Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha egyszer kitörne egy atomháború, az nemcsak a becsapódások helyén járna katasztrofális következményékkel, hanem nukleáris télbe taszíthatná bolygónkat, ami világszintű éhezéshez vezetne.
A legrosszabb forgatókönyv esetén az Egyesült Államok és Oroszország között kibontakozó nukleáris konfliktus (ez a két ország birtokolja a világ nukleáris fegyvereinek közel 90 százalékát) 165 millió tonna kormot juttathatna a Föld légterébe, amelynek hatására a felszíni hőmérséklet 9 Celsius-fokkal, a globális kalóriatermelés pedig 90 százalékkal eshetne vissza. Van azonban egy alternatív tápanyagforrás, ami reményt adhatna az emberiség számára a túlélésre.
A hínár lehet a megmentőnk, ha kitör az atomháború
Egy friss tanulmányban a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy atomháború folyamán az emberiség élelmezésére részben a Mexikói-öbölben és az Egyesült Államok keleti partvidékén létesített hínárfarmok jelenthetnék a megoldást.
A hínárfarmok az emberek által jelenleg fogyasztott élelmiszerek 15 százalékét pótolhatnák, illetve a bioüzemanyag-termelés 50 százalékét és az állati takarmány 10 százalékát is biztosítanák.
„Egy esetleges India és Pakisztán közötti nukleáris háború több mint 2 milliárd, míg egy, az Egyesült Államok és Oroszország közötti atomkonfliktus 5 milliárd embert fenyegetne éhezéssel, így nagy szükség van alternatív élelmiszer-források felkutatására” – vélekedett Cheryl Harrison, a Louisiana Állami Egyetem oceanográfiai és tengerparti tanszékének adjunktusa.
Ezért az óceán a megoldás
Hogy egy atomcsapás milyen pusztítással járhat, azt Hirosima példája szemlélteti a legjobban. Bár az Egyesült Államok által 1945. augusztus 6-án bevetett „Little Boy” nevű atombomba ötször kisebb hatóerejű volt, mint a mai nukleáris arzenálban szereplő termonukleáris bombák, a japán város mintegy 90 ezer épületéből 60 ezret semmisített meg, vagy súlyosan megrongált, és 5 hónapon belül 140 ezer ember életét oltotta ki.
Egy nukleáris csapás potenciálisan legsúlyosabb következménye mégis a mezőgazdasággal függ össze. Annyi radioaktív por és füst kerülhet ugyanis a levegőbe, hogy képes lenne elzárni a napfényt, ami nagymértékű hőmérséklet-csökkenést okozna.
Ez tönkretenné a világ élelmiszer-termelésének jelentős részét, és valószínűleg globális éhínséghez vezetne, több milliárd ember halálát okozva.
Itt jönnek képbe az óceánok. Amikor a kutatók modellezték egy nukleáris háború apokaliptikus hatásait, azt is megvizsgálták, hogy mi történne az olyan környezetekben, ahol a hőmérséklet nem csökkenne le hirtelen. „Az óceánnak és általában a víznek nagyobb a fajhője, mint a szárazföldnek, így több hőt tárol el, és nehezebb felmelegíteni, illetve lehűteni. Ezért működnek hatékonyan a radiátorok: tárolják a hőt, és fokozatosan adják le azt” – emelte ki Harrison. Az óceán ezért remek alternatív megoldás lehet az élelmiszer-termelésre, szemben a szárazföldi üvegházakkal, melyeknek fenntartása több erőforrást igényel.
A hínárnak a hideg sem árt
A tudósok modellje azt is feltárta, hogy a hínárfarmok nemcsak egyszerűen túlélnék a felszíni hőmérséklet-csökkenést, hanem szabályosan virágoznának és tovább terjeszkednének. Ennek az az oka, hogy a hideg levegő hatására a felszíni vizek lesüllyednének, és beindulna egy keringési folyamat, ami tápanyagban gazdag vizet juttatna a felsőbb rétegekbe.
Mivel a tengeri moszatban található jód nagy mennyiségben mérgező lehet az emberre nézve, elsősorban közvetett módon lehetne felhasználni. De ha csak önmagában takarmányozásra, vagyis állatok etetésére, továbbá bioüzemanyag előállítására hasznosítanák, felszabadulhatnának a szántóföldek más növények számára, ami önmagában is segíthetne az emberiségnek átvészelni a nukleáris telet, amíg az éghajlat évtizedekkel később helyreáll.
Ez lehetne a megmentőnk más katasztrófák, például egy hatalmas aszteroida becsapódása vagy egy gigantikus vulkánkitörés esetén is.
Arról, hogy az algák fogyasztása milyen hatással lehet az egészségre, alábbi cikkünkben olvashatsz bővebben.
