Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a 19. század végén Európa uralkodói, hercegei és ünnepelt művészei pihenni vagy éppen titokban udvarolni vágytak, nem a francia riviérára, hanem egy cseh erdő mélyén megbúvó, mocsarakból varázsolt luxusbirodalomba utaztak. Marienbad (Mariánské Lázně) az Edward-korabeli építészetével, neobarokk kolonnádjaival és csodatevő forrásaival a világ legbefolyásosabb embereinek lett a menedéke. VII. Edward angol király itt próbált (sikertelenül) lefogyni a tízfogásos vacsorák mellett, miközben a német költőfejedelem, a 74 éves Goethe egy 17 éves fiatal lány miatt veszítette el a fejét, és kért házassági közvetítést a porosz királytól.
Képzeljünk el egy völgyet a cseh erdők mélyén, ahol a neobarokk kolonnádok alatt elegáns hölgyek és fenséges uralkodók sétálnak, miközben a pavilonokból finom ásványvíz csobogása és halk komolyzene szűrődik ki. Ez nem egy kosztümös történelmi film díszlete, hanem a cseh korona igazi ékköve: Marienbad (mai hivatalos nevén Mariánské Lázně).
A német határtól alig tizenöt kilométerre fekvő festői kisváros az 1800-as évek végén és a 20. század elején élte aranykorát, amikor a világ politikai, kulturális és társasági elitje itt adta egymásnak a kilincset. Ebben a városban a történelem legbefolyásosabb férfijai nemcsak a testi felüdülést keresték, hanem gyakran a szívüket – és olykor a józan eszüket is – teljesen elveszítették.
A mocsárból kinőtt uralkodói luxus
Nehéz elhinni, de ahol ma grandiózus paloták, luxusszállók és gondosan nyírt, kilométeres parkok húzódnak, ott kétszáz évvel ezelőtt még egy lakatlan, vadregényes és kifejezetten mocsaras erdőség terült el. Bár a helyi források gyógyhatását a környékbeli szerzetesek már a középkorban ismerték – sőt, I. Ferdinánd király már 1528-ban megvizsgáltatta a vizek sótartalmát –, a terület kiépítése a 18. század végéig váratott magára.
A város megszületése egy lázadó apátnak, Karel Kašpar Reitenbergernek köszönhető, aki a Teplá kolostor orvosának, Dr. Josef Nehrnek a kutatásaira alapozva lecsapoltatta a mocsarakat, és elrendelte az első fürdőépületek és parkok kialakítását. Az apát annyira hitt a projektben, hogy a kolostor szinte teljes vagyonát a modern fürdőváros felépítésére költötte.
Ezzel azonban úgy kivívta rendtársai haragját a feleslegesnek hitt pénzszórás miatt, hogy büntetésből egészen Tirolig száműzték. Reitenberger már nem láthatta, hogy az általa megálmodott „szentély” alig néhány évtized alatt Európa legfelkapottabb és legfényűzőbb uralkodói pihenőhelyévé vált.
A 74 éves Goethe is itt lett szerelmes
Marienbad romantikája és különleges atmoszférája valósággal megbabonázta a kor művészeit. Frédéric Chopin olyannyira imádta a várost, hogy szerelmi ügyei állandóan ide láncolták (emlékét ma is egy nagyszabású, minden év augusztusában megrendezett nemzetközi zenei fesztivál őrzi). De senki sem veszítette el annyira a fejét a cseh források mellett, mint a német irodalom óriása, Johann Wolfgang von Goethe.
A költőfejedelem már idős emberként, 71 évesen érkezett először Marienbadba, hogy köszvényét és egyéb nyavalyáit kúráltassa. A helyi „ásványvizek” azonban nemcsak a testi egészségét adták vissza, hanem a vad, fiatalkori szenvedélyét is. Itt ismerkedett meg a mindössze 17 esztendős Ulrike von Levetzow-val.
A plátói, ám annál emésztőbb szerelem teljesen lángra lobbantotta az idős zsenit. Goethe odáig merészkedett, hogy 74 éves korában – barátja, III. Frigyes Vilmos porosz király közvetítésével – hivatalosan is megkérte a fiatal lány kezét. A család finoman, de határozottan elutasította a kérőt, a csalódott és összetört szívű Goethe pedig elhagyta a várost, és bánatában megírta a világirodalom egyik legszebb és legfájdalmasabb szerelmes művét, a Marienbadi elégiát.
A tízfogásos vacsorák és a száraz szén-dioxid fogságában
Nem Goethe volt az egyetlen híresség, aki a városban kereste a fiatalság forrását. VII. Edward angol király valóságos második otthonának tekintette Marienbadot, és évente több hónapot töltött el itt. A kissé korpulens, életművész uralkodó azzal a nem titkolt szándékkal érkezett a cseh gyógyhelyre, hogy az itteni orvosok segítségével végre lefogyjon. A projekt azonban rendszeresen kudarcba fulladt: VII. Edward ugyanis a szigorú diéta mellett sem volt hajlandó lemondani a napi többszöri, tízfogásos uralkodói lakomákról.
A király a sikertelen fogyókúra ellenére is imádta a helyet. Rendszeresen vett helyi ásványvizes kádfürdőket, hatalmasakat sétált, golfpályát alapított, és nem mellesleg diplomáciai találkozókat is szervezett a pavilonok árnyékában – többek között I. Ferenc József osztrák császárral és magyar királlyal is itt tárgyalt.
Ma is népszerű a fürdőváros
Marienbad titka a mai napig a föld mélyéből feltörő negyven különböző, jéghideg ásványvízforrásban rejlik, amelyek kalciumban, magnéziumban és vasban rendkívül gazdagok. Az Ensana szállodalánc történelmi épületeiben (mint például a neoreneszánsz stílusú Nové Lázně-ban, ahol a csodálatos, 1896-ban épült eredeti Római Fürdő található) a vendégek ma pontosan ott fürödhetnek, ahol egykor az uralkodók.
A legkülönlegesebb helyi kezelés azonban nem a vízhez, hanem a gázhoz kapcsolódik: a Mária-forrásból feltörő tiszta, ritka, természetes szén-dioxid gázt úgynevezett „száraz gázfürdőként” alkalmazzák. A pácienseket derékig egy speciális zsákba zárják, amelyet megtöltenek ezzel a gázzal. A bőrön át felszívódó szén-dioxid bizonyítottan élénkíti a vérkeringést, optimalizálja a vérnyomást, és a helyi legendák szerint – amit VII. Edward és a többi korabeli nőcsábász is igazolhatott volna – jelentősen fokozza a nemi hormonok termelődését is.
Ha valaki szeretne kiszakadni a szürke hétköznapokból, és egy olyan helyen pihenni, ahol Thomas Alva Edison, Franz Kafka, Richard Wagner vagy éppen Alfred Nobel is sétálgatott, Marienbad neobarokk kolonnádjai és romantikus erdői ma is pont ugyanolyan fenségesen várják a látogatókat, mint az aranykorban.
Kapcsolódó: Három világ ér össze ezen a szlovén tengerparton: Portorožtól egy karnyújtásnyira az olasz és a horvát határ
