Alapjaiban változtatná meg az elítéltek büntetési rendszerét a kormány Angliában.
Fix díjat kellene fizetniük az elítélteknek Franciaországban, hogy hozzájáruljanak az ellátásukhoz és a börtön üzemeltetésének költségeihez.
Minden idők talán legvéresebb hóhéra, Jack Ketch több mint húsz évig állt II. Károly angol király szolgálatában, mely időszak alatt neve annyira hírhedtté vált, hogy a nép az ördög és a halál szinonimájaként kezdte használni. Ketch „specialitása” az volt, hogy – szándékosan vagy ügyetlenségből – gyakran (szó szerint) elbaltázta a kivégzéseket, melyek így még a szokásosnál is brutálisabbra sikeredtek.
Szűkös, sötét cellák, jéghideg, kopár falak, súlyos biztonsági ajtók, szögesdrótok, elektromos kerítések, rács addig, amíg a szem ellát, vitatható higiéniai körülmények és erőszak – jobbára ilyennek képzeljük el a világ legdurvább börtöneit. Egészen addig, amíg be nem pillantunk egy szigorúan védett norvégiai büntetés-végrehajtási intézet ablakán, ahol az észak-európai ország legkeményebb bűnözői majdhogynem szabadon élhetnek.
A rácsok mögött olyan szokások is fontossá válhatnak, amelyeket a börtönön kívül talán nem tartunk annyira lényegesnek.
A leghírhedtebb brit fegyencnek és a világ legerőszakosabb emberének is hívott Charles Bronson – akinek természetesen nem ez az igazi neve – az elmúlt 50 évet kisebb kihagyásokkal a rácsok mögött töltötte, egy jogszabály-változtatásnak köszönhetően azonban hamarosan nyilvános meghallgatáson kérheti szabadon bocsátását.
Évszázadok óta törekszenek a büntetés-végrehajtási intézetek a lehető legnagyobb hasznot húzni a fogvatartottakból. De milyen étrendet kellett összeállítani ahhoz, hogy minél olcsóbban tartsanak életben minél több rabot?
Köztudott, hogy a kertészkedés nagyban javíthat a kedélyállapotunkon. Most egy női börtönben végzett friss kutatás igyekszik megerősíteni ezt a gyakran hangoztatott megfigyelést.
