napló 5 - Dívány

A héten elviselhetetlen volt itthon is meg kint is.

A hétvégén életem legnagyobb buliján vettem részt.

Én nem tudom, hol éltem eddig, valószínűleg álomvilágban, vagy legalábbis csukott szemmel, de én azt gondoltam, hogy a szülészetek csinos, fehér falú, tágas folyosós, világos, tiszta épületek, ahol Hófehérke és a hét törpe van a falakra festve.

A tegnapi macska-gyerek képek erősen elgondolkodtattak engem is, régóta foglalkoztat ugyanis a kérdés: mi lesz a macskával a gyerek születése után.

A hétről csak annyit, hogy járok.

Kedves Olvasóim, kicsit megvárakoztattalak Titeket, ugyanis nyaralni voltam.

Terhességem vége felé újabb próbatétel elé állított a sors, ez pedig a kismama melltartóvásárlás.

Tudom, hogy úgy tűnik, mintha én az egész terhességet végigparáznám, és nem élveznék semmit, de azért ez koránt sincs így.

Alig hogy hazaértünk, belevetettük magunkat az élet sűrűjébe.

Elkezdődött a vége, ez már az utolsó hónap, javában a 36.

Most nem írom le, hogy a hétvégén már megint a Balatonon lógattam a lábam a vízbe, csak gyorsan leírom, mennyi mindent csináltam, nehogy azt higgyétek, hogy csak a lábamat tudom lógatni.Klikk!1.

Megtörtént, ami még az egészen közeli múltban is elképzelhetetlennek tűnt, elérkezett a terhesség 30.