Képzeld el, hogy nem tudod elképzelni – ugye milyen furcsán hangzik már maga a mondat is? Pedig vannak olyan emberek, bár nem túl sokan, akik mentális képzelőerő nélkül élnek. Hogy boldogabbak-e, mint azok, akik élénk képzelőerővel bírnak, azt nehéz megmondani, ugyanakkor bizonyítottan van egy-két előnye az afantáziának.
Amikor megismerkedünk valakivel, a rózsaszín ködön át nézzük, és hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyekkel egyáltalán nem rendelkezik. Előfordul azonban, hogy benne ragadunk ebben az állapotban, és még akkor sem vesszük észre a baljós jeleket, amikor az már mindenkinek egyértelmű.
Ha azt mondják nekünk, hogy képzeljünk el egy piros elefántot, a legtöbbünk elméjében egyből megelevenedik a furcsa színű állat képe. Azonban léteznek olyanok is, akiknek a képzeletében erre az instrukcióra a nagy semmi jelenik meg. Hogyan lehetséges a hagyományos értelemben vett képzelet nélkül élni? És mi pontosan az afantáziának nevezett furcsa állapot?
Egy egyszerű képalkotási teszttel ki lehet deríteni rólad, hogy afantáziás vagy-e, illetve ha nem vagy az, mennyivel nagyobb vagy kisebb másoknál a képzelőerőd. Nem kell hozzá mást megfigyelni, csak a pupillád méretét.
Csoki, eper, vanília: a jó öreg klasszikusok. A merészebbek a citromot is bevállalták, de az ő álluk is leesett, amikor piacra dobták a rizsfagyit. A sztracsatellán már senki nem lepődött meg, hiába nem vágtuk pontosan, mi is van benne. Na, de azóta ki tudja követni, hogy a Rákóczi-túrós és a Bounty között van-e különbség, és mi van a velencei álomban? És ha a gyerek sorban állás közben megkérdezi, milyen ízű a Pikacsu, Pokémon, Mancs őrjárat, Hello Kitty vagy éppen a Hupikék törpikék fagylalt kiszerelésben, ami természetesen élénkkék, de bio, akkor arra mit kell felelni?
Lehet, hogy neked furcsa, amikor valaki becsukja a szemét, és könnyedén elképzel dolgokat, mert neked ez nem megy. De nincs ezzel baj, csak azt jelenti, hogy afantáziás vagy.
A fantáziák betekintést nyújtanak az álmodozó valós kapcsolatának minőségébe, közben mégis megvan a saját életük és erejük. Annyira befolyásolhatják a kapcsolatot, amennyire tükrözni is tudják azt. De vajon a szexről való fantáziálás elősegíti vagy károsítja a kapcsolatot? A válasz természetesen a fantáziáktól függ.
A szex tipikusan olyan téma, amivel kapcsolatban sokan úgy tesznek, mintha nem lennének kérdéseik. Pedig rengeteg a bizonytalanság, éppen csak kérdezni nem merünk.
Fantáziálni jó. A képzelgés segít kiszakadni a mindennapok realitásából és legalább néhány percre vagy órára feledteti velünk legégetőbb problémáinkat. Fantáziáltál már arról, hogy pontosan annyira megbecsülnek, mint a veled egy munkakörben dolgozó kollégádat? Vagy arról, hogy a munkából hazaérve nem teljesen természetes, hogy a gyerekek és a háztartás teendőit is te viszed? Ezekkel a fantáziákkal kapcsolatban csak azt kívánhatjuk, váljanak mihamarabb valóra. Ha viszont a szexfantáziáidról van szó, egyáltalán nem biztos, hogy cél azok megvalósítása.
Akár hiszed, akár nem, minden nő szokott fantáziálni, vagy legalábbis fantáziált már olyan, számára szexuálisan izgató dolgokról, amiket otthon nem szokott csinálni. Még akkor is, ha a legtöbben szégyellik bevallani, hogy bizony vannak ötleteik.
Egy sor olyan dolog van egy romantikus viszonyban, amiről nem, vagy nem szívesen beszélünk. Tabu lehet minden kényelmetlen kérdés a politikától a valláson át a pénzügyekig, és igen, ide tartozik a szex is. Pedig a szexről beszélni nem csak az ágyban történtek miatt fontos. Fantáziáinkról beszélgetve az egész kapcsolat minőségét javíthatjuk.
Az egyik leggyakoribb női szexfantázia az alárendelődés egy domináns félnek. De miről szól ez valójában?
