Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Romulus és Remus történetét szinte mindenki ismeri: a két ikertestvért egy nőstényfarkas nevelte fel, majd egyikük megalapította Rómát. A legenda évszázadokon át a város eredettörténetének számított, a történészek szerint azonban a mítosz mögött sokkal összetettebb politikai és hatalmi játszmák húzódtak meg.
A világ nagy birodalmai szinte egytől-egyig saját eredetmítoszt teremtenek maguknak, de kevés történet vált annyira ismertté, mint Romulus és Remus legendája. A hagyomány szerint az ikreket a Tiberis partján sorsukra hagyták, miután nagybátyjuk, Amulius meg akarta akadályozni, hogy veszélyt jelentsenek hatalmára. A csecsemőket azonban nem sodorta el a folyó: egy nőstényfarkas talált rájuk, és sajátjaként nevelte őket.
Testvérháború döntött Róma sorsáról
A történet szerint később egy pásztor, Faustulus nevelte fel a fiúkat, akik felnőve fellázadtak Amulius ellen, visszaállították nagyapjuk, Numitor hatalmát, majd saját várost akartak alapítani. Innen kezdődött a legenda legismertebb része:
a két testvér között hatalmi konfliktus robbant ki, amely végül Remus halálához vezetett.
A római történetíró, Livius szerint a vita abból indult, hogy melyikük uralkodjon az új város felett. Az istenek akaratát madárjóslással próbálták eldönteni: Remus hat keselyűt látott először, Romulus viszont tizenkettőt. A vita erőszakba torkollt, és Remus meghalt – egyes változatok szerint maga Romulus ölte meg, miután testvére átlépte az új város szent határvonalát.
A történészek szerint azonban a legenda valószínűleg valójában nem egyetlen esemény, hanem különböző hagyományok összekapcsolódása. Már az ókori szerzők közül is sokan kételkedtek a történet hitelességében. Livius például úgy fogalmazott:
„nem áll szándékomban sem megerősíteni, sem cáfolni a Róma alapításnak legendáit, mert ezek inkább költői történetek, mint megbízható történelmi bizonyítékok.
Az ókoriak szívesen nemesítették városaik eredetét azzal, hogy az emberi tetteket az istenek világával vegyítették. És ha valaha volt nép, amelynek joga volt szentté tenni saját eredetét és az istenihez kötni azt, akkor azok kétségkívül a rómaiak voltak.”
Trójai felmenők
A mítosz egyes történészek szerint görög hatásokat is őriz. A római eredettörténetet később összekapcsolták Trója bukásával és Aeneas alakjával, aki a legenda szerint Itália földjére menekült az égő városból. A rómaiak így nemcsak saját alapító mítoszt kaptak, hanem egy olyan eredetet is, amely az antik világ legnagyobb hősi történetéhez kötötte őket.
A legismertebb változat szerint Aeneas leszármazottai közé tartozott Numitor és Amulius is. E királyi családon belüli hatalmi konfliktus vezetett oda, hogy Numitort félreállították, lánya, Rhea Silvia pedig a történet szerint Mars isten gyermekeit hozta világra. Ebből a vonalból származott Romulus és Remus, akik később a hagyomány szerint megalapították a várost.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Egy nőről kapta a város a nevét?
Az Örök város a legenda szerint Romulusról kapta a nevét, aki Remusszal együtt alapította meg a települést, és a saját nevét adta az új városnak. Azonban számos ókori történetíró feljegyzett más hagyományokat. Ezek szerint a város neve nem Romulushoz köthető, hanem egy trójai menekülthöz – egy Roma nevű nőhöz –, aki meggyőzte közösségét, hogy végleg a Latium partvidékén telepedjenek le. A történetek szerint még arra is rávette a nőket, hogy égessék el a hajókat, így megakadályozva, hogy a férfiak újra tengerre szállhassanak.
A legenda szerint a nő hozzáment Latinus királyhoz, és világra hozta Romulust és Remust, akik anyjuk után nevezték el a várost. Egy másik magyarázat szerint a név a „rhome” szóból eredhet, amelyet a pelazgok, az Égei-tenger térségének őslakói az „erő” kifejezésére használtak.
Kulturális jelentőség
Akárhogy is történt, a mítosz túlélte az évszázadokat és a rómaiak számára Romulus és Remus története nem pusztán eredetmese, hanem városuk isteni kiválasztottságának bizonyítéka. A legenda végigkísérte a királyság, a köztársaság és a császárság korszakát is, és később a nyugati kultúra egyik legismertebb alapítástörténetévé vált.
Kapcsolódó: az ókori Róma gladiátorai nemcsak az arénákban voltak ismertek: a társadalom egészét lenyűgözték, egyfajta ókori celebek is voltak.
