Egy felnőtt, aki sokat fantáziál, és nem képes elkülöníteni a valóságot a képzelt világtól, zavartnak, klinikai esetnek számít. A gyerekek esetében viszont más a helyzet. Számukra kezdetben még összemosódik a határvonal, és egészen kisiskolás korig könnyen ugrálnak egyik oldalról a másikra. Nemcsak szórakozásra, játékra alkalmazzák a fantáziálást, de a képzelt világuk eszközt biztosít, hogy választ találjanak a még megfogalmazhatatlan kérdéseikre, hogy megélhessek vágyaikat, s ezek által oldhassák belső feszültségeiket. A fantáziálás támaszt nyújt akkor és ott, ahol szükségük van rá. Úgy, ahogy a környezetük arra éppen nem képes.
Bátor képzelőerő
Könnyen gondolhatjuk, hogy a gyerekeknek élénkebb a fantáziája a felnőttekénél. Ez azonban koránt sincsen így. A képzeleteinket a saját tapasztalatokból, élményekből és emlékképekből építjük, amiből bővebben rendelkezünk a gyerekeinknél. Az ő fantáziájuk mindössze azért tűnik gazdagabbnak, mert sokkal bátrabban használják. Ők még nem ragaszkodnak úgy a valósághoz, mint mi, ezért bátrabban és merészebben mozgósítják a képzeletüket hiányos ismereteik pótlására és megvalósíthatatlan vágyaik életre keltésére. Kiszínezik a történeteket, mert keresik a számukra érthető összefüggéseket, magyarázatokat. Megszemélyesítik a plüssállataikat, vagy létrehoznak egy számunkra teljesen láthatatlan lényt, mert szükségük van valakire, aki megérti és elfogadja őket, és aki csak az ő játékszabályaik szerint játszik.
A képzelet mint csatorna
A gyerekek számára kezdetben nemcsak az őket körülvevő világ ismeretlen, de a saját testük és szellemük is. Heves érzelmeik olykor saját magukat is megijeszti. Nem tudják értelmezni ezeket az impulzív érzeteket, azt meg végképp, miként tudnák azokat kezelni. A még fejlődő kommunikációs készségük kevéssé teszi lehetővé, hogy az őket körülvevő felnőttek számára érthetően ki tudják fejezni belső aggodalmaikat, frusztrációjukat és kérdéseiket, ezért úgymond magukra vannak utalva. A fantáziálás ebben segíti őket. Egy csatornát képez a tapasztalataik és az emberi lét között. Akár egy sétapálca, végigkíséri őket a felnőtté válás útján, alkalmazkodva az olykor göröngyös ösvényhez, hogy megfelelő támaszt biztosítson, amikor arra éppen szükség van. Segítő kezet az ismeretlennel, a félelmekkel és az elvárásokkal szemben. A képtelet effajta közvetítő szerepe nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez.
A képzeletbeli barát dimenziója
Az egy évszázaddal ezelőtti kutatások még negatívumként írják le a képzeletbeli barátok megjelenését a gyerekek életében. Nem meglepő hát, hogy sokan a mai napig aggódunk, ha azt észleljük, a gyerekünk a levegőhöz beszél, és ragaszkodik ezen lény társaságához. Ez a szakértői szemlélet azonban sokat változott azóta. Míg az 1930-as években készült tanulmányok problémaként említik a jelenséget, a tudomány mai állása szerint valójában a jó és kreatív mentális egészség előjele. Ma már tudjuk, hogy a fantáziálás nemcsak a kikapcsolódásra, szórakozásra szolgál, hanem széleskörűen részt vesz a gyerekek egész fejlődésében. A képzeletbeli barát lehet egy megszemélyesített plüssállat, vagy egy számunkra teljesen láthatatlan lény is. Általában olyan jegyeket, tulajdonságokat és helyzeteket jelenít meg, amelyekkel a gyerek lelkileg szembesül. A képzeletbeli barát közvetetten segít a valóság elfogadásában. A gyerek általa tudja megélni félelmeit és vágyait, általa kap válaszokat a kérdéseire, és általa tanulja meg elfogadni saját magát, valamint az őt érő élethelyzeteket. Fenntartja biztonságérzetét akkor is, amikor a környezete erre éppen nem képes.
Mikortól baj?
A képzeletbeli barátok megjelenése óvodás- és kisiskoláskorban a leggyakoribb, azonban serdülő- és felnőttkorban is előfordulhat. Az utóbbi két esetben is teljesen normálisnak mondható akkor, ha a személyek tisztában vannak azzal, hogy barátjuk nem valódi, hanem a képzeletük szüleménye. Ezzel egyébként többnyire már a fiatalabb korosztály is tisztában van, sőt sokan kifejezetten büszkék is gazdag fantáziájukra, hiszen ennek köszönhető, hogy a létrehozott alanyt teljesen kisajátíthatják. A képzeletbeli barát kizárólag az ő szabályaik szerint játszik. Neki nem kell szót fogadnia a felnőtteknek, figyelembe venni a világ törvényszerűségeit vagy megfelelni az elvárásoknak. Megtehetik azt, amit a gyerek a való világában nem. A képzelt barát oldja a belső feszültségeket, segít választ találni a felmerülő kérdésekre, megóv a magánytól, és teljesen független tud lenni az aktuális valóság körülményeitől. Egy ilyen barát pedig csak ajándék lehet a gyerek lelkének.
A fejlődés támogatója
A gyermeki fantáziálás nemcsak a lelki nehézségekkel szemben nyújt kellő támogatást. Komoly szerepet játszik a gyerekek személyiség-, értelmi és szociális fejlődésében is. A kivetített személyes tulajdonságok segítik a gyereket önmaga megismerésében és elfogadásában. A pozitív önbecsülés és önértékelés pedig tudjuk, a boldog élet alapfeltétele. Továbbá, a képzeletbeli baráttal való kapcsolat által a gyerek társas képességei is fejlődnek. Miután a megszemélyesített alany a gyerek saját érzéseit jeleníti meg, megkönnyíti az együttérzés képességének megtanulását és alkalmazását. Ez a későbbi egészséges társas kapcsolataira komoly előnnyel szolgálhat. Az értelmi fejlődésre gyakorolt pozitív hatásaival talán már nem is mondunk újat. A gyakori fantáziálás fejleszti a kreativitást, az összefüggések megértését, az önálló problémamegoldás képességét, és elősegíti a szabad gondolkodásmódot, ami megint csak nem mellőzhető a siker eléréséhez.
Szülői hozzáállás
Felmerülhet bennünk a kérdés: Nem lesz-e a gyerekemből társaságkerülő, vagy olyan, aki mindig a föld felett jár két centivel? A fantáziálás természetes a gyerekek életében, ezért nem kell félnünk negatív következményektől mindaddig, amíg mi, szülők megfelelően állunk a témához. A gyerekeinknek ugyanis nagyon fontosak a mi visszajelzéseink. Ha elutasítjuk önálló önkifejezését, önálló problémamegoldási módszerét, akkor el fog tőlünk zárkózni, ami negatív hatással lehet az egészséges lelki fejlődésére. A képzeletbeli barátok addig vannak jelen a gyerek életében, ameddig arra a lelkének szüksége van, és ez így van rendjén. A világunk tele van nem várt kihívásokkal, és képtelenség lenne mindentől megvédeni a gyerekeinket. Egy képzeletbeli barátért legyünk hálásak, hiszen mindössze arról tanúskodik, hogy gyerekünknek fejlett a kreativitása, az önálló problémamegoldó képessége, és ezáltal képes megélni érzelmeit! Önmagának sikerül támaszt nyújtania, amikor arra mi és a környezete éppen nem képes.
Nyugodtan legyünk aktív részesei a folyamatnak! Legyünk nyitottak és elfogadóak! Mutassuk meg a gyerekünknek, hogy hiszünk neki, és hálásak vagyunk, hogy megosztja velünk a maga védett világát! Vegyünk részt a játékában, ugyanakkor hagyjuk, hogy ő irányítson. Az ő játékszabályai szerint játsszunk, hiszen ezt a világot ő ismeri jobban, és bizonyára ez így is van rendjén!
