Elmondom, mi történik egy átlagos nyelvtanfolyamon. Általában 10 vagy 15 hetes tanfolyamok ezek, aminek az első két hetében mindenki iszonyú lelkes: minden diák csinál házit, a tanár egy pillanatig elhiszi, hogy ő itt nyelvet fog tanítani, mégpedig mindenkinek! Jó esetben a harmadik-negyedik hétre alakul ki, hogy ki az ügyesebb és ki a kevésbé ügyes, utóbbiak általában küzdenek még egy pár hétig (a hősiesebbje végig), aztán a nyolcadik hét körül lemorzsolódnak (vagy már rég átkérték magukat egy alacsonyabb szintű csoportba).

A lemorzsolódók nélkül is kezd elfogyni a lendület: megfigyeléseim szerint a tanfolyamok időtartamának kétharmadánál teljesen behal az egész, a tanár már csak túlél a fénymásolataival, a diákok már csak megszokásból járnak (meg azért mert befizették), de úgy általában mindenki örül amikor vége van.

shutterstock 153283556

Megint nem történt meg a csoda. Valaki biztosan tanult valamit, a diákok nagyobb része talán nem jön el butábban, mint ahogy odament, de az is biztos, hogy rengetegen egyáltalán nem profitálnak az ilyesfajta nyelvtanulásból, és sokan csak egy újabb kudarcélménnyel lesznek gazdagabbak. A tanár meg... megy tovább. Ha jó tanár, akkor ő is eggyel több kudarcélménnyel, ha nem annyira jó tanár, akkor mindenféle rossz érzés nélkül, a következő csoportra, ahol nagy valószínűséggel ugyanez fog történni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lúzert nevelsz, ha bevonod a gyereket a házimunkába?

Primilla 2015. január 29., csütörtök 21:23

Amikor 20 éves koromban elköltöztem otthonról albérletbe, úgy éreztem, fel vagyok készülve. 12 éves korom óta én takarítottam a házunk felét (másik felét a testvérem), segítettem anyámnak főzni, imádtam tortát sütni, dolgoztam is már, úgyhogy volt róla némi fogalmam róla, hogy mennyit ér a pénz – mesélte Réka.

Hárman béreltünk egy lakást az egyetem közelében – folytatta a történetet Réka. Vidáman elvoltunk, a főtt ételt otthonról hordtuk, a szennyest hazavittük, az albérletben felmerülő feladatokat, mint mosogatás, vécétakarítás, kádsúrolás, csípőből megoldottuk. Ketten. A harmadik lánynak, Ernának valahogy soha nem jutott eszébe, hogy a lakás nem takarítja ki magát önként. Aztán az egyik nap, 19 és fél éves korában Erna megsütötte élete első tükörtojását. Nagyon megdicsértük érte, aztán elmosogattunk utána.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így készítse fel a gyereket a kistestvér érkezére!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. január 29., csütörtök 15:29

Sok szülőnek kissé összeszorul a gyomra, mikor arra gondol, gyermeke vagy gyermekei hogyan fogják fogadni az úton lévő kistestvér érkezését. Ha már több gyereke van, főleg a legkisebb szempontjából merül ez fel dilemmaként. Persze akkor is érzékeny téma a több gyerek közül a nagyobb beavatása, ha az ő kistestvére pici korkülönbséggel érkezett, ezért tudatosan ő is most fogja először megélni, milyen, ha valakinek kistestvére születik. De általában mégis az a legkényesebb kérdés: a jelenleg legkisebbet hogyan készítse fel az ember a trónfosztás elfogadására.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Melltartó tízévesen? Normális!

marilla 2015. január 28., szerda 14:45

Nem tudom, hogy csak a mi vidéki, kicsi falunkban volt ismeretlen a gyerekmelltartó fogalma a nyolcvanas években, de tény, hogy ennek hiánya jelentősen megnehezítette a serdülőkoromat. Szemmel látható jelei eleinte nem voltak annak, hogy kamaszodom, de a szexualitással elég korán foglalkozni kezdő fiú osztálytársaim olyan érdeklődést mutattak minden egyes felsőrészen átütő kislánybimbó iránt, hogy jól jött volna egy kis segítség.

Márpedig melltartóról minálunk szó sem lehetett, a testi változásokat vállaim beejtésével, görbe háttartással voltam kénytelen leplezni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Utánozó majom – avagy hogyan tanul a gyerek?

Kovács Emese 2015. január 27., kedd 16:06

A csúfolódás az utánozó majomról valójában teljesen érthetetlen, hiszen az utánzás az ember egyik legfontosabb tanulási módszere, főleg gyerekkorban. Életünk első néhány évében a tudásunk legnagyobb részét utánzással sajátítjuk el. A tanulás az ember egyik legjellemzőbb képessége, és mindenképpen ez az – pontosabban az a rendkívül sokféle és hatékony tanulási képesség, amivel fajunk bír –, aminek a legtöbbet köszönhetjük.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Se órarend, se lecke, úszni és angolul viszont mindenki tud

Primilla 2015. január 27., kedd 10:08

Lara 11 éves, és 7. osztályos. Hollandiában él a családjával a 190 ezres Almerében, Amsterdamtól néhány kilométerre.

Lara családja hétköznap reggel hét órakor kel. Kényelmesen összekészülődnek, reggeli közben átbeszélik a napot, majd útnak indulnak. Az iskola fél kilenckor kezdődik, a gyerekek nyolc óra 20 perckor kezdenek gyülekezni, ekkor nyitják a kapukat. A legtöbben tömegközlekedéssel vagy kerékpárral érkeznek, autót csak nagyon kevesen használnak a mindennapi bejáráshoz. Az iskolában a gyerekek és a tanárok hatalmas, fedett kerékpártárolóban tehetik le a járgányokat. Az eső, a szél itt senkit sem zavar semmiben, a biciklizésben sem.

A reggelek általában nyugodtan telnek. Senki sem izgul amiatt, hogy elfelejtette bepakolni a táskáját, mert nincs is táska, és a miatt sem, hogy nem csinálta meg a leckét, mert lecke sincs. Hollandiában az oktatás 16 éves korig ingyenes. Úgy ingyenes, hogy a könyveket, a füzeteket, de még a filctollat és a radírt is az iskola adja. Hazavinni semmit sem kell, a tanulás az iskolában kezdődik és ér véget, otthon már nincs feladat. Egy apró csomagjuk azonban mégis van a gyerekeknek: az uzsonnás doboz. Közétkeztetés nincs, azt, hogy a gyerek egyen nap közben, a szülő dolga megoldani, nem az iskoláé és nem is az önkormányzaté.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Négy szülőm van, és mind a négy meleg"

Steiner Kristóf 2015. január 26., hétfő 21:22

Széles mosollyal üdvözöl Dana barátném, amikor egy tel avivi park kávézójának teraszán összefutunk, feleségével, Einattal egy hatalmas csésze mandulatejes kapucsínót szürcsölgetnek. „Hol van a család legkisebb tagja?” – kérdezem, hiszen a lányok, akik lassan hét éve együtt vannak három évvel ezelőtt gyermeket vállaltak, a kissrác pedig már oviba jár, és köszöni szépen szuperül van.

„Ma az apukáinál. Nekünk is jár egy kis pihi.” – feleli Einat nevetve. Mindeközben a papák, Alon és Eitan gyakorlott szülőkként látják el a minden (másnapi) teendőket: náluk ugyanis az a szokás, hogy a gyerek néhány napot a mamákkal, néhányat pedig az édesapákkal tölt. Bármily furcsán hangzik is, korántsem egyedi az eset. Itt, Tel Avivban egyetlen tanárnéni sem lepődik meg azon, ha valemelyik nebuló azt mondja az ismerkedési délutánon: "Két meleg papám, és két leszbikus mamám van." 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerek rajzait kidobni bunkóság?

Primilla 2015. január 25., vasárnap 13:56

Egy darabig az első gyerekem összes rajzát eltettem. A bölcsődei irkafirkáktól a későbbi, csodálatos, vicces és megható rajzokig, egytől egyig gondosan ráírtam az szerző nevét, az alkotás időpontját, sőt, még címet is adtunk a műveknek. Az első megtorpanás akkor következett be, amikor a lányom rákapott a művészet ízére, és elkezdte ontani a szebbnél szebb, változatos témájú és aprólékosan kidolgozott rajzokat. Naponta legalább harmincat dugott az orrom alá, amikért megdicsérni még volt kapacitás, de feliratozni már régen nem. Gyűltek a lapok az irattartó mappákban, a legtöbbjükről már azt sem tudjuk, micsoda.

A második gyerekemmel már rutinosabb voltam. Eleve csak azokat az alkotásokat raktam el, amelyek fejlődési állomást képviseltek, vagy különösen jól sikerültek. Az óvodában készült „hogyan használjuk a vízfestéket” tematikájú kék szilvát például egyáltalán nem őrizgettük, hanem a gondos dicsérgetés, esetleg őszinte ováció után a gyerek távollétében eltüzeltük.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Játék, fantázia és humor nélkül a tanulás csak szenvedés

Sáfár Zsófia 2015. január 25., vasárnap 09:12

Ha a gyerek jól teljesít az iskolában, akkor büszkék vagyunk rá, dicsérjük és fel sem merül bennünk a kérdés, hogy vajon mennyi energiát fektet a tanulásba. Természetesnek vesszük, hogy az a rengeteg információ csak úgy raktározható el hosszú távon a diákok fejében, ha újra és újra előveszik a tankönyvet, ami sokszor unalmas és nyűgös munka számukra. Pedig léteznek olyan egyszerű és hatékony módszerek, amelyekkel a tanulás nemhogy púp a hátukon, de még élvezik is azt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A középiskolások háromnegyede még nem tudja, hol tanul majd idén ősztől

mzd 2015. január 24., szombat 15:39

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola 533 felsőoktatási intézményi választás előtt álló, vagy felsőoktatásban tanuló fiatalt kérdezett meg továbbtanulási terveiről. Vészjósló kép tárul elénk: hiába van alig 3 hét a jelentkezések véglegesítéséig, háromnegyedüknek (73%) fogalma sincs arról, hol tanulna tovább.

72090117
Fotó: Christopher Furlong / Europress / Getty

A pályaválasztók talán nem is érzik még át, milyen fontos döntés előtt állnak, ugyanis többségük a "trendi" szakokat részesíti előnyben, és csak 27 százalékuk választ céltudatosan.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cukiság: a kutya kúszni tanítja a babát

Becca 2015. január 24., szombat 11:04

Elképesztő, hogy a gyerekek mennyire tudják szeretni a kutyákat és, hogy milyen lelkesen tudják utánozni a négylábúak minden mozdulatát. Emlékszem, az unokahúgom olyan egyéves forma lehetett amikor elkezdte másolni a kutyámat. Amint meglátta a kutyát, azonnal elkezdett tapsolni örömében, sikította a nevét és „rohant” felé. A kutya nyilván kicsit megrémült ettől, de tudta hogyan szerelje le a gyereket, és idővel megtalálták a közös hangot. Annyira, hogy a kutya bármit csinált, a gyerek azonnal utánozta. Amikor ugatott, a pelenkás is „ugatni” kezdett, amikor a hátán fekve fetrengett a szőnyegen, a gyerek is azonnal ledobta magát a hátára, és pontosan olyan mozdulatokkal vergődött a földön, mint a kutya. Nagyon mókás jelenet volt. 

Most, olyan videókat mutatunk, amelyek azokat a „kutyátlanokat” is meggyőzik a kutyatartás szépségeiről, akik úgy vélik, gyerek mellé kutya nem való. Mert igenis, hogy való. Sőt, közben tanítja is. Hogy mire?! A hajtás után megnézheti!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szülőszoba! Ott legyek, vagy kummantsam el?

Gantner Ádám, író 2015. január 23., péntek 15:22

A gyermekvárás hosszasra nyúló periódusában bőszen gondolkodnak a leendő szülők: mármost mitévők legyenek a szülőszobában, ha eljön a várva várt pillanat? Együttesen, kéz a kézben segítsék egymást, értsd: a férfi a várandós nő feje körül téblábol az ájulásával küszködve, biztatva a vajúdó asszonyát, vagy inkább a várószoba biztonságában vészeli át a nehéz órákat, laposakat pislantva „odaátra” az üvegfalon túlra, siettetve az idő múlását?

A merész, és az ájulást hírből sem halló férfiak lelkesen vetik bele magukat a szülést megelőző trenírozásba, kívülről fújják az „eljárást”, és magukban már többször is előre megfenték a köldökzsinór elvágására hivatott ollót. Van, aki egyszerűen csak megelégszik az” ott leszek, tartom a fejét, és törölgetem az asszony izzadó homlokát” statiszta szerepével, mások aktív részesévé kívánnak válni a szülésnek is.

Na, de mi újság a már a vér látványától is maguk alá fosó kispapákkal, akik húznák-halasztanák, még ki is tolnák a szülés időpontját, és inkább hinni akarnak a gólya jövetelében, mint a steril szülőszoba fém és acél krómozott biztonságában?

Távolról sincs vége, olvasson még »

A rémisztő kamaszkor

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. január 23., péntek 10:24

Ha egy szülő a dackorszakát élő gyerekével való együttélés nehézségeiről panaszkodik, könnyen kaphatja válaszként egy elnéző mosoly és kézlegyintés kíséretében, hogy „ez semmi ahhoz képest, ami majd kamaszkorában jön”. Ha valakitől megkérdezzük, mi újság Julcsival, és azt feleli, „kamaszodik”, mindannyian értjük, mire kell gondolnunk. Arra, hogy egyre nehezebb elviselni. Talán még konkrét képek is felmerülnek lelki szemeink előtt: a szülő orrára csapódó ajtó, a klasszikus „semmi” válasz a „mi volt ma az iskolában?” kérdésre, meg a többi, úgy, mint „sehova, semmit, hagyjál békén...”.

Fontos kérdés, hogy valóban ennyire nehéz időszak a kamaszkor, vagy felfújjuk egy kicsit? És ha nehéz, akkor kinek: a szülőnek nehéz vagy a gyereknek? És nem lehetne valahogy úgy intézni, hogy könnyebb legyen? Mondjuk, ha már születéstől erre készülünk? A rossz hír az, hogy az első kérdésre biztosan igen a válasz: a kamaszkor bizony tényleg nehéz, nemcsak a PR-ja rossz. És nagyon káros cél, ha könnyűvé akarjuk tenni, legalábbis ha ez azt jelenti, tompítsuk valahogy, legyen észrevétlen, sima. Készülni lehet, de inkább a gondolkodásunk formálásával, azzal, hogyha bekövetkezik, helyesen értelmezze a szülő a gyermek közléseit.

shutterstock 221309041
Távolról sincs vége, olvasson még »

A kövér gyerek szinte mindig a család bűne

Kovács Emese 2015. január 22., csütörtök 13:59

Az étkezések sok családban valóságos vesszőfutást jelentenek a „fényevő” gyerek miatt, máshol pont fordított a probléma: a gyerek már néhány éves korában túlsúlyos, és a fölös kilók csak szaporodnak rajta az évek múltával. Nem biztos, hogy okos legyinteni a kövér kisgyerekre, mondván, ez csak babaháj, majd kinövi, mert a csecsemőkre jellemző dundiság és a négyéves dereka körüli vastag hájréteg nem ugyanaz. Utóbbit az esetek túlnyomó részében a hibás életmódbeli és étkezési szokások okozzák, márpedig ezeket kinőni nem lehet, csak változtatni rajtuk.

Sokszor a szülők, a családtagok talán észre sem veszik, milyen káros étkezési szokásokat alakítanak ki a gyerekben, akár puszta jószándékból. Talán kissé szigorú ítéletnek tűnik, de a gyerekek rossz étkezési szokásaiért – és a következményes elhízásukért – szinte kizárólag a környezeti minták és a családtagok étkezéssel kapcsolatos gondolkodása és viselkedése tehető felelőssé.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Négy könyvtipp kamaszoknak

Varga Betti 2015. január 22., csütörtök 08:57

Talán az egyik legnehezebb feladat, ha 12-17 éveseknek keresünk könyves meglepetést. A rövidebb mesekönyvekkel ellentétben a belelapozás alig segít a döntésben, a kínálat pedig olyan gazdag, hogy szinte lehetetlen felkészülni belőle. Négy olyan könyvet ajánlunk, amelyekkel nem lehet tévedni. Az egyik kedves ajándékkönyv, amit bárki adhat bárkinek, három pedig olyan kortárs ifjúsági regény, amelyek letehetetlenül izgalmasak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az anyaság az ember agyára megy

Primilla 2015. január 21., szerda 17:45

Az anyaság végső soron pszichózis. Az ember olyanokat mond, vagy tesz, és főleg tart helyénvalónak, amit „normál” esetben soha nem tenne vagy mondana. Nem tudom, hogy vannak vele, de én például lánykoromban viszonylag ritkán ejtettem ki a számon a ciculi és a macipofi szavakat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Puskázni bocsánatos bűn. Egyáltalán bűn?

Primilla 2015. január 21., szerda 11:14

Tegye fel a kezét, aki úgy járta végig az iskoláit, hogy soha, egyetlenegyszer sem puskázott! Most pedig tegye le az, aki csak azért nem csalt, mert félt a lebukás következményeitől, vagy „még ahhoz is hülye volt".  Ha véletlenül maradtak még fent kezek, nos, ezek gazdái lesznek azok, akik vagy tudatosan, erkölcsi megfontolásból döntöttek így, vagy egyszerűen csak úgy érezték, hogy nem helyes jogtalan előnyhöz jutni, és a puskázással szerzett ötös semmit sem ér. Valószínűleg nincsenek túl sokan.

Nem akarunk olyan nagy szavakat használni, mint „a társadalom morális állapota”, de mégiscsak tükrözi a néplelket, hogy itt még hónapokig maradhatott köztársasági elnök az, akiről bebizonyosodott, hogy csalással szerezte a doktori címét. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mitől érzi magát a gyerek otthon a világban?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. január 20., kedd 21:52

Sokféle választ kapnánk, ha szülőket kérdeznénk arról, mi a céljuk a gyereknevelésben, azaz mikor éreznék jó szülőnek magukat. Ha a gyerekük boldog lesz? Ha sikeres? Biztos van, aki konkrétabban fogalmazza meg: legyen jó párkapcsolata, munkája. Esetleg legyen jó ember, vagy bontakoztassa ki a benne rejlő képességeket.

Nemrég egy anya úgy fogalmazta meg, nála az a jó szülőség mércéje, hogy a gyermeke otthon érzi magát a világban – gyerekként és majd felnőttként is. Találó megfogalmazás, bár elmerenghetünk rajta, a világ otthonos hely-e, de végső soron otthon érezni magunkat azt jelenti, hogy a helyünkön vagyunk, idetartozunk, van itt dolgunk, van, aki fontos, és akinek fontosak vagyunk. Ha épp háború közepén, betegen vagy szegénységben élünk, akkor is érezhetjük így. Otthon érezzük magunkat, ha nem vagyunk idegenek, ha nincsenek kétségeink, hogy azt az életet éljük-e, ami igazán a miénk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem csak a megerőszakolás abúzus

pp 2015. január 20., kedd 15:15

A gyermekmolesztálás nem könnyű téma, ráadásul rengeteg indulatot gerjeszt és sok tévhit is övezi. A tévhitek nagyon gyakran kapcsolódnak az elkövetők személyéhez: hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak magányos, szegény, lecsúszott és pedofíliában szenvedő egyének nyúlnak szexuális céllal gyerekekhez. Az igazság ezzel szemben az, hogy az elkövetők jelentős része nem is pedofil, vagyis a szó orvosi értelmében nem diagnosztizálható nála efféle betegség.

Amikor olyan adatokat olvasunk, hogy minden tizedik gyereket érint, sokszor úgy értelmezzük, hogy azt próbálják velünk elhitetni, hogy minden tizedik gyereket kényszerített valaki erőszakosan közösülésre. Pedig az abúzusnak sok arca van, olyan "ártatlan" megjelenési formái is, amiket a társadalom szinte nem is tekint említésre méltó eseménynek, ám egy kamaszgyereket mégis komolyan traumatizálhat.

A Muszáj Munkacsoport a tévhitek eloszlatását és az érintettek és érdeklődők tájékoztatását tűzte ki célul. Munkatársukkal, Cserháti Évával a gyermekmolesztálás körüli tévhitekről, az elkövetők tipikus tulajdonságairól beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Megmagyarázzuk a bizonyítványodat!

Primilla 2015. január 19., hétfő 11:45

Lassan megint itt a félévi bizonyítványosztás, ami hol a nagy hátradőlések, hol pedig a nagy családi perpatvarok ideje. Mert miért nem ötös. Meg miért nem példás, meg kiváló. Néhány tanács, hogy helyén tudjuk kezelni a dolgot.

Ahogy azt a neve is mutatja, a félévi, az egy értesítő. Nem bizonyítvány, csupán egy jelzés, hogy hogy áll, merre tart a gyerek a tantárgyakból. Egy információhalmaz, amiből megtudhatjuk, hogy az év végi bizonyítványig mire kell jobban odafigyelni, mire kell ráerősíteni, esetleg korrepetáló tanárt fogadni, és mi az a tantárgy, amivel nincs gond, mert megy. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Félperces reklámmal nyitják fel a szülők szemét

mzd 2015. január 18., vasárnap 13:12

Újabb olyan kreatív munka született, amely bebizonyítja: nem kell tízmilliós büdzsé ahhoz, hogy elgondolkodtató kampányfilmet készítsen valaki. A Make Room For Play (Csinálj teret a játéknak) névre hallgató videósorozatban a gyermekek játszótéren bohóckodnak vagy éppen ugrálóköteleznek, a képernyő szélei pedig fokozatosan elsötétülnek, így hagyva – szó szerint - egyre kevesebb helyet a kölyköknek.

És hogy mit akarnak ezzel üzenni a készítők? A válasz egyszerű: a számítógép előtt töltött idő a játéktól (és ezzel együtt a mozgástól) veszi el az időt. A ParticipAction honlapjáról megtudhatjuk azt is, hogy a kanadai gyermekek közül csak minden huszadik mozog legalább egy órát naponta, ez pedig tényleg eléggé lesújtó adat. A legviccesebb a kisfilmek végén található Don't visit our website (Ne látogasson el a honlapunkra) felirat. A 30 másodperces videók egyikét megnézheti itt lent, a többit pedig ide kattintva.

1 ... 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 ... 292

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés