A 18. század végén, a 19. század elején az orvoslás és az anatómia fejlődése miatt hatalmas kereslet alakult ki Angliában a felboncolható holttestek iránt. Sírrabló bandák jelentek meg, amelyek szinte semmitől sem riadtak vissza, hogy megszerezzék a friss tetemeket.
Ma már nehéz elképzelnünk, hogy ha anyagi lehetőségeink engedik, ne a kényelem és az önkifejezés határozza meg öltözködésünket. Mi mindent jelentett az elmúlt századok ezzel ellentétes szokásrendszere?
Köztiszteletnek örvendő orvos, később Pest tisztifőorvosa volt, aki nemesi rangot kapott. Ő alapította a főváros első gyógyfürdőjét. Ma már kevesen tudják, hogy ki volt, pedig utcát is elneveztek Rumbach Sebestyénről.
Budapest I. és II. kerületében ma már nem sok jele van annak, hogy egy patak szelte és szeli át Krisztinavárost és a Tabánt. Pedig az Ördög-árok sokáig meghatározó jelentőséggel bírt a budaiak életében, még ha ez sokszor nem is volt kifejezetten pozitív.
Edward Payson Weston fogadott egy barátjával, hogy ki fog győzni az amerikai választásokon: Abraham Lincoln vagy John Breckinridge. A tét nem volt kicsi: a vesztesnek tíz nap alatt Bostonból Washingtonba kellett gyalogolnia.
Rejtélyes betegség következtében alig húszkilósra fogyott egy 19. századi amerikai férfi, akit ezután „élő csontvázként” mutogattak a közönségnek – Isaac Sprague a korszak híres cirkuszi „szörnyszülöttje” volt, élete azonban folyamatos nélkülözéssel és megaláztatással telt.
Rudyard Kipling klasszikusa, A dzsungel könyve – és a belőle készült számtalan filmes adaptáció – generációknak nyújtott izgalmas szórakozást, kevesen tudják azonban, hogy a farkasok által nevelt fiú, Maugli történetét valós eset ihlette. Az 1860-as években vadászok leltek rá az indiai dzsungelben egy kisfiúra, aki nyers húst evett, négy lábon járt, és korábban sohasem találkozott más emberekkel.
Strassnoff Ignác, a szélhámosok fejedelmének kalandos életéről – melynek majdnem felét börtönben töltötte – egykor legendákat meséltek a budapesti kávéházakban: a zseniális magyar csaló beutazta Európát, gazdag üzletembereket és egyházi méltóságokat vert át, egy alkalommal pedig még a Vérmezőt is eladta.
Az európai nagyhatalmak afrikai gyarmatosítási törekvéseit gyakran durván erőszakos tettek és tömeges kegyetlenkedések kísérték – a korszak egyik legnagyobb szégyenfoltja a Nyugat-Afrikába, Csádba indított francia Voulet–Chanoine-küldetés.
Hetek óta reménytelenül hánykolódott az óceánon négy angol tengerész, amikor ketten közülük végzetes döntésre szánták el magukat: megölték és megették egyik, betegeskedő társukat, hogy életben maradhassanak. Az ügy olyan hatalmas botrányt kavart, hogy végül személyesen Viktória királynőnek kellett közbeavatkoznia.
Az amerikaiak és az oroszok ádáz hidegháborús ellenfelekként élnek a köztudatban, pedig nem mindig volt ellenséges a két ország viszonya. Részben az orosz birodalom támogatásának köszönhető, hogy az amerikai polgárháború idején a nagy európai hatalmak távol maradtak a konfliktustól, az USA visszanyerhette egységét, és nem fejlődött világméretű konfliktussá a háború.
A történelem legvaskalaposabb pápája címet valószínűleg a katolikus egyház 254. vezetőjének, XVI. Gergelynek ítélhetjük oda, aki a 19. század első felében, az Európát lázban tartó forradalmi időszakban foglalta el Szent Péter trónját, és igyekezett minél jobban gátat szabni Rómában a liberális eszméknek. Az ultrakonzervatív pápa odáig ment, hogy még a vonatokat és a közvilágítást is betiltotta.
