Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
William Shakespeare leghíresebb drámájának, a Hamletnek baljós és intrikákkal teli helyszíne, Elsinore vára nem a képzelet szüleménye. A dániai Helsingør partjainál fekvő, ma már UNESCO világörökségi védelmet élvező Kronborg-kastély ihlette a darabot. A monumentális reneszánsz erődítmény egykor Európa egyik leggazdagabb és legfélelmetesebb helye volt, amely a tengerszoroson átmenő hajók megvámolásából gazdagodott meg. De hogyan jutott el a dán luxusvár híre a Londonban alkotó Shakespeare-hez, és milyen sötét titkokat rejtenek a kazamatái a mai napig?
Amikor irodalmi remekművek a valódi történelemmel összekapcsolódnak, akkor egészen lenyűgöző helyszínek kerülnek napvilágra. Kevés olyan drámai és misztikus pontja van a világirodalomnak, mint Elsinore sötét, intrikákkal teli vára, ahol a világirodalom egyik legismertebb drámája, a Hamlet játszódik.
Bár sokan azt hiszik, hogy a dán királyfi tragédiájának otthont adó erődítmény csupán William Shakespeare zseniális fantáziájának szüleménye, a helyszín valójában nagyon is létezik.
A tengerszoros ura, amelyből gazdagság és pompa született
A Kronborg-kastély története jóval Shakespeare előtt kezdődött, és korántsem a melankolikus merengésről, sokkal inkább a pénzről és a hatalomról szólt. Az erődítményt a XV. században kezdték el építeni egy stratégiailag kulcsfontosságú helyen: ott, ahol a dán partok a legközelebb esnek Svédországhoz, mindössze négy kilométernyi távolságra.
A dán királyok zseniális, bár a tengerészek által cseppet sem kedvelt adóztatási rendszert vezettek be itt. Minden egyes hajónak, amely át akart kelni a Balti-tenger és az Északi-tenger közötti szoroson, vámot kellett fizetnie Kronborg urainak. Ha valaki megpróbált fizetés nélkül távozni, a vár megfélemlítő ágyúi azonnal tüzet nyitottak rá.
Ez a hatalmas és folyamatos bevételi forrás tette lehetővé, hogy a zord katonai erődből a XVI. század végére Európa egyik legpompásabb, legmodernebb reneszánsz királyi rezidenciája szülessen meg, réztetőkkel, homokkő díszítésekkel és fényűző báltermekkel.
Hogyan lett Kronborgból Elsinore?
De hogyan kötött ki egy dániai adószedő erőd egy angol drámaíró művében, miközben a történészek szerint Shakespeare valószínűleg soha életében nem tette ki a lábát Angliából?
A rejtély kulcsa a korabeli kulturális pezsgés és a pletykák ereje.
A XVI. század végén a Kronborg-kastély híre bejárta egész Európát. Nemcsak a szigorú vámok miatt emlegették, hanem az ott zajló elképesztő, napokig tartó királyi lakomák, a féktelen borfogyasztás és a pompás színházi előadások miatt is. Angol színészek és zenészek csoportjai rendszeresen megfordultak a dán udvarban, hogy szórakoztassák a királyi családot.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Miután hazatértek Londonba, számtalan történetet meséltek a szoros partján álló, monumentális, ködbe burkolózó várról, az ottani intrikákról és a tenger felől fújó fagyos szelekről. Shakespeare ezekből a színes beszámolókból merített ihletet, és a város nevét (Helsingør) némileg angolosítva alkotta meg a halhatatlan Elsinore nevét.
A kazamaták mélyén alvó dán hős
A kastély nemcsak a Hamlet miatt misztikus, hanem egy másik dán legenda miatt is. A hatalmas, sötét és hideg földalatti kazamatarendszer mélyén őrzi a vár Ogier, a dán (Holger Danske) monumentális kőszobrát.
A dán néphagyomány szerint a mitikus lovag nem halt meg, csupán mély álomba merült a kastély pincéjében, szakálla pedig már teljesen hozzánőtt a márványasztalhoz. A legenda úgy tartja, hogy ha Dániát valaha is halálos veszedelem fenyegeti, Holger Danske felébred kényszerű álmából, széttöri a sziklát, és fegyvert ragadva megmenti a hazáját.
Ma a Kronborg-kastély egyszerre a történelem, a skandináv legendák és a világirodalom zarándokhelye. Ha valaki végigsétál a hatalmas bástyákon, ahol a dráma szerint Hamlet apjának szelleme kísértett, szinte a bőrén érzi azt a nehéz, drámai atmoszférát, ami évszázadokkal ezelőtt Shakespeare-t is megigézte.
Kapcsolódó: nem csupán a helyszín, hanem maga a karakter is jóval idősebb az Erzsébet-kori írónál.
