Elkezdődött a vége, ez már az utolsó hónap, javában a 36. hét, a hasam óriási, a baba szintén, a gyerekszobából már csak néhány apróság hiányzik, szóval szinte minden kész van már, kivéve engem. Mivel tényleg rohamosan közeleg a szülés időpontja, felkerestük a szülésznőt is, akinél szimpatikusabbat és kedvesebbet nem is kívánhatnánk magunknak a szülőszobába. Másfél órán keresztül és igen részletesen válaszolt azokra a kérdéseimre, amelyeket nyilván minden először szülő nő ugyanígy feltesz neki: honnan fogom tudni, hogy szülök, mikor kell menni a kórházba, milyen lesz, amikor fáj, mi az az epidurális érzéstelenítés és mit csinálnak majd a kisbabámmal, miután megszületik?
Kedvesen rámutatott azonban, hogy bár ő a szülésznő, nekem sem árt felkészülni a szülésre, többek között gyógyteákkal, homeopátiás bogyókkal, és gátmasszázzsal. Az előbbi kettővel nincs is semmi baj, a gyógyteáknak nagy rajongója vagyok, a homeopátiában ugyan annyira nem hiszek, de ártani biztosan nem árt, de a gátmasszázs nagyon idegennek tűnt. Napokig hurcoltam magammal a gátmasszázsolajat egyik szobából a másikba, szagolgattam, sehogy sem tudtam azonban nekiállni a dolognak. Elolvastam több szakszerű leírást is, de mindegyik szerint legalább 3 centire be kell nyúlni a hüvelybe mindkét oldalról és húzogatni kifelé, ami számomra kivitelezhetetlennek tűnt. Szerencsére a szülésznő azt mondta, bőven elég, ha csak kívülről masszírozom, de ne halogassam, mert tényleg sokat segít. Így végül rászántam magam, de igazából azt sem tudom, hogy jó helyen nyúlkálok-e, a terhes nőkben ugyanis az a vicces, hogy nem látnak a hasuk alá, a leírás azon pontját pedig, hogy „helyezzen egy tükröt maga mellé”, egész egyszerűen kihagyatam, és nem is kívánom bepótolni.
És akkor hirtelen arra gondoltam, hogy ha még ettől is ennyire idegenkedem, akkor mi lesz velem a szülőszobán? Mindenkinek azt mondom, hogy már nagyon várom a végét, és ez így is van, de ha éjjel enyhe hasfájásra ébredek, azért erősen rámtör a pánik. Pedig azt határozottan érzem, hogy a baba már tényleg ki akar jönni, bár egyelőre még rossz irányba próbálkozik: fölfelé a gyomromon.
