Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Reggel Jankát, este Böskét – írta 1924-ben a naplójába Móricz Zsigmond, aki házasemberként Simonyi Máriába volt szerelmes, majd néhány nap múlva megismerkedett egy debreceni özvegyasszonnyal. Magoss Olgát hétszer is feleségül kérte, de az asszony mindannyiszor nemet mondott.
1924. december 8-án a debreceni Arany Bika szállodában Móricz Zsigmond levelet fogalmazott Udránszky Sándor ügyvédnek. „Én az írói foglalkozásomban sohase kaptam a feleségemben más segítséget, mint hogy úgy féken tartott, hogy ellene szegültem s az ellene való dühömet írtam meg” – fogalmazott keserűen, majd kifejtette: válni akar.
19 év házasság
Móricz tizenkilenc éve élt házasságban Holics Jankával. A szigorú, puritán Jankának már 1924 elején feltűnt férje vonzalma egy izgalmas, szexepiles színésznő, Simonyi Mária iránt. Egyre sűrűbben rendezett rendezett féltékenységi jeleneteket, amelyeknek közös barátaik és lányaik (Virág, Lili és Gyöngyi) is tanúi voltak. Kodolányi János például így idézte fel az estét, amikor a színházban Janka észrevette, hogy Móricz érdeklődést tanúsít a szép színésznő iránt:
„Látta? Figyelte? Hogy nézi, hogy falja, hogy csügg rajta? Hogy nem tudja titkolni, hogy elárulja magát a viselkedésével, minden porcikájával?
(…) És hogy azt a szajhát... azt a senki rongyot... (…) Sápadt volt, minden arcizma megkeményedett, vékony ajkát összeszorította. Majd, csaknem erőszakkal fordítva fejét felém, kivillantak a fogai fehéren, mintha marcangolni akarna. – Megy már, rohan már, – suttogta vadul. – Látta, hogy rohant? Ó, a gyalázatos, a gyalázatos! Egy percig sem bírja ki! Ó, az a rongy, az a senki, az a …”
„Reggel Jankát, este Böskét”
Janka féltékenysége nem volt alaptalan: Móricz beleszeretett Simonyi Máriába. Az író többször elköltözött otthonról, előfordult, hogy egészen Bécsig futott felesége haragja elől, és 1924 decemberében is pattanásig feszült közöttük a hangulat. Az író december 5-én érkezett Debrecenbe, három nap múlva megfogalmazódott benne, hogy válni akar, majd a következő napon szemet vetett egy állapotos szállodai cselédre, bizonyos Böskére, aki némi anyagi ellenszolgáltatás fejében nem tiltakozott, amikor Móricz bepróbálkozott nála:
„Én olyan jól megkönnyebbültem a Böskénél. Reggel Jankát, este Böskét. S közben x kilométer távolság.
S közben egy telefon Máriával, amely, úgy látszik, kettészakított valami fátyolt” – írta Móricz a Naplójába.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
„Te úgysem táncolsz, mulattasd egy kicsit ezt az öreg Zsigát!”
Ilyen előzmények után került sor 1924. december 13-án egy vacsorára, amit Ady öccse, a Debrecenben tanfelügyelővé kinevezett Ady Lajos tartott. A meghívottak között volt egy 32 éves özvegyasszony, a debreceni polgármester lánya: Kardos Gézáné Magoss Olga, aki katonatiszt férjét nyolc éve, 1916-ban veszítette el. Móriczot a háziasszony, Ady Lajosné a gyászruhát viselő nő mellé ültette. „Olgám, kedves, te úgysem táncolsz, mulattasd egy kicsit ezt az öreg Zsigát!” – kérte az asszonytól, akit, saját bevallása szerint, Móricz komor hangulatát látva nemigen töltött el örömmel a megbízatás. Magoss Olga végül készségesen felelgetett az író nem mindig tapintatos kérdéseire – Móriczot ugyanis leginkább az érdekelte, hogyan élte meg a hadiözvegy férje tetemének exhumálását és hazaszállítását Galíciából.
„Maga az első nő, akivel ily intimus hangon beszélek”
Másnap hármasban – Olga nővére is elkísérte őket – megnéztek egy kiállítást, s bár a rokonszenv kölcsönösnek bizonyult, ennél tovább nem jutottak. Móricz később így rekonstruálta érzéseit: „Olgának azt mondhattam volna:
Maga az első nő, akivel ily intimus hangon beszélek, és mégse vagyok szerelmes. De olyan jól érzem maga mellett, mintha az lettem volna magába.
Mintha haza jöttem volna. Nem mondtam, mert csak ma jutott eszembe, de valahogy így van.”
Móricz még maradt volna Debrecenben, de kiderült: Janka – már másodszor – megmérgezte magát. Ekkor még meg tudták menteni az életét, 1925. március 30-án viszont harmadik búcsúlevelét is megírta, majd veronált vett be, és április 2-án elhunyt.
„A gyerekeknek lenne jó ő”
Móricz szinte azonnal az újranősülésen kezdett gondolkodni. Simonyi Mária és Magoss Olga között vacillál, annak ellenére, hogy utóbbival nem ébredt fel közöttük az első találkozáskor a szerelem. „De van, akit feleségül lehetne venni. Magoss Olga, a debreceni polgármester lánya. Özvegy asszony, 32 éves. (...) Barna, erősen kreol, barna szemű.
Komoly, együgyű ízlésű, rendes ember. Vagyontalan, nem költekező. Jó családanyának alkalmas, de van benne némi művészi érzék, passzióból iparművészi iskolát végzett, s talán írófeleségnek is beválik.
A gyerekeknek lenne jó ő. Családi, társadalmi helyzete, nemes, komoly egyénisége – póztalan, tiszta erkölcsi felfogása. Szép, egészséges életet és harmonikus békét ígér. Remélem, olyan viharokat nem, mint a másik két nő, bár isten tudja. (...) Hogy szerelmes leszek-é bele? oly lázas, mint ez a kettő volt, soha. De nyugalmas, jó érzést érzek mellette, s ő is helyes és meleg vonzódást jelez.”
Szerelmes barátság
Magoss Olga hasonlóan visszafogott érzésekről számolt be 1952-ben, amikor visszaemlékezett megismerkedésükre. „Az első találkozásunk alkalmával nem lettem szerelmes a Zs. busa fejébe, dús hajába és furcsa mosolyába (akkor különben nem sokat mosolygott), amelyben egy kis gyermeki naivság és egy kis felelőtlen huncutság keveredett” – vallotta be. Azt sem hallgatta el, hogy „megkapta” az író „szelleme”, később pedig kialakult közöttük egyfajta „szerelmes barátság”.
„Merev, leereszkedő, ideges asszony”
Felesége halála után Móricz a lányaival Olaszországba utazott, majd május végén elküldte A feketeruhás nő című novelláját Magoss Olga számára, amit találkozásuk inspirált. Amikor személyesen is találkoztak, Móricz a lányait is bemutatta választottjának. Az ismerkedés nem alakult kedvezően: Móricz Virág szerint Olga „merev, leereszkedő, ideges asszony” volt, aki nem nyerte el a rokonszenvét.
Az író hiába jelent meg minden hétvégén Debrecenben: a debreceni hadiözvegy nem akarta életét Móriczéhoz kötni. Móricz Zsigmond 1926. június 29-én végül nem Magoss Olgát, hanem Simonyi Máriát vezette az oltár elé, ezután – illendőségből – levelezésüket is megszakította. Amikor azonban új házasságában is kihűltek az érzései, ismét jelentkezett – ekkor tudta meg, hogy szakító levele hatására Olga kis híján Janka sorsára jutott: „(…) miattam túl nagy veronáladagot vett be, s gyomormérgezést kapott, és Svájcban hat hónapot töltött, míg kikúrálták testileg, lelkileg”.
Móricz hétszer kérte meg Magoss Olga kezét
A levelezés ismét rendszeressé vált közöttük. A közel négyszáz fennmaradt levél tanúsítja, hogy kapcsolatuk leginkább a szerelem és a barátság között billegett. Móricz beszámolt munkáiról, kétségeiről, megélhetési problémáiról, és gyönyörű bókokat intézett Magoss Olgához („a létnek milyen titokzatos mélységéből virult ki a maga gyönyörű lénye”, „gyönyörködöm a gondolatainak gazdagságában, a gondolatoknak ebben a finom selyem gubájában”, „a simogató puha tenyerét csókolom”). Összesen hétszer kérte meg a kezét, de az asszony mindannyiszor nemet mondott.
„Az ő regénye lezáródott”
Az író sokáig reménykedett abban, hogy Olga feleségül megy hozzá. 1936. szeptember 15-i naplóbejegyzéséből azonban kiderül, hogy ekkor leszámolt a „debreceni asszonnyal” kötendő házasság tervével. „Az ő regénye lezáródott, s azt hiszem, az enyém is. Nem valószínű, hogy még egyszer beugorjak.
Milyen naiv szamár szerelmes voltam három napig most Debrecenben. Már beleéltem magamat abba, hogy ő az enyém, s csak idő kérdése, hogy összekerüljünk"
– írta keserűen. „Most nem tehetek mást, ki kell békíteni M.-t és bele kell korhadni az életbe. Szörnyű, hogy ilyen büntetést kap az ember: nem ver az isten bottal, hanem halálig hallgathatom egy együgyű asszonynak a szavait” – célzott feleségére, Simonyi Máriára.
Végül nem „korhadt bele” az életbe: tíz nap múlva, 1936. szeptember 25-én a Szabadság hídon találkozott Litkei Erzsébettel, azaz Csibével. A lány rövidesen a szeretője lett, majd mindenki nagy megrökönyödésére magához költöztette és a lányává fogadta. Magoss Olgával – kisebb-nagyobb megszakításokkal – Móricz 1942-ben bekövetkezett haláláig folyt közöttük a levelezés. (Borítókép: Fortepan / Fortepan)
Kapcsolódó: Móricz közel hatvanévesen lett szerelmes a nála jóval fiatalabb Litkei Erzsébetbe
