Most már hivatalosan is kijelenthetjük, hogy Abigél jár. Azzal a jellegzetes, kezdő babajárással, terpeszben dobálva lábait, miközben ujjait széttárva próbál egyensúsolyozni. Most már bármilyen nagy távolságot képes megtenni, ha nem kerül az útjába akadály, és ha lehuppan, azonnal tápászkodik föl, eszébe sem jut a könnyebik utat, a mászást választani. Ahogy megtanult járni, rögtön ez is lett a hobbija, vándorol körbe-körbe, rendszerint valami tárgyat szorongatva az egyik kezében, vagy valami nagyobb tárgyat, - például a macit -, cipelget körbe-körbe, közben énekelget, néha megáll, tanulmányozza a szék lábait, ütögeti egy kicsit a sütőt, aztán halad tovább.
Viszont szeretnék érdeklődni, hogy másnak is volt-e olyan tapasztalata, hogy amikor a gyerek megtanul járni, ezzel párhuzamosan elkezd sokkal rosszabbul aludni is. Nálunk ugyanis ez van, és nem tudom, hogy a járás, vagy a foga miatt, - most jött ki a harmadik, nem sieti el, - vagy esetleg valami egészen más, harmadik dolog miatt. Abigél egy ideje már ügyesen átalussza az éjszakákat, és most sem az a baj, hogy újra ébred, hanem hogy nagyon nehezen alszik vissza. Bemegyek, nyugtatgatom, énekelek, - bár próbálom ezekre nem rászoktatni, - kap egy kis meleg rizstejet, ez néha segít, és teli hassal visszaalszik, de gyakori, hogy semmi nem jön be, és egy, másfél órát is ébren van. Nem sír, hanem szintén új szokásként négykézláb állva ringatja magát, és közben nyög, hogy őőö, őőö őőö. Olyan mint egy kiskutya, néha még a macit is a szájába veszi, úgy ringatózik, és egyrészt nagyon nem kellemes ezt hallgatni másfél óráig, másrészt meg őt is sajnálom, hogy nem tud aludni. Most homeopátiás bogyókkal próbálkozunk.
Most amúgy Abigél Bécsben nyaral, az apukája ugyanis annyit dolgozik külföldön, hogy most mi is követtük, hogy többet tudjunk találkozni. Úgyhogy Abigél most bécsi babaéletet él, kávéházakban ücsörög, kiállításokra jár, lesi az ezer színben pompázó Bugabookat és a frissen manikűrözött osztrák parkokban szedi a gesztenyét. De amit talán mindennél jobban élvez, hogy egész nap csak vele foglalkozom, nincs munka, nincs főzés, nincs házimunka, csak mi vagyunk, meg a parkok.
És visszatérnék még pár mondat erejéig a múlt heti témához, mert magam is eléggé elbizonytalanodtam, és úgy láttam mások is. Szóval nekem a rizstejet eleve a védőnő ajánlotta, azért kezdtem el azt adni neki, eleinte csak délelőtti alvás előtt, aztán önkényesen este is, de azt csak az elmúlt hetekben. Úgyhogy most megkérdeztem megint, mi legyen, de azt mondta, egy közel egyéves gyereket már hülyeség elkezdeni tápszerezni, az meg szerinte nem igaz, hogy a rizstejben nem lenne fehérje, csak nem állati fehérje, de eszik húst, joghurtot, tejfölt, sajtot is, - bár azért nincs annyira oda - az bőven elég. Amúgy a rendes tejtől sem lenne nyilván semmi baja, csak azt meg én nem akarok adni neki egyelőre, én sem vagyok ugyanis túl jó barátságban a tejjel, vagyis én lennék, csak a gyomrom nem. Szóval mi maradunk a rizstejnél egyelőre, de ez csak az egyik, ráadásul a legdrágább alternatíva.
