Egy egyszerű képalkotási teszttel ki lehet deríteni rólad, hogy afantáziás vagy-e, illetve ha nem vagy az, mennyivel nagyobb vagy kisebb másoknál a képzelőerőd. Nem kell hozzá mást megfigyelni, csak a pupillád méretét.
Mekkora a képzelőerőd? Ha behunyod a szemed, hogy kipróbáld az irányított képalkotás módszerét, mennyire élesen látod magad körül az erdőt? Minden apró levélnek más színe van, egyszínűen zöld, vagy semmit sem tudsz elképzelni? Ugyan egészen idáig teljes mértékben a te titkod maradhatott, hogy mennyire jó a fantáziád, a tudomány rájött, hogy külső jelekből is megfejthető ez a tulajdonságod, csak a pupilláid méretére kell egy kicsit odafigyelni.
A szem a lélek tükre – a tudomány szerint is
Manapság már igazán sok információ kiolvasható pusztán a szemünkből. Tudjuk, hogy a pupillák nemcsak a változó fényviszonyok miatt változtatják meg méretüket, hanem a szexuális izgalom, vagy akár egy kihívást jelentő kognitív feladat miatt is kitágulhatnak. Ezeken felül a szem kinézete árulkodhat magas vérnyomásról, blokkolt artériákról, cukorbetegségről, ízületi gyulladásról, hipertóniás chorioretinopathiáról vagy choroidopathiáról, és akár szívbetegségről is.
Így szúrhatsz ki egy afantáziás embert a tömegből
Egy 2021-es kutatás azt mutatta ki, hogy a szokványos metaforáink és kliséink, kifejezéseink hatására, amelyek valamilyen képet hívnak elő képzeletünkben (pl.: „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”, vagy „aki korán kel, aranyat lel”), pupillánk kitágul. Azonban azoknál, akik afantáziával élnek, tehát akik nem tudnak képeket alkotni a fejükben, ugyanazok a kifejezések nem okoztak semmilyen pupillaméret-változást.
Ezt a rendkívül érdekes eredményt egy 2022-es kutatás még tovább boncolgatta, és újabb felfedezést tett. Először azt mérték meg, hogy a résztvevők pupillamérete hogyan változik a fényviszonyokhoz képest. Ebben nem volt különbség az afantáziás és a nem afantáziás résztvevők között: mindenkinek összeszűkült a pupillája az élesebb fénytől és kitágult a halványabb fényviszonyok hatására. Ezt követően arra kérték a résztvevőket, hogy a fényességi vizsgálat során mutatott képeket próbálják felidézni képzeletükben.
Az afantáziás emberek erre természetesen nem voltak képesek, de a nem afantáziás emberek között is eltérések mutatkoztak a képzeletük erejét és a pupillatágulásuk mértékét illetően.
Kiderült, hogy a nem afantáziás embereknél pusztán a sötét és világos képek elképzelésétől is a „fényviszonyokhoz” igazodik a pupillaméret, még ha a valós hely fényessége változatlan is marad. Illetve az is kiderült, hogy minél élénkebb valakinek a képzelete, annál nagyobbra tágul ki a pupillája, amikor arra kérik, hogy vizualizáljon valamit. Tehát nemcsak az afantáziás és a nem afantáziás embereket lehet megkülönböztetni egy egyszerű kreativitás teszttel, hanem a nem afantáziás emberek között is fel lehet állítani egy objektív sorrendet a képzelőerejük mértéke szerint pusztán a pupilla méretváltozását figyelve.
Mindenesetre, egyre inkább az derül ki, hogy a szem, még ha nem is a lélek, de a testünk és elménk tükre. Elképesztő, hogy napjainkban pusztán a szem külsejét figyelve mennyi mindent megtudhatunk magunkról és másokról, néhányukat még egy közös ősig is visszavezethetjük.
