Mi, nők jelentős fizikai, hormonális és fiziológiai változásokon megyünk keresztül a terhesség és a szülés során. És most már az is kiderült, hogyan befolyásolja mindez az öregedési folyamatainkat.
Valóban gyorsabban öregszünk, ha több gyermeknek is életet adunk? Egyes tanulmányok bátran kijelentik, hogy a gyerekszülés drámaian felgyorsítja a sejtszintű öregedést, ami sajnos nem csak abban nyilvánul meg, hogy jobban ráncosodunk, mint a gyermektelen nőtársaink. Ha ez tényleg igaz, akkor lelassítható a folyamat? Úgy tűnik, egyes népcsoportok ösztönösen tudják, hogyan küzdjenek a jelenség ellen.
Rövidülő telomerek a szülés után
A kutatásban az öregedés több biológiai markerét is vizsgálták, mint például a telomereket, azaz a kromoszómák végein található szakaszokat, amelyekről kimutatták, hogy az életkor előrehaladtával rövidülnek; az epigenetikát, ami arra a kérdésre keres választ, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat okoz az utódok génjeiben; valamint a mikrokimérizmust, vagyis azt a jelenséget, amikor az anya és a magzat sejtjei „átjárnak” a két testben a méhlepényen keresztül.
Akár 4 évvel öregebb sejtek
Dan Eisenberg, a Washingtoni Egyetem biológiai antropológusa és munkatársai a Scientific Reports folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, amely szerint az anya telomerjei minden terhességnél akár négy évvel is idősebbnek tűnnek, mint a gyermektelen társaiké. A telomerek olyanok, mint a cipőfűző kemény végei, és a kromoszóma védelmét szolgálják. Ha a telomerek túl rövidek, a sejtek elpusztulnak.
A rövidebb telomerek növelik például a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a cukorbetegség kockázatát.
Igaz ugyan, hogy a telomerek az életkor előrehaladtával minden emberben rövidülnek, mégis bizonyos dolgok, mint például a dohányzás, a magas testtömegindex és a fokozott stressz felgyorsíthatják a rövidülési folyamatot. Ellenben a zavartalan alvás, a rendszeres testmozgás és a mediterrán étrend hosszabb telomereket eredményezhet.
A terhesség alatt fiatalodunk?
Eisenbergék több mint 800, húszas éveik elején járó nőt vizsgáltak a Fülöp-szigeteki Cebuban. Nagyjából 60 százalékának soha nem volt gyereke. A többiek egy vagy több gyermeket szültek. A kutatás a nők epigenetikai életkorát is vizsgálta, a mérést a fehérvérsejtekből kivont DNS vizsgálatával végezték.
A DNS sejtpopulációjának tanulmányozásával a kutatók meghatározhatják az ember epigenetikai életkorát.
Az eredmények hasonlóak voltak ahhoz, amit a telomerek is jeleztek: minél több terhességen esett át egy nő, annál „idősebb” az epigenetikai életkora. Paradox módon Eisenberg és kollégái azt találták, hogy ha egy nő a mérések idején terhes volt, epigenetikailag „fiatalabbnak” tűnt a vártnál. A kutatók szerint a mikrokimérizmus lehet a magyarázat a jelenségre, amikor az anya vére a baba vérével vagy a baba vérének sejtjeivel keveredik.
A kutatók azt is vizsgálták, szerepet játszik-e az anyák életminősége a gyerekszülés utáni öregedésben, ezért az Egyesült Államokra is kiterjesztették a kutatást az ottani jobb egészségügyi ellátás és a kevesebb fertőző betegség miatt. A Human Reproduction folyóiratban megjelent tanulmány a National Health and Nutrition Examination Survey adataira támaszkodott, és közel 2000, 20 és 44 év közötti amerikai nő telomerhosszát vizsgálta.
A kutatók megállapították, hogy szülés után a nők telomerjei átlagosan 4,2 százalékkal voltak rövidebbek gyermektelen társaiknál.
„Ez körülbelül 11 évnyi felgyorsult sejtöregedésnek felel meg” – mondja Anna Pollack, a George Mason Egyetem epidemiológusa és a tanulmány vezető kutatója. Meglepő módon ez a telomerhosszúság csökkenése nagyobb, mint amit a kutatók korábban megállapítottak cigarettázó vagy magas testtömegindexű embereknél. „Számomra meglepő volt, hogy ilyen erős hasonlóságot találtunk. Amit nem tudunk, az az, hogy pontosan mikor következik be a rövidülés. Ez a gyermek első éve, amikor a kismama alig alszik? És vajon szerepet játszik-e az öregedési folyamatban a társadalmi támogatás hiánya?” – teszi fel a fontos kérdéseket Pollack.
Több segítséggel orvosolható a probléma?
Pablo Nepomnaschy, a Simon Fraser Egyetem epidemiológusa úgy véli, hogy az anya érzelmi és fizikai támogatásának mértéke is szerepet játszhat a telomerek hosszúságában. Arra alapozza mindezt, hogy a guatemalai bennszülött, gyermekes nők telomerjei hosszabbak, mint a gyermektelen nőké. „Ebben a guatemalai őslakos maja társadalomban a gyerekeket isteni ajándéknak, áldásnak tekintik” – fejti ki Nepomnaschy.
A nőktől egészen a közelmúltig azt várták, hogy sok gyermekük legyen, és valójában az jár sok stresszel ebben a társadalomban, ha nem születik gyerekük.
A guatemalai nők segítenek egymás gyermekeinek nevelésében, és gyakran a család legidősebb lánya segít a fiatalabbak gondozásában. Ez a fajta kiterjedt támogatási struktúra nem sok amerikainál figyelhető meg” – mondja az epidemiológus. „Ez pusztán hipotézis, de a közösségi támogatás csökkentheti az anyák stressz-szintjét, és megnövelheti a telomerek hosszát. Ez segíthet megmagyarázni az egyes tanulmányok közötti eltérést is.
Eisenberg azt mondja, hogy bár valószínűbbnek tartja, hogy a terhesség és a szülés valamiféle felgyorsult öregedéshez vezet, nem gondolja, hogy emiatt aggódni kellene. És tényleg igaza van. Hiszen jó esetben senki sem kezdi el mérlegelni, akkor is akar-e gyermeket vállalni, ha utána gyorsabban öregszik. A gyereknevelés sokszor nehéz, valóban jár áldozattal és lemondásokkal, de ezerszeresen megtérül; és nem kérdés, hogy megéri-e gyermeket szülni, ha valakiben megszületett a vágy az anyaságra.
