Évszázadok óta törekszenek a büntetés-végrehajtási intézetek a lehető legnagyobb hasznot húzni a fogvatartottakból. De milyen étrendet kellett összeállítani ahhoz, hogy minél olcsóbban tartsanak életben minél több rabot?
A 19. századi Anglia börtönei soha nem voltak üresek. A fogvatartottak kemény fizikai munkával töltötték a napjaikat, a pletykák szerint pedig elég szörnyű koszton életek, így logikusnak tűnik a gondolat, hogy sokan a büntetésük letöltése közben haltak meg. Ezt a tévhitet cáfolja meg a The Conversation cikke, melyből kiderül, hogy a börtönben töltött idő alatt a fogvatartottak testtömegindexe (BMI) nem változott, megőrizték a büntetés előtti súlyukat.
Az elítéltek nagy része nemcsak megtartotta korábbi súlyát, de a fogvatartott nők 13 százalékának, míg a férfiak 7 százalékának volt magasabb BMI-je a börtön elhagyásakor, mint amikor bekerültek. A büntetés-végrehajtási intézeteknek elegendő kalóriát kellett a rabok számára biztosítani ahhoz, hogy egészségesek legyenek, és el tudják végezni a kiszabott munkát. Próbálták tehát a legkevesebb pénzből előállítani a legtáplálóbb menüt, hogy az elítéltek megbetegedése ne menjen a munka rovására.
Kása minden mennyiségben
Az étrend is fontos része volt a büntetésnek. Szándékosan állították össze úgy, hogy az ételek egysíkúak, unalmasak legyenek, hogy eltompítsa az ízérzékelést, emellett azonban fontos szempont volt a fogvatartottak életben tartása is. A különböző kásákat nem csak olcsóságuk miatt adták szívesen az elítélteknek, hiszen a hozzávalók könnyen beszerezhetők voltak, és elég tápanyagot juttattak a szervezetbe. A zabkása akkori formája azonban nem örvendett akkora népszerűségnek, mint napjainkban. A kukoricából, sóból és zabpehelyből készült étel mellett a fogvatartottak nagy mennyiségű teljes kiőrlésű kenyeret, valamint krumplit is fogyasztottak minden nap. A gabona egészségre kedvező hatásait próbálták a lehető legnagyobb mértékben kihasználni.
Ha három hónapnál hosszabb ideig keményen dolgoztak a rabok, lehetőségük volt finomabb falatokat is fogyasztani. Ezek közé tartozott a marhafaggyúból készített puding, levesek vagy a kakaó. Betegség esetén általában több halat és tejet kaptak a gyengélkedő elítéltek.
Kalóriaégetés
Az étrendet úgy állították össze, hogy a fogvatartottak egészségét a lehető legnagyobb mértékben megőrizzék a nehéz körülmények ellenére is. Jellemzően a magánzárkában töltött idő után kemény fizikai feladatok elvégzése várt a rabokra.
Nem minden tevékenységnek volt értelme. Pusztán büntetéssel ért fel, hogy az elítéltnek órákon keresztül kellett cipelnie egy ágyúgolyót a cellán belül. A legtöbb munka elvégzéséből azonban anyagi hasznot húzott az intézmény, hiszen a fogvatartottak bányásztak, taposómalommal hordták a vizet, kikötőkbe erődöket építettek, a későbbi újrahasznosításra alkalmassá tették a régi, haditengerészeti köteleket. A nők sem maradtak munka nélkül, leginkább a mosodai feladatokat látták el, később pedig a postazsákokat varrták. A kemény munka elvégzése azonban nem megy, ha üres az ember gyomra.
A kalóriabevitelnek fedeznie kellett az elhasznált energiát, hogy a foglyok életben tudjanak maradni.
Ne higgyünk el mindent, amit a BMI mutat
A cikkben idézett tanulmány több mint 400 elítélt orvosi adatait vizsgálta. A feljegyzéseket a londoni központi büntetőbíróság, az Old Bailey által elítélt mintegy 90 ezer ember adatait tartalmazó Digital Panopticon bocsátotta a kutatók rendelkezésére. A fogvatartottak súlyát és testmagasságát többször rögzítették, hiszen a büntetés letöltése során öt-hat alkalommal áthelyezték a rabokat, és minden áthelyezés előtt lejegyezték a paramétereket. Meglepő módon az elítéltek többsége ugyanolyan BMI-vel hagyta el az intézményt, mint amilyennel bekerült a börtönbe. A rossz koszt ellenére sokan magukra szedtek jó pár kilót, és elenyésző azok száma, akik fogytak a büntetés ideje alatt.
A bűncselekmény súlyosságától nemcsak a letöltendő büntetés ideje, de a börtönélet minősége is függött. A kisebb bűnök elkövetése miatt börtönbe kerülő elítéltek számára nem tartogatott annyi szenvedést a benti élet, sokkal kedvezőbb és változatosabb étrendet biztosítottak a számukra. Ennek ellenére a hosszabb időre börtönbe zárt nők BMI-je sokkal jobb volt, mint azoké, akik csak rövid időt töltöttek a rácsok mögött. A női elítéltek átlagosan 23,9-es BMI-vel rendelkeztek, ez pedig az egészséges kategóriába sorolható. A női fogvatartottaknak csak kis arányban voltak túlsúlyosak, és még kevesebben voltak, akik alultápláltnak számítottak.
A viktoriánus Angliában a dietetika tudománya nem volt annyira kiforrott, mint napjainkban, ezért a BMI a rabok egészségi állapotát nem feltétlenül tükrözi. Valószínű, hogy a börtönök azt tartották szem előtt, hogy minél olcsóbb legyen az elítéltek étkeztetése, ugyanakkor a munkájukat jól el tudják végezni, illetve túléljék a büntetés idejét is. Azonban sok étel egészségre gyakorolt hatása már akkor nyilvánvaló volt, hiszen voltak, akik jobb állapotban hagyták el a börtönt, mint ahogy oda bekerültek.
