Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Napló, levél, vers vagy akár néhány kusza mondat egy füzetlap szélén – az írás jóval több lehet egyszerű önkifejezésnél. A terápiás írás segít szavakba önteni a nehezen megfogalmazható érzéseket, csökkenti a stresszt, és közelebb visz önmagunk megértéséhez. De hogyan működik, és miért lehet gyógyító ereje a leírt szavaknak?
Magyarországon is egyre többen fedezik fel az irodalomterápia önismereti lehetőségeit. Az irodalomterápiás (más néven biblioterápiás) önismereti csoportokban a résztvevők nemcsak különböző szövegek segítségével mélyíthetik önismeretüket és kapcsolódhatnak egymáshoz, hanem írásgyakorlatokon keresztül is. Egy jól megválasztott terápiás írásgyakorlat segít felszínre hozni régóta hordozott érzéseinket, rávilágít belső konfliktusainkra, és új nézőpontot kínál azok feldolgozásához.
Irodalomterápia és írásgyakorlatok
Az általam vezetett irodalomterápiás csoportokon gyakran tapasztalom, hogy amikor jelzem, hogy itt bizony nemcsak olvasni és beszélgetni, hanem írni is fogunk, mindig akad valaki, akiben ez némi szorongást kelt. Hajlok rá, hogy ezt a hajdani iskolai fogalmazás- és magyarórák számlájára írjam; mindenesetre mindig elmondom, hogy a terápiás íráshoz nincs szükség sem ékesszólásra, sem irodalmi ambíciókra: az írásgyakorlatok akár börtönben vagy anyaotthonban vezetett csoportokban is működnek. Tapasztalataim szerint az első „sokk” után egy elfogadó, biztonságos, megértő, megtartó közegben még a magukban leginkább bizonytalanok is előbb-utóbb ráéreznek a folyamatra, utóbb pedig megfogalmazzák, hogy megkönnyebbülést jelentett papírra vetni mindazt, ami eddig a lelküket nyomta.
Az írás mint terápia
A terápiás írás lényege és célja éppen az, hogy segítsen rendezni a bennünk kavargó gondolatokat és érzelmeket. Amikor papírra vetjük félelmeinket, veszteségeinket vagy dilemmáinkat, sokszor már ennyi elég ahhoz, hogy tisztábban lássuk a helyzetet, vagy éppen könnyebben felismerjük saját mintázatainkat vagy szükségleteinket. Amint kusza és nyomasztó érzéseink a papírra kerülnek, egy távolság is létrejön közöttünk és a nehéz élmények között, amelyek így történetté, megfogalmazható tapasztalattá válnak – nem mellékesen pedig úgy érezzük, hogy nemcsak sodródunk az események és érzéseink között, hanem kontroll alatt tartjuk azokat.
Csoportban vagy egyedül?
Mindezek után felmerülhet a kérdés: mégis, hogyan fogjunk hozzá? Aki nem szeretne vagy nincs lehetősége irodalomterápiás csoportba járni (bár remek szakemberek tartanak online foglalkozásokat is!), akár egyedül is nekiállhat, ez esetben azonban nemigen lesz csoportélménye, hiszen így mások nem fognak reagálni és kapcsolódni az ő történetéhez. (A „nem vagyok egyedül a problémáimmal” érzése pedig terápiás szempontból egyáltalán nem elhanyagolható.) A közelmúltban több olyan, irodalomterápiás szakkönyv is megjelent, amelyek közérthetően és szakértelemmel, valódi gyakorlatokat és a feldolgozást segítő önismereti kérdéseket kínálva segítenek eligazodni életünk (és problémáink) sűrűjében.
Béres Judit: Terápiás írás
Béres Judit, a Pécsi Tudományegyetem irodalomterapeuta szakképzésének vezetője, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke harmadik, irodalomterápiáról írt könyvének középpontjában ezúttal a terápiás írás áll. A szerző végigvezeti az olvasót a terápiás írás különböző módjainak felhasználhatóságának elméleti hátterén, majd az Írásfajták és gyakorlatok című részben számos ötletet és szöveget oszt meg az olvasóval, a reggeli naplózástól kezdve a listázós gyakorlatokon át a kollaboratív írásgyakorlatokig és a kreatív önéletírásig. A kötetből a terápiás írást már kipróbáló csoporttagok beszámolói sem hiányoznak, amelyeket olvasva akár új önismereti kérdésekre is rávilágíthatunk saját szövegeinkben.
Molnár Krisztina Rita: Ilyen kék virágok
A sokoldalú író- és költőnő, Molnár Krisztina Rita 2024-ben megjelent kötete az alcím szerint személyiségfejlesztő írásgyakorlatokat tartalmaz, valójában azonban jóval többről van szó. A kötet tíz fejezete egy-egy konkrét téma vagy akár tárgy (például egy párna vagy egy kavics) kapcsán kínál játékos, mégis komoly gyakorlatokat. A szerző a szórakoztató ismeretátadás mestereként érdekes és izgalmas kultúrtörténeti információkat oszt meg az adott témához kapcsolódó különböző művészeti (irodalmi, képzőművészeti) alkotásokról. Legfőbb célja azonban, amint azt a kötet előszavában írja is, hogy a gyakorlatok elvégzése után „jól, de legalábbis jobban legyünk”.
Nicholas Mazza: Irodalomterápia
Az irodalomterápia nemzetközi hírű szaktekintélyének könyve 2025-ben jelent meg, s a magyar olvasók Béres Judit fordításában olvashatják. A pszichológus, klinikai szociális munkás, család- és párterapeuta Mazza negyven éve foglalkozik irodalomterápiával, kötete alapos és átfogó bevezetést nyújt annak elméletébe, történetébe és gyakorlati felhasználásába. Mazza maga költő is (versei közül néhányat a kötetben is olvashatunk); gyakran dolgozik egyszerűbb szövegekkel vagy akár dalszövegekkel, szem előtt tartva, hogy az irodalomterápia legfontosabb feladata mégiscsak a kapcsolódás elősegítése: a szövegekkel, másokkal és önmagunkkal.
Kapcsolódó: A meseterápia is sokat segíthet a nehéz élethelyzetek feldolgozásában
