Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A héten elviselhetetlen volt itthon is meg kint is.
A héten elviselhetetlen volt itthon is meg kint is. Sétálni nem is mentünk ezért, csak itthon izzadtunk és óránként letusoltunk. Időnként bemásztam a babakocsiba, hátha lemegyünk, de a mama féltett a napszúrástól és hőgutától.
.jpg)
Vasárnap voltunk lagziban, és taxival mentünk haza, mert már nagyon fáradtak voltunk, és jól megfáztunk a légkondiban. Így aztán egész héten folyt az orrunk, a mama még köhögött és szenvedett is.
Ennek ellenére jól éreztem magam, jött egy csomó rokon segíteni a beteg mamának, de igaziból csak velem akartak játszani. Csak az volt rossz, amikor bedugtak mindenfélét az orromba, állítólag azért, hogy jobban tudjak szopni, de nem éreztem a hasznát. Nem is ment valami jól az ivás, különben is ebben a melegben a víz jobban esik, mint az a cukros, langyos lötty, úgyhogy inkább ittam csak, meg néha ettem egy kis krumplit vagy tököt. Voltunk étteremben is, ott rizst kaptam, és hagytam a mamát meg a papát enni, csak egy pohár vizet döntöttem fel, az meg végül is a sajátom volt.
Csütörtökre már nagyon rosszul éreztük magunkat a mamával, folyton csak izzadtunk, én vakartam a fejem és nem bírtam aludni, óránként tusoltam és forgolódtam az ágyon meg a szőnyegen, hátha találok egy hűvösebb pontot. Végül a mama úgy döntött, hogy menekülőre fogjuk, így hát pénteken fölpakoltunk és elutaztunk Mátrafüredre. Mátrafüred nagyszerű hely: láttam mókust, gyíkot, hangyát, fenyőt és egy csomó érdekes követ. Rengeteg lépcső van, azokon lehetett mászkálni, és egész jó a klíma, főleg éjszaka. Azt gondoltam, ha már nyaralunk, kihagyhatom a délutáni alvást, és elég, ha tízkor fekszem, elvégre buli van, de ebből lett egy kis konfliktusunk a mamával, aki meg azt gondolta, hogy ha már itt vagyunk a jó levegőn, aludhatnék nagyokat, és akkor ő kiolvashatná az új könyveit. Ebben a körben most én nyertem, de cserébe kiolvastam a könyvét, és elmeséltem neki, miről szól (Valami ügyefogyott alakról, Johann B.-ről, gyerekek és állatok nem nagyon vannak benne, se kép, már ez se sok jót jósol). Elég sok volt benne az üresjárat, ezért pár oldalt átlapoztam, az utolsó kicsit el is szakadt, de nem baj, mert még azon sem történik semmi. Ezt hívják magasirodalomnak. Próbáltam mutatni a mamának, hogy az én könyvem jobb, a kukucsos, vagy ötvenszer végigolvastuk, tetszett is neki, mert nagyokat mosolygott, de valamiért azt hiszi (sznobéria?), hogy neki a komoly olvasmányok jobban állnak.
Vasárnap elmentünk kirándulni a nagyapámmal, Galyatetőre. Nem gyalog mentem, de a tetőn mászkáltam egy kicsit, megnéztem a kilátást, jó volt, meg szétkentünk pár paradicsmot a pokrócomon. Lényeg, hogy 28 fok volt és szél, úgy hogy végre aludtam egy nagyot. Próbáltam a nagyapám gépével fotókat is készíteni a helyszínről, de még nem töltöttem le őket, mert nála maradt a gép. Addig beteszek nektek egy régi képet, amin kicsi vagyok, sovány, és még nagyokat alszom, de már akkor is nagyon okosan tudtam nézni.
