Őszinte és vicces bejegyzés arról, mi történik, ha nem vagyunk tökéletesen urai a bélrendszeri helyzetnek.
Laura Mazza Facebookon tett közzé hosszú bejegyzést arról, hogyan égett be jógaórán, amikor a terhességek-szülések után, szétnyílt hasizommal, a gyógytornász javaslatára sportolni kezdett. És a bejegyzés szélvészként terjed, és több, mint tízezren szóltak hozzá, döntően azért, hogy biztosítsák a bloggert, nincs egyedül. Csak mások nem szokták elmesélni, amikor ennyire kínos dolog esik meg velük.
Vannak az anyaságnak olyan oldalai is, amikről elég kevés szó esik, a gátizmok gyengesége az egyik ilyen. Pedig nagyon is sokakat érint...
"Szeretném azt mondani, hogy kitaláltam a sztorit, de nem. Ez konkrétan megtörtént ma este. Hosszú lesz, szóval tartsatok ki!
Szétnyílt hasizmaim vannak. Ahogy gyerekeim lettek, a hasizmaim szétnyíltak, mint a Vörös-tenger Mózes előtt. Igen, ez nem annyira jó, és a hasam ráadásul úgy mutat kifelé, mint valami kúp. Szóval, gondoltam, megpróbálok fittebbé válni és ezt rendbe tenni, és egy gyógytornász a jógát javasolta.
Ha...hahahahahahahahahahahaha. Oké. Legyen így.
Felvettem egy jóganadrágot, mert egy olyan személyhez képest, aki életében kábé nem jógázott, meglehetősen sok jóganadrágom van. Kiválasztottam azt, ami a legkevésbé volt trottyos a benne alvástól, magamra kaptam, meg egy tiszta pólót is. Klasszik nagyibugyi volt rajtam, most nincs tangás világ errefelé.
Odaértem a jógaórára, sötét volt, és mindenhol gyertyák. (Enyhe tűzveszély) Arra gondoltam: szent szar, ez igazi jóga, nem amolyan 5, 6, 7. 8. és nyúúúújtsd, ez most olyan lesz, hogy tényleg megvilágosodunk itt helyben.
Mindenki beszélget egymással és az edzővel, a jógamester vagy kicsoda is beszélget mindenkivel, és beszélgetés közben olyanokat mond, hogy "hogy van Daryl, és a lába?" Én meg lapulok a sarokban, és imádkozom, "az isten szerelmére, csak nehogy észrevegyen!"
Mindenki leveszi a zokniját, és arra gondolok, Jézusom, a lábujjaim szőrösek, és nem borotváltam le őket, csak gyorsan szárazon a bokámat, ha esetleg felcsúszna a gatya. Nézem ezeket a karcsú nőket a csini, szűk jógagatyákban, és a sajátomat, a 80-as évek trapézfazonjával. Mind leveszik a zoknijukat, és látszanak azok a szépen pedikűrözött lábkörmök, és itt vagyok én a Frodolábammal, próbálok elrejtőzni a sarokban, nehogy beszélnem kelljen magamról.
És akkor az ashram jóga guru azt mondja, hangosan: "óóóó, új vendégünk is van ma este. Ki tisztelt meg minket a társaságával?"
Amire én azt válaszolom, hogy: "Igen. És én is meg vagyok tisztelve a tietekkel." Nem tudom miért mondtam ezt, talán mert egy társasági analfabéta vagyok.
Mire ő azt mondja: "Elnézést, a nevedet kérdem"
"ööö Laura"
"Oké" Aztán kérdezett még párat, amin valahogy átvergődtük magunkat, aztán elkezdtem a szétnyílt hasizmokról beszélni, a tekintete ködössé vált, és abbahagytam
"Isten hozott" mosolygott, miközben vékony teste kecsesen mozdult.
Elkezdtünk aztán mindenféle pózokat csinálni, felfelé néző kutya, és érzek egy jóleső kis roppanást a hátamban, és arra gondolok: meg tudom csinálni. Szeretem a jógát! Jógás csaj vagyok! Nézd, milyen fitt vagyok!
Aztán mozdulunk lefelé néző kutyába... és akkor kezdem el érezni a beleimet.
Namámost, az elmúlt hetekben irritábilis bél szindrómával küzdöttem, de örült módra. A fingásom bűze egy záptojás és egy szemétégető keveréke. És valahol, a delfin meg a háromlábú kutya között ezekből az égő tojásokból kettő is előcsusszan, és fingok. Fingtam. Fingtam jógaórán. Egy két lábon járó közhely vagyok. És a gátizmain cserbenhagytak.
Csendesek, szóval arra gondolok, szentséges szar, legalább ennek örülhetek. De ahogy következik az a póz, amikor a fejemmel a lábaim közé hajolok, megüt a szag, mintha orrba vágtak volna. Megdöglöttem belül, és olyan is a szagom, mint aki megdöglött belül.
Arra gondolok, lelépjek-e? És az országot elhagyjam-e? Ez tényleg megtörténik? EZ TÖRTÉNIK VELEM? Nem csak úgy nézek ki, mint egy szakadt proli, de a szagom is olyan.
De összerántom magam, és tudod, mire jutok? Hogy mindegy! Mindenki szokott fingani, és én most nem tudok tenni ellene. Csinálom tovább ezeket a kretén pózokat, és beszívom a köldökömet. Fitt élet, jövök!
Aztán jön a póz, amikor előrenyújtózunk, a lábunk békapózban van a földön. A tanár körbejár, és mindenkit lejjebb nyom. Arra gondolok, de jó, megint jön az a kellemes roppanás a hátamban. Szorítom a seggem, nehogy megint fingjak.
Ideér. Lenyom.
És ratatatatataaaaaa!!!!!!!!!!!!
A leghangosabb recsegtetés tör elő a seggemből.
Megdermedek. Úristen. Úr. Isten. ÚRISTEN! Édes Jézusom Ami most történt, azt csak álmodom. Biztosan. Rémálmodom. Az arcom vérvörös lesz, a szememet elöntik a könnyek a szégyentől.
Felkelek, megpróbálom feltekerni a matracot, de nem vagyok rá képes, szóval inkább csak félredobom oldalra... felkapom a cipőm, a zoknim, a táskám, és kirohanok a teremből.
Megfordulok, és ahogy csukom be az ajtót, látom, ahogy mindenki térdel, és a sokktól tágra nyílt szemekkel mered rám. (Vagy éber kómában vannak a szag miatt.)
És az ashram jóga tanár guru rám néz, meghajtja a fejét, összeteszi a kezeit, és azt mondja: "Namaszté"
Én arra gondolok, neeeem, itt sem vagyok, kirohanok, át az ajtón, és most a Mekiben ülök, fagyit eszem, sírok és nevetek.
Bocs, gyógytornász. Soha, soha, soha többet nem jógázom. És csessze meg a szétnyílt hasizom!"
