Für Anikó a szerepein keresztül képes közelebb kerülni önmagához, készül az újabb lemezre, és kirándulással töltődik.
Alig pár hete debütált az Örkény Színház publikuma előtt a magyar költészet gyöngyszemeit megelevenítő Anyám tyúkja (2.) című előadás, és ahogy az előre jósolható volt, nagy sikert aratott. A műben jelentős szerepet vállaló Für Anikó a bemutató fogadtatása mellett a mozgalmasan induló esztendő további feladatairól, valamint az eddig megtett szakmai útról is beszél az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületnek adott interjújában.
Az Anyám tyúkja (1.) című darabot 2014-ben mutatta be az Örkény Színház, stílszerűen a Magyar költészet napján, április 11-én. Az előadások a mai napig is teltházasak. Milyen várakozásokkal készültek a folytatásra, az Anyám tyúkja (2.) fogadtatására?
Hittünk abban, hogy a közönség szeretni fogja ezt az összeállítást is. Már közvetlenül a bemutató után nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Önmagáért beszél az a tény is, hogy március végéig minden előadásra elkeltek a jegyek. Csodálatosan válogatott és szerkesztett anyag. Az élet teljes spektrumát a magyar költészet remekművein keresztül mutatja be. Szinte fáj ennyi gyönyörűséget – bölcsességet mondani – hallgatni egyetlen este!
Milyen más darabokban találkozhat Önnel a közönség?
Jelenleg kilenc előadásban játszom. Szerepelek a Rózsavölgyi Szalon Válótársak-jában Lengyel Ferenccel, de a Trafóban is vendégeskedem a Dollár Papa Gyermekei társulattal a Csehov című darabban (erről a Díványon itt írtunk - a szerk.). Anyaszínházamban, az Örkényben pedig a két Anyám tyúkjában, a nőNyugatban – ez a Thália Stúdióban látható –, a Liliomfiban, a Hamletben, a Bernhardi-ügyben és a Mesél a bécsi erdőben (erről pedig itt - a szerk.) lépek színpadra.
Az Örkény nézőterének áprilisban kezdődő felújítása alatt hol vendégeskedik majd a színház?
A Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója, Bán Teodóra vett minket szárnyai alá, így a munkálatok időszaka alatt a Városmajor vendégei leszünk. Édes teherként tekintünk az előttünk álló hónapokra, igaz ugyan, hogy a megszokott közegből kikerülünk, viszont a nézőtér felújítása, korszerűsítése már régóta esedékes. Hiszem, hogy kedves közönségünk követni fog minket a Városmajorba, és őket feldobja majd ez az újszerű helyzet. Az átépítés időszakát tekintsük tehát inspiráló kalandnak úgy a színészek, mint a nézők számára.
Mikor döntött úgy, hogy a színházi pályát választja hivatásul?
Amikor felvettek a Színművészeti Főiskolára, azt gondoltam, rendben, hát legyen, megpróbálok helytállni ezen a pályán, ha már egyszer alkalmasnak találnak rá. Azt ezt megelőző, körülbelül tíz évben ugyanis az Iparművészeti Főiskola valamelyik textiles szakára készültem. A végeredmény szempontjából végül is mindegy, a célom csupán annyi volt, hogy olyan pályát válasszak, hogy ne a hétvégéket várjam ácsingózva.
Azért az a színművészetis felvételi nem volt teljesen előzmény nélküli: nagymamája az Operaház ösztöndíjasa, nagypapája amatőr színjátszó, édesanyja pedig énektanár, előadó művész volt.
Igen, ez így van. Talán sorsszerű, hogy éppen ezt csinálom. Hiszem, hogy mindenki kapott tehetséget valamihez. Egyesek finom süteménykölteményeket készítenek, vagy stabil és tetszetős ácsszerkezeteket, mások remekül értik a gyerekek nyelvét, és sorolhatnám reggelig. Én a színházi pályán próbálom megtalálni és megállni a helyem, és talán sikerül is, hiszen a színpad eddig még nem dobott le magáról.
Sőt, pályafutása során értékes kitüntetésekkel, Jászai Mari-díjjal, Mensáros László-díjjal, Érdemes művész címmel ismerték el művészetét.
Mindez megtisztelő, de az ember nem ezért csinálja. Profán hasonlattal élve: a versenyló sem a kockacukorért fut, hanem azért mert szeret futni. Azért vagyok színész, mert szeretek az lenni. A színház lehetőséget ad arra, hogy a szerepeimen keresztül közelebb kerülhessek önmagamhoz. A szakma elismerése, a közönség szeretete plusz jutalom, jóleső ráadás.
Számos színpadi szerepe mellett az egyik legnépszerűbb szinkronszínész. A magyar nézőknek szinte elképzelhetetlen Cameron Diaz, Uma Thurman, vagy éppen Sandra Bullock karaktere az Ön hangja nélkül.
Igen, ők az én „három barátnőm”, de azóta volt szerencsém más remek színésznőket is magyarítani, mint pl. Marion Cotillard-t vagy Charlize Theront. Ezzel kapcsolatban van egy mókás történetem. Angolul tökéletesen beszélő kedves ismerősöm felhívott azzal, hogy a Szív bajnokai című filmet akarta megnézni eredeti nyelven az interneten, de kikapcsolta, mert Sandra Bullock nem az én hangomon szólalt meg. Mondtam, hogy tiszta őrült, hiszen az az ő saját hangja, de azt mondta, hogy neki így élvezhetetlen, és megvárja a filmet az én szinkronommal.
A gyerekek körében pedig valószínűleg Shrek párja, Fiona hercegnő magyar hangjaként könyvelhet el sikereket.
Így igaz, a gyerekeknél protekcióm van, azonnal bevágódom náluk, mikor beazonosítják a hangomat. Legutóbb egy baráti társaságban egy kilencéves forma kisfiú figyelt hosszasan. Ezt látva az édesanyja elárulta neki, hogy „ő a Fiona hangja”, mire a kisfiú elkerekedett szemekkel csak ennyit mondott: „ Aztaaa...!” Egyébként csodás érzés az is, amikor anyukák állítanak meg az utcán, hogy elmondják, csemetéjük ronggyá hallgatja a Mazsola-sorozat valamelyikét, a Tündér Lalát, vagy a többi, gyerekeknek szóló hangoskönyvemet.
Művészetében a zenének is kulcsszerepe van. A Nőstény álom, illetve a Kitalált világ után mikor születik meg a következő lemez?
Már jóideje elkezdett körvonalazódni egy újabb lemez, de a megvalósítás lassan érik, hiszen Hrutka Róbert, Bereményi Géza és jómagam igencsak elfoglaltak vagyunk. Így is sok koncertmeghívásnak teszünk eleget, legközelebb március 18-án, a B32-ben játszunk trió felállásban Hrutka Róberttel és Kalmus Felíciánnal. Az énekléssel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenem énekmesterem, Bagó Gizella nevét, aki – a főiskola első évétől kezdve – mérhetetlen szakmai alázattal, szívvel és profizmussal segít nekem és sok más művésztársamnak. Sokunk nevében mondhatom tehát, hogy ő egy igazi etalon!
Színházi előadások, szinkronszerepek, koncertek – ennyi feladat mellett mi jelenti az igazi kikapcsolódást, feltöltődést?
Amikor a szeretteimmel lehetek. És ha ez egy kis erdőjárással is párosul, na, az az igazi boldogság: hegynek föl, völgynek le, körbe csodálni az elénk táruló panorámát a Csergezán kilátóból!
Szavaiból, személyiségéből árad az összhang. Mi ennek a titka, hogyan tekint a mindennapokra?
Hiszek abban, hogy minden jó, amit kapunk az életben, ajándék. Nem hiszem, hogy nekem bármi is járna, hacsak nem az a nagy szám. De a viccet félretéve, valóban úgy gondolom, hogy a boldogság egy képesség: ahogyan a hétköznapokat éljük, ahogy a világhoz, másokhoz, önmagunkhoz viszonyulunk. A körülöttünk lévő dolgokat nem mindig tudjuk megváltoztatni, de hogy hogyan állunk hozzájuk, az már rajtunk múlik. Nincs sok dobásunk, ezért szerintem az optimizmust nyugodtan tekinthetjük akár egészséges önzésnek.
Für Anikó Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes művész
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzését követően a Madách Színház művészeként lépett a közönség elé, 2000-től pedig a későbbi Örkény István Színház alapító tagja. Klasszikus és modern darabokban egyaránt játszik, de tv- és mozifilmekben is láthatjuk. Rendszeresen szinkronizál, számos külföldi filmben felcsendül különleges tónusú, egyedi hangja.
