Egyetlen gyerek sem jön a világra teljesen csupaszon, legyen szó fiúról vagy lányról. Hívhatjuk pihének, vagy akár szőrnek is, a kérdés az, mit kezdünk vele a kamaszkor és a nyár küszöbén.
Nyakunkon a jó idő, ilyenkor nemcsak a könnyű ruháink közül válogatunk, de a szőrtelenítési módszerek között is. Mindenkinek megvan a maga jól bevált módszere: hagyja szabadon nőni, aminek nőnie kell, kurtítja, borotválja, epilálja, gyantáztatja. Felnőttként folyamatosan variálhatunk közöttük, hiszen mi döntünk a saját testünk felől. Az elvárások halmazát – fakadjanak akár belülről, vagy érkezzenek kívülről – megtanuljuk kezelni, és egy idő után szabadon vállalni merjük saját döntésünket és testünket egyaránt. De mi lesz a gyerekekkel?
Heti kérdésünk így szól: Szőrtelenítsen-e egy gyerek?
Mikortól számít cikinek a szőr?
Már megszületésükkor meglepetést tudnak okozni a csecsemők. Több születik közülük sötét pihével borítottan – szaknyelven ez a lanugo –, homlokán, hátán is mintha kis pamacsok díszelegnének. Ezek az első pár hétben lehulló szőrök és a magzatmáz védik a méhben a baba bőrét a kilenc hónapnyi magzatvízben ázás káros hatásaitól. Persze a lanugo színe, hossza, sűrűsége mindenkinél egyedi. A későbbi években az egész testet borító piheszőrök szintén védenek a környezeti hatásoktól, segítenek elvezetni az izzadságot, s úgy általában semmi bajunk velük. Tudjuk, hogy ott a helyük, és maximum azokat a gyerekeket éri emiatt inzultus, akiknek pihéi sötétebbek, erősebbek a megszokottnál. Tízéves kor körül aztán beindul a kamaszodás, a pihék közt szőrszálak ütik fel a fejüket, a gyerek pedig elkezd azon gondolkodni, mihez kezdjen velük.
Nem vagyok olyan, mint a többiek
Elképesztő a nyomás egy fiatal lányon a nyár közeledtével. Ezernyi helyről kapja az egymásnak olykor teljesen ellentmondó információkat: a szülei szerint teljesen rendben van a kinézete, az osztálytársai közül kettő borotválkozik, a tanárnő ezt határozottan ellenzi, de a barátnő már tavaly is gyantáztatott. A fiúk csak nevetnek, azon is, aki szőrtelenített, ezzel felvállalva egy nagylányos szerepkört, és azon is, aki pontosan úgy néz ki, mint fél évvel ezelőtt, csak közben valami megváltozott a levegőben. Megindultak a hormonok, növekszenek az apró mellek, elrejtőznek a pocakok, a gyerekek pedig szoronganak emiatt, és egymás testén próbálják lemérni, mennyit ér a sajátjuk. Mi sem könnyebb, mint valami egyértelműt elővenni, nevezetesen a szőrkérdést.
Minden korban mást jelképez
Szülőként teljesen tanácstalanok lehetünk ebben a kérdésben, hiszen a mai gyerekeknél jóval korábban érkezik el a kamaszkor, s vele az ilyen problémák is. Nagyszüleink, szüleink idejében még elképzelhetetlen lett volna a szőrtelenítésről beszélni, tabutémának számított, ráadásul volt egy olyan üzenete, hogy aki elkezdi, az kacérkodik az ismerkedéssel, a szexualitással, tehát „olyan” lány – s itt az „olyan” kifejezetten negatív töltetű szóként jelent meg. A mi fiatalkorunkban már lazultak a szabályok, és senki sem botránkozott meg mondjuk egy tizennégy éves, szőrtelenítő lányon. Manapság viszont kilenc-tíz éves kislányok érdeklődnek, mennyire fáj a gyantázás, s vajon térdig szőrtelenítsék a lábukat, vagy azon felül is? A torontói Sugarmoon Salonba nyolcéves kislányok érkeznek az anyukájukkal, hogy bőrbarátként hirdetett cukorgyantával szabadítsák meg őket a karukon levő szőrszálaktól. Kevés kivételtől eltekintve lányaink a közösségi oldalakon, magazinokban, filmekben, de a sportközvetítéseken is csupa olyan nőt látnak, akiken nincs egy szál oda nem illő szőr sem. Ez részben annak köszönhető, hogy a szőrtelenített testről lekerült a stigma, s annak is, hogy a jelenlegi trendek szerint a sima bőrfelület egyet jelent az igényességgel. Az a kiskamasz pedig, aki szeretne megfelelni az elvárásoknak, már nagyon hamar meg akarhat szabadulni a pihéitől, vagy a kamaszkorral érkező szőrszálaktól.
Kínzó kérdések, válasz nélkül
A legnagyobb kérdés persze az marad, hogy valóban szükség van-e erre az egészre? Mikortól szőrteleníthet egy serdülő korú lány, egyáltalán kell-e neki? Ismeri-e a vele járó kockázatokat, úgy is mint bőrgyulladás, szőrtüszőgyulladás, fertőzés, sebhelyek, fájdalom? Tanítsuk meg, hogyan erősítse meg az önbizalmát a kortárs nyomással szemben, vagy adjuk be a derekunkat? Ha az utóbbira voksolunk, milyen módszert válasszunk? Képesek vagyunk-e felvállalni a saját véleményünket, és nem versenybe bocsátkozni a többi lányos anyával? A válasz nagyban függ attól is, mi hogyan viszonyulunk saját testünkhöz, mi mennyit szőrtelenítünk, úgy gondoljuk-e, hogy csak a sima bőr lehet ápolt. Megijedünk-e attól, ha szőrösödni kezd a gyerekünk, vagy teljesen természetesnek találjuk? Mit kezdünk a változó teste miatt érzett félelmeivel? Szigorú szülő szerepkörből tiltunk meg minden nagylányos hóbortot, vagy rá bízzuk a döntést? Mesélünk-e neki arról, hogy bizonyos népcsoportok tagjainál a pihék is jól láthatóak sötét színük miatt, ez mégsem betegség, vagy bármi rossznak a jele? El tudjuk-e fogadni magunkat, a gyerekünket, a többi embert úgy, ahogy van? Beszélgetünk-e arról, hogy ki mitől érzi szépnek magát, melyik kultúrában mi a szokás, hogy az egészség, a bőr jólléte sokkal fontosabb annál, mint hogy mit mondanak mások? Képesek vagyunk-e elfogadni, figyelembe venni a gyerekünk véleményét? S ha igen, szabunk-e ennek korhatárt?
És te mit gondolsz? Szőrtelenítsen egy gyerek?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
