Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Rejtélyes betegség következtében alig húszkilósra fogyott egy 19. századi amerikai férfi, akit ezután „élő csontvázként” mutogattak a közönségnek – Isaac Sprague a korszak híres cirkuszi „szörnyszülöttje” volt, élete azonban folyamatos nélkülözéssel és megaláztatással telt.
Az 1841-ben, a Massachusetts állambeli, Bostonhoz közeli East Bridgewaterben született Isaac W. Sprague egészen 12 éves koráig teljesen egészséges és átlagos életet élt, mígnem egy napon kínzó gyomorgörcsökre kezdett panaszkodni, melyek vissza-visszatértek és sehogy sem akartak elmúlni. A fiú étvágya alaposan megnőtt, ennek ellenére rohamosan fogyni kezdett – hiába ette degeszre magát folyamatosan, egyre csak veszített a súlyából. Állapota természetesen aggasztotta a szüleit, akik egy sereg orvossal vizsgáltatták meg Isaacet, a doktorok azonban képtelenek voltak magyarázatot találni a rejtélyes jelenségre.
A mai szakértők Isaac titokzatos betegségét progresszív izomelhalásként azonosítják, mely genetikai okokra vezethető vissza, és a sejtek fokozatos pusztulásával jár, a 19. században azonban még senkinek nem volt fogalma a hasonló betegségekről – az egyik orvos állítólag azzal a magyarázattal állt elő, hogy a fiú túl sokat úszott. Isaac kamaszkorától cipész édesapja mellett inaskodott, illetve egy szatócsboltban is kisegített, azonban ahogy folyamatosan fogyott és gyengült, egyre nehezebben tudta ellátni feladatait; az 1860-as évek közepén, amikor szülei váratlanul meghaltak, munka és jövedelem nélkül találta magát.
Kénytelen volt cirkusz látványosságnak szegődni
A felnőttként 168 centiméter magas és mindössze 19 kilogramm súlyú Sprague végül arra kényszerült, hogy a korszakban a testi fogyatékossággal és az átlagostól eltérő adottságokkal élő emberek számára kínálkozó egyetlen valódi kereseti lehetőséget válassza, a cirkuszban mutogassa magát. A csontsovány férfit 1865-ben egy utazó cirkusz igazgatója fedezte fel, és ajánlott neki munkát: Sprague kezdetben ódzkodott tőle, hogy karneváli látványosság legyen, azonban, mivel más választása nem volt, belement az üzletbe.
Az „élő csontvázként” és „a világ legsoványabb embereként” reklámozott Sprague egy éven keresztül járta az Egyesült Államok különböző vidékeit, és akkora sikere lett, hogy hamarosan szerződést ajánlott neki a legendás New York-i impresszárió, P. T. Barnum. A „legnagyobb show-manként” ismert Barnum Manhattanben található cirkusza/vidámparkja impozáns „torzszülöttgyűjteménnyel” rendelkezett, a gumiemberek, szakállas nők és sziámi ikrek mellé pedig tökéletesen beillett a „legsoványabb ember”, akinek heti 80 dolláros gázsi (mai árfolyamon kb. 1300 dollár) ütötte a markát.
Sprague három éven keresztül mutogatta magát a látogatóknak Barnum legnagyobb örömére, azonban amikor a cirkusz egy véletlen baleset miatt leégett, hősünk pedig csak a szerencsének köszönhetően úszta meg ép bőrrel a szerencsétlenséget, úgy döntött, felhagy a show-biznisszel, és rendes polgári foglalkozás után néz. Nem sokkal később megnősült – egy Tamar Moore nevű, szülővárosa környékéről származó hölgyet vezetett oltár elé – és családot alapított, azonban hamar kiderült, hogy gyenge fizikuma miatt képtelen olyan munkát találni, mellyel eltarthatná feleségét és három fiúgyermekét.
Eladta holttestét a Harvardnak az „élő csontváz”
Az ekkor már csak 17-18 kilós Sprague számára nem maradt más választás, mint ismét kopogtatni Barnum ajtaján: az impresszárió örömmel visszafogadta az „élő csontvázat” társulatába, mely ekkor már nem állandó helyszínen működött, hanem utazó cirkuszként járta az országot és Kanadát, sőt, Nagy-Britanniában is többször megfordult. Sprague bejárta a világot, azonban egyáltalán nem élvezte a megalázónak érzett mutatványosmunkát – többször próbált szabadulni a cirkusz világából, súlyos szerencsejáték-függősége és a felhalmozott tetemes adósságok miatt azonban muszáj volt mindig visszatérnie oda.
Egészségi állapota eközben folyamatosan romlott, idővel a járás is nehézkessé vált számára, és gyakran egy flaska tejet hordott a nyakába akasztva, melybe belekortyolt, hogy felébressze magát, amikor véletlenül elszundított. Anyagi helyzete szintén egyre borzalmasabbá vált, élete utolsó éveiben Sprague nyomorban tengődött Chicago egyik rossz hírű negyedében; „a világ legsoványabb emberét” végül 45 évesen, 1887 januárjában érte a halál, megfulladt álmában. A legenda szerint pár nappal korábban 250 dollárban fogadott egy ismerősével, hogy nem éri meg a következő hétfőt.
Néhány évvel a halála előtt Sprague 1000 dollárért eladta a saját (leendő) holttestét a Harvard Egyetem orvosi karának, ahol a megegyezés szerint felboncolhatják, alaposan megvizsgálhatják, majd nyilvánosan kiállíthatják azt, azonban nem tudni, végül valóban eljutottak-e az egyetemre az „élő csontváz” földi maradványai. Sprague sírja a szülőhelyéhez közeli Hanson város temetőjében található, Massachusettsben. (A címlapkép illusztráció: Fortepan / Aszódi Zoltán, 1929, New Jersey)
