Míg a világ szegénységben és hulladékban fuldoklik, míg a természet haláltusáját vívja, míg éhbérért dolgoznak a harmadik világban, míg számtalan problémával küszködik az emberiség jó része, a nyugati társadalom a kényelmes foteljében vinnyog. Mémtöri, újabb felvonás.
Képes kirándulás a fotelból a meseszép Kapor-csúcsra.
A házi pálinkáról legtöbbünknek valószínűleg ugyanaz a kép él a fejében. A családi ebéd vagy a rokonlátogatás alatt előkerül a másfél literes műanyag palack, benne a felbecsülhetetlen értékű nedűvel, amit a készítője csillogó szemmel kínál körbe, a körülötte ülők pedig válogatott kifogásokkal próbálnak kitérni előle. És amikor végül mégis isznak belőle, megfogadják, hogy pálinkát soha többet, vagy pedig úgy érzik, férfiasságukat azzal bizonyíthatják a legjobban, ha beneveznek még egy kör kerítésszaggatóra anélkül, hogy leborulnának a székről. Márpedig nem kéne így lennie.
Valahogy mindig szerdán kapcsolunk, hogy már ennek a hétnek is annyi, és most sem lettünk egészségesebb, tudatosabb étkezők. Később még inkább annyi lesz, amikor hétvégén egy kis süti, mozis kukorica vagy egy családi buli dobja meg a kalóriákat, amiket talán egy darabig számolunk, aztán meg már minek. Az a nap már az ördögé: csalónap, csalóév, csalóélet.
Veled is volt úgy, hogy édesanyáddal leültél filmezni, és csak úgy ömlöttek belőle a jobbnál jobb kérdések? Mert ő észreveszi a legapróbb logikátlanságot, a legabszurdabb hülyeséget is, és amikor félpercenként nekünk szegez egy kérdést, akkor mi csak hebegünk-habogunk. „Csitt már, inkább figyelj.”
Túlzás nélkül állíthatjuk: szinte minden hűtőszekrényben lapul egy doboz tojás. Éppen ezért döntött úgy 1999-ben a Nemzetközi Tojásszövetség, hogy minden október második péntekén a tojás világnapját ünnepeljük.
Ő az, aki képes becsapni egy forgóajtót, és akit tiszteletből nem csípnek meg a szúnyogok. Ő az, aki oroszul tud franciául beszélni. Aki előző életében is önmaga volt. Aki nem félne megmutatni nőies oldalát, ha lenne. Aki akkor is férfiasan nézne ki, ha csivavát sétáltatna. Akinek a telefonszámát az ellenségei úgy tartják számon, mint végső segélyhívó. Aki egyszer farkasszempárbajra hívta a saját tükörképét, és négy nap után nyert. Nem mellesleg egyszer párhuzamosan parkolt le egy vonatot. Őt csak úgy hívják, hogy a világ legérdekesebb embere.
El sem tudjuk képzelni kedves bolygónkat a kínai nagy fal, a Machu Piccu vagy éppen az Északi-sark nélkül. Pedig barátkoznunk kell a gondolattal. Bolygónk legszebb és legértékesebb helyei veszélyben vannak.
E heti összefoglalónkban néhány olyan étel receptjét gyűjtöttük össze, amiket városokról és tájakról neveztek el, ám az korántsem biztos, hogy az adott városok és tájak lakói is tudnak erről.
Ez a kutya very híres, so much cuki, kúlság level 100, many wow. Jobban, mint gondolnád. Mémtöri, újabb felvonás.
Ma 50 éve, hogy a brit királyi tévében adásba került a Monty Python Repülő Cirkuszának első része; az összesen 45 epizód alapjaiban határozta meg azt, ahogyan ma Angliában a televíziós szórakoztatásról gondolkodnak. Sőt, a sorozat mögött álló csapat sokszor egészen szürreális, senkit és semmit nem tisztelő humora alaposan felrázta nemcsak a briteket, de az egész világ közvéleményét is.
Ábrándozni jó dolog, főleg gyerekkorban. Felnőttként azonban nem jó stratégia, ha továbbra is egykori álmaidhoz méred magad.
Elérkezett a túrázók egyik kedvenc hónapja. Ilyenkor úgy élvezhetjük a természetet, hogy még nem kell tartanunk a fagyoktól, de már magunk mögött tudhatjuk a kánikulát, nem beszélve az ősz csodálatos színeiről. Izgalmas és gyönyörű szurdokokat ajánlunk az őszi kirándulásokhoz.
A jól elkészített raguleves az ünnepi menü méltó kezdése lehet.
Mindannyiunk konyhájában rendszeres vendég a banán, hébe-hóba az ananász, és mióta szuperélelmiszernek kiáltották ki, az avokádó sem hiányozhat a hűtőnkből. De vajon mi a helyzet a többiekkel? A duriánnal, a sárkánygyümölccsel, a jackfruittal?
Életem első jó pontyát Baján ettem, a halléfesztiválon.
Mi történhet egy állásinterjún? Bemész, találkozol a cég képviselőivel, elbeszélgetsz velük a meghirdetett munkakörről és arról, miért gondolod magad megfelelőnek a betöltésére. Ennyire egyszerű – gondolhatnánk. Néha azonban rendkívül furcsa dolgok is megeshetnek beszélgetés közben, amikre biztos hogy nem számítasz.
Agatha Christie regényeiben a halál egyik leggyakoribb oka a mérgezés. Az írónő kreálta gyilkosok leplezetlen örömmel öldösték áldozataikat arzénnal. A detektívtörténetek királynője nem is érte volna be kevésbé izgalmas eszközzel.
A budapesti állatkert nyitása óta mindig vendéget fogadtak és szolgáltak ki a mellette álló épületben és annak kertjében. Az azóta eltelt csaknem 130 évben tulajdonosok és bérlők váltották, dicsőséges és kevésbé ragyogó időszakok követték egymást, de a név immár több mint száz éve változatlan, ráadásul ma is nagyon jól cseng. A névadó Gundel Károly leszármazottai szeptember végén a 125. évfordulót ünnepelni gyűltek össze itt, hogy megosszák egymással mindazt, amit az épület és a benne élők, dolgozók történetéről tudnak.
Spagettit ettem fehér pólóban, és nem lettem szószos – avagy az élethosszig tartó siker az efféle apróságokból indul. Ezt mutatja a Success kid néven elhíresült mém is, ahol egy kisfiú csak a homokban játszott, amikor anyukája képet lőtt róla. Ebből az ártatlan tengerparti mókából aztán világhír lett.
Rövidebb hajból is lehet menő kontyot csinálni, tényleg elég egy zokni és pár csat. Kipróbáltuk, nekünk bejött.
A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a világ egyik legkeresettebb zenekara, tagjai egy évre előre minden napról pontosan tudják, mikor, hol lesz próbájuk és fellépésük – és ebben benne van Tokió és New York éppúgy, mint Tarnabod, Cserdi, a bicskei gyermekotthon vagy a Vadaskert gyerekpszichiátria is. Illési Erikával, a zenekar hegedűművészével, a Zenevár program vezetőjével beszélgettünk.
A nyár ugyan véget ért, de ez korántsem azt jelenti, hogy egy évet kell várnunk a következő utazásig. Szerencsére az ősz sok szempontból alkalmasabb új országok felfedezésére.
Történelmünk tele van színészlegendákkal, akik tragédiákkal tűzdelt életutuk ellenére zseniális alakításokkal örvendeztették meg a közönséget. Hát csoda, hogy mindenki beléjük szeretett?
A legtöbb horrorfilmben szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb feltűnik egy viktoriánus ház, aminek folyosóin szellemek kísértenek, vagy a hátsó kertjében életre kelnek a holtak..., de ha csak egy szökésben lévő gyilkos húzza meg magát a falak között, a nézőre akkor is a romos épület hozza rá leginkább a frászt. De vajon hogyan lettek a Jane Austen-regények romantikus helyszíneiből vészjósló kúriák?
