Abigél tornázni jár, nem mintha különösebb baja lenne, szerencsére egy örökmozgó, viszont sokáig egyáltalán nem láttuk a nyakát, nem is nézegetett fölfelé.
Abigél tornázni jár, nem mintha különösebb baja lenne, szerencsére egy örökmozgó, viszont sokáig egyáltalán nem láttuk a nyakát, nem is nézegetett fölfelé. Így derült ki, hogy eléggé merev a nyaka meg a válla, egyébként még ez sem lenne különösebben baj, valószínűleg kimozogná. De nekem is pont ez a bajom és én nagyon sokat szenvedek vele, még most is minden évben mindenféle kezelésekre járok, és őt szerettem volna ettől megkímélni.
Így egy dévényes gyógytornász néni segített egy kicsit kimozgatni, háromszor voltunk eddig nála, és ha itthon is csináljuk a gyakorlatokat, valószínűleg nincs is szükség több kezelésre. Az elsőt Abigél végigordította, igaz, szegénynek éppen a délutáni alvásból kellett felkelnie egy kis torna kedvéért, érthető hát, hogy nem tetszett neki. A másik kettőt azonban élvezte, a végén már fülig ért a szája, ahogy össze-vissza görgették a földön.
Ez a hetünk amúgy nem olyan volt, mint eddig, a hétfői esti ceremónia után ugyanis Abigél egyszerűen nem akart elaludni, csak sírt. Én is borzasztó béna voltam, fogalmam sem volt, hogy kezeljem a helyzetet, hiszen már több, mint két hónapja nagyon szépen elalszik esténként, így biztosra vettem, hogy ha nem alszik, akkor valami nagy baja van.
Bementem, simogattam, ringattam, megszoptattam, de semmi nem volt jó, végül nagy nehezen velem elaludt a nagy ágyban szopás közben, de onnantól kezdve óránként, kétóránként ébredt, ugyanúgy keservesen zokogva, alig lehetett megvígasztalni. Én pedig egyre jobban kétségbeestem, ilyet ugyanis soha nem csinált, még egészen apró korában sem. Végül hajnali négykor, a sokadik ébredés és ordítás után a gyerekem apja határozottabb magatartásra intett, szerinte ugyanis azért sír Abigél ilyen keservesen, mert érzi rajtam, hogy nagyon meg vagyok ijedve. Így hát villanyt gyújtottunk, beszélgettünk és játszottunk vele egy kicsit, szépen megnyugodott, majd finoman de határozottan visszatettük az ágyába. Szépen elaludt, a hangját sem hallottuk reggel kilencig.
Én az egész éjszakai sírást a rota oltásnak tudtam be, mert mondták, hogy fájhat tőle a hasa, (ez az oltás utáni negyedik napon volt), de a védőnő szerint akkor rögtön fájt volna, nem csak négy nap múlva, és szerinte inkább a foga lehet. Végigtapogattam az ínyét, de semmit sem éreztem rajta. Ennek ellenére valami baja azért szerintem lehet, mert bár az az éjszaka nem ismétlődött meg, de azóta is minden este tíz körül ugyanúgy sírva ébred, de aztán szerencsére megnyugszik és éjjel már tud rendesen aludni.
