napló 6 - Dívány

Terhességem vége felé újabb próbatétel elé állított a sors, ez pedig a kismama melltartóvásárlás.

Alig hogy hazaértünk, belevetettük magunkat az élet sűrűjébe.

Kedden a papával szörnyű dolog történt: benáthásodott.

Hát, még nem szültem.

Remélem, nem kezdek még nagyon unalmassá válni, de sajnos még mindig nem tudok felmutatni gyereket.

Eltelt az első hónapunk az iskolában, s már büszkén mondhatom, hogy sudáran pattanok ki hajnalban az ágyból.

Na szevasztok, Andris vagyok, anyám egy kicsit elhúzott sírdogálni a konyhába, így végre lecsaphattam a klaviatúrára! Tudjátok, én vagyok az az arc, akiről írták a Segítség, fiam van című posztot! Két éves múltam, szóval már majdnem férfi vagyok, csak sajnos nagyon korlátozott életet élek a két rabtartóm miatt.

Pontosan a kitűzött időpontra, a 37.

Mióta egyedül fel tudok állni és járni, nem is rángatom el a mamát minden nap a játszótérre.

A héten több napot töltöttem a nagynénémmel és a kutya unokatesómmal, Mauglival.

Ha ülök, fáj a vállam és a nyakam, ha fekszem, fáj a hátam, ha állok, fáj a derekam.

Elkezdődött a vége, ez már az utolsó hónap, javában a 36.