A szamósza nem a szamóca beszédhibás tesója, hanem egy csodálatos zöldségbatyu, ami Indiában honos. Iszonyatosan finom, de “hála” a fehér lisztnek és az olajban sütésnek, szuper-egészségesnek azért nem nevezném... ha nem kísérleteztem volna ki egy beach body barát verziót, amely sütőben sül, krumpli helyett pedig édesburgonyával töltöm meg.
Amióta a kedvenc konyhaboltomban – ahol átlagosan két órát töltök el minden alkalommal, mikor betévedek – vásároltam egy “gombócszaggatót”, non-stop kísérletezem vele: készítettem már dim-sumt, azaz kínai gőzölt táskát, Mc Donald's-inspirálta mini almáspitét, sőt raviolit is. Hasonló eszköz hiányában a YouTube-on remek videók találhatók a szamószahajtógatás rejtelmeiről, cseppet sem komplikált küldetés.
Hozzávalók (20-24 mini szamószához)
A tésztához:
2 csésze liszt – én rendszerint rozs, teljeskiőrlésű, és hagyományos fehérliszt keverékét használom
Kókusz-, vagy annak hiányában napraforgó-, vagy repceolaj
3 evőkanál csicseriborsó liszt, vagy kávédarálóban porrá őrölt lencse
A töltelkékhez
1 hatalmas vöröshagyma
2 gerezd (Vagy girizd? Esetleg girezd vagy gerizd?) fokhagyma
1 nagy, vagy két kicsi édesburgonya – de a krumpli, sárgarépa, vagy sütőtök is remek töltelékek
200 gramm fagyasztott, konzerv, vagy szárított (ez esetben beáztatott, majd puhára főzött) fehérbab
100 gramm dió, egy órára vízbe áztatva, lecsöpögtetve, krémmé turmixolva
Fűszerek: 1 teáskanál kurkuma, fél teáskanál római kömény, fél teáskanál őrölt koriandermag, egy centi gyömbér, és egy csipet csili
A szószhoz:
natúr joghurt, vagy vegánoknak tahini
koriander zöld és/vagy friss menta
citromlé
fokhagyma
- A sütőt előmelegítem 180 fokra.
- A tészta száraz összetevőit egy keverőtálba szórom, és folyamatos morzsolgatás közben hozzáadok annyi olajat, amennyitől könnyedén összeáll nagyobb galacsinokká – mintha pite tésztát készítenék.
- Aztán lassan vizezni kezdem, de épp csak annyit adok hozzá, amennyitől könnyen gyúrható, nem folyós tésztává változik. Ha ez megvan, golyót gyúrok belőle, és félrerakom kicsit pihenni. Biztos nagyon elfáradt.
- Töltelék time! Miután meghámoztam a hagymát, fokhagymát, gyömbért, és édesburgonyát, apró darabokra vágom őket, majd egy nagy serpenyőben vagy Teflon lábasban olajat hevítek, és rászórom a fűszereket. Ha már körbejárta a konyhát az indiai mennyország illata, mehetnek bele a zöldségek is.
- Öt perc lázas kevergetés után a babot is hozzáadom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, rápakolom a fedőt, és addig főzöm, amíg egészen pürészerűvé nem válik az édesburgonya. Ez legfeljebb tíz percet vesz igénybe.
- A tűzről levéve hozzáadom a dió pasztát, majd egy villával alaposan összekeverem, itt-ott összetörve a babot is.
- Visszatérek a tésztához: lisztet hintek a konyhapultra, majd a tésztát néhány milliméter vastag lappá nyújtom, és a gombócszaggatómmal, vagy egyszerűen csak egy bögre szájával köröket szaggatok belőle. Minden tésztakorongot megpakolok egy kanál töltelékkel, majd félbehajtom és az alsó peremet a felsőre hajtom, kis félholdakat kapva.
- Lehet persze tradicionális, piramis formájú szamószát is hajtogatni, de ennek metódusát látni kell, ezt mutatja meg az asszony a fent belinkelt videón, elmagyarázni kicsit olyan, mintha egy Ikea bútor összeszerelési lépéseit telefonon diktálná valaki.
- Egy sütőpapírral bélelt tepsire pakolom a szamószákat, majd a forró katlanba csúsztatom őket szűk fél órára.
- Addig is elkészítem a mártogatáshoz elengedhetetlen szószt: joghurtba citromot, fokhagymát préselek, megsózom és megkínálom fehérborssal, majd alaposan megszórom apróra vágott korianderzölddel és mentával, végül a botmixeremmel szürreálisan zöld krémmé varázsolom az egész cuccot. Tekintve, hogy én vegán vagyok, a joghurtot arab élelmiszerboltokban és bioboltokban kapható tahinire szoktam cserélni – két evőkanál szezámmag pasztához egy deci vizet keverve kapom meg a klasszikus joghurt állagot. De ha nincs kedve pepecselni a szósszal, akkor sincs világvége: csilivel, fokhagymával és szójaszósszal elkevert olívaolajjal is isteni.
