Nem éretlen, csak ilyen fajta, így a tévhitekkel ellentétben a fehér eper bizony még érett állapotában sem lesz piros. A különleges gyümölcs azonban nemcsak küllemében tér el a nálunk is ismert szamócától, hanem ízében is.
Az elsősorban Chile déli hegyvidékein és síkságain termő fehér eper édes, őszibarackra emlékeztető ízével sokak kedvence lehetne, ha már egy maréknyi mennyiségű gyümölcsért sem kellene mélyen a pénztárcába nyúlni. Ennek ellenére a dél-amerikai országban, a század elején felfedezett gyümölcs elindult hódítóútjára: már a világ több területén is termesztik, többek között az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is.
Jóval drágább, mint a piros
A fehér eper borsos ára nemcsak különleges ízével magyarázható, hanem azzal is, hogy nehezebben is termeszthető a nálunk is jól ismert piros színű rokonánál. Amellett, hogy gondozása több erőfeszítést és időt igényel, többségében zárt térben nevelik azért, hogy a napsütés hatására még enyhe pírt se kapjon – mert ez azért lehetséges. Az eper fehérségét egyébként nem más, mint a vörös eper színéért felelős, úgynevezett Fra a1 nevű fehérje hiánya adja.
Ezért ilyen színű a fehér eper
A fehér eper népszerűsége a 20. század első felében ívelt felfelé igazán, a termelés a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején tetőzött. Ebben az időszakban a gazdák évente körülbelül 150 tonna gyümölcsöt termesztettek, a vasúti vagonok is hetente háromszor vittek eperszállítmányt Chile városaiba. A gyümölcskereskedelem virágzásának a térségben kezdődött erdőirtás, valamint a fenyő- és az eukaliptuszfák ipari termesztése vetett véget. Bár még ma is létezik, a helyi piacokon a hagyományos piros eper árának tízszereséért adják. A fehér eper örökségét azonban máig ápolják Chilében: három város, Contulmo, Curepto és Purén évente fesztiválon ünneplik a gyümölcsöt, annak minden formájában.
Ha szívesen olvasnál még néhány titkot a piros eperről is, ajánljuk figyelmedbe e cikkünket.
