Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A héten több napot töltöttem a nagynénémmel és a kutya unokatesómmal, Mauglival.
A héten több napot töltöttem a nagynénémmel és a kutya unokatesómmal, Mauglival. A konklúzióm az (ideje elkezdenem idegen szavakat használni, a koromnak megfelelően), hogy a kutyákkal sokkal könnyebb kommunikálni, mint a mamával meg a papával. Egyrészt Mau nem akar etetni és aludni, ami helyből jó pont. Másrészt nagyszerűen tud labdázni: a nagynénémtől gyorsan ellestem, hogyan kell elkérni tőle egy kézmozdulattal a labdát.
Ezután csak elkértem, ő hozta, én meg eldobtam neki, és így tovább. Legjobban azt szerettük, amikor az asztalnál mindenfélét szétdobáltam és kiköpdöstem. Mindent fölevett a földről, és lelkesen várta a következő produkciómat. Aztán adtam neki az asztal alatt kenyérhéjat meg szőlőt, és mindent ügyesen elvett a kezemből. Végül még össze is puszilkodtunk, persze csak a nagyok távollétében.
Vasárnap megmutattak a papa családjának, mert már rég láttak. Csodálkoztak, hogy tudok járni meg beszélni, pedig igazán nem nagy cucc. A papa meg a mama nagyon kiöltöztettek az alkalomra. A teljes új őszi ruhatáramat rám húzták, és összeöltöztettek a papával, mert szerintük ez "cuki". Ezért terepzöld kordgyata és kapucnis tréningfelső volt rajtunk. Jelzésszerűen kaptam a hajamba egy zöld csatot, hogy kislánynak látsszak. A kiegészítők, ugye. Ja, és a mama túrt nekem pénteken a Ruhagalériában egy drapp pufimellényt, amiben extra divatos vagyok, na még azt is rámhúzták. Szerencsére a cipőtől eltekintettünk, mert akkor tényleg már mozdulni sem tudtam volna a sok hülye cucctól.
Egyébként most a mama gépeli az élményeimet, én meg bent torkom szakadtából üvöltök a papának, mert már megint aludnom kell. Ugyan már kétszer elaludtam, fél kilenckor a mamával, de amikor kiment, felébredtem, majd kilenckor a mama karjában újra, de amikor letett, felriadtam, és inkább meg akartam szökni, a mama meg besokallt, mert nagyon gyengék mostanában az idegei, és ennek már megint én iszom meg a levét. Ezért rábízta a papára, hogy hallgassa a sírásomat, pedig tudja, hogy nélküle úgysem alszom el. Nem értem, hogy lehetnek ilyen következetlenek és ostobák.
