Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Tarthatod magad zárkózott típusnak, de ha szeretnél másokhoz kapcsolódni, és valahogy mégsem sikerül soha, ez a cikk neked szólhat.
A zárkózottság mögött gyakran mélyebb önvédelmi mechanizmusok állnak – és ezek nemcsak a viselkedésedben, hanem a testbeszédedben ismegjelenhetnek. Ha már gyerekkorod óta hordozod a kapcsolódás iránti vágyat, de közben félsz is tőle, az nem csak egy befelé megélt állapot – egyben kommunikáció is lehet a külvilágnak.
1. Valójában a közelségtől félsz
Az intimitástól való félelem nem azt jelenti, hogy nem vágysz másokra. Épp ellenkezőleg: szeretnél kötődni, de valami mégis visszatart. Ez a félelem gyakran nem tudatos, és nem feltétlenül, vagy nem kizárólag a testi közelségre vonatkozik, hanem arra, hogy valaki igazán meglásson, megismerjen – és esetleg elutasítson.
2. Elköteleződés a múltnak
A lezárt kapcsolatok gyakran nem zárulnak le a lelkünkben. Tudat alatt ott őrizzük a veszteséget, a fájdalmat, és ez visszatarthat az új kapcsolódástól. A múlt élményei egyfajta védekezéssé válnak: „ha senkit nem engedek közel, nem is tud újra fájni”.
3. Alacsony önértékelés – nem hiszed el, hogy téged akarnak
Sokan azért riadnak meg, amikor valaki közeledik hozzájuk, mert nem tudják elhinni, hogy valóban szerethetőek. A belső kritikus hang elhiteti velük, hogy biztosan „félreértésből” vannak jelen az életükben mások – és ez a bizonytalanság gyakran az egész kapcsolatot aláássa.
4. Tudatalatti önvédelem, ami meg is látszik rajtad
Testünk beszél helyettünk. Még ha nem is mondod ki, hogy nem bízol másokban, a zárt testtartás, a szemkontaktus kerülése, az érintés visszautasítása mind ezt közvetítik rólad. A „nonverbális kiszivárgás” kifejezés arra utal, amikor a rejtett érzések akaratlanul is megjelennek a testbeszédben.
5. Elérhetetlenség – ott vagy, és mégsem
Sokszor jelen vagy fizikailag, de érzelmileg távol maradsz. Nem osztod meg, mi fontos neked, nem kérdezel vissza mélyebben, vagy mindig elfoglalt vagy, amikor valaki közeledne. Ez az érzelmi elérhetetlenség szintén tudattalan önvédelem lehet – és gyakran a másik ember úgy érzi, bármennyire szeretne, nem ér el hozzád.
Nem kell beletörődnöd a magányba
Ezek a minták nem végzetesek, és nem is személyiséged hibái – hanem olyan védelmi mechanizmusok, amelyeket valószínűleg hosszú idő alatt, fájdalmas tapasztalatok hatására alakítottál ki. Ha most felismered őket, az már önmagában óriási lépés, mert azt jelentheti, hogy van ráhatásod, képes vagy változtatni. Nem kell egyik napról a másikra teljesen megnyílnod vagy más személyiséggé változnod. Elég, ha tudatosabban figyelsz magadra, észreveszed, amikor visszahúzódsz, vagy amikor egy gesztusod a másik távol tartására irányul. A kapcsolódás ott kezdődhet, hogy mered vállalni magad úgy, ahogyan vagy, és hogy megengeded másoknak, hogy közel kerüljenek hozzád. A valódi közelség nem abból fakad, hogy soha nem félsz – hanem abból, hogy a félelmeiddel együtt is mersz kapcsolódni.
Ha érdekel, milyen eszközökkel lehet pszichológusok szerint nagyobb önismeretre szert tennünk, ezt a cikket ajánljuk.
