Bogdány Tamás nagyon izgalmas témát választott a doktori disszertációjához: a tudatos álmodást. Az eredetileg biológus végzettségű kutató szerint a kognitív pszichológia és a biológia között számos közös pont van, a tudatos álmodás és az annak során megjelenő képek és érzések pedig évezredek óta érdeklik az emberiséget. Bogdány Tamással a meditáció és a tudatos álmodás hasonlóságairól és különbségeiről, a technikák előnyeiről és esetleges veszélyeiről, valamint a tudatos álmodással kapcsolatos kutatásokról beszélgettünk.
Ön gyakorolja a tudatos álmodást?
Igen. Pontosabban az álmokkal való munkát gyakorlom rendszeresen, amelybe beletartozik az álomnaplózás vagy az álominkubáció is, amely akkor hasznos, ha az engem érdeklő témákról szeretnék álmodni. A tudatos álmodásra tapasztalataim szerint több időt kell rászánni, és kipihenten kell hozzáfogni, erre azonban a hétköznapok során ritkán van lehetőségem. Gyakran meditálok, és emellett magáról a témáról is sokat gondolkodom, nemcsak tudományos oldalról, hanem a saját érdeklődésem miatt is. Vannak spontán tudatos álmaim, ezeknek mindig nagyon örülök, nagyon fel tudnak dobni.
Hogyan kell ezt elképzelni?
A tudatos álmok megjelenését segítő egyik módszer szerint érdemes úgy időzíteni, hogy miután kipihentük magunkat, tehát időben lefeküdtünk aludni, még a hajnali órákban felébredünk, bizonyos gyakorlatokkal ráhangolódunk a tudatos álmodásra, majd visszafekszünk aludni azzal a határozott céllal, hogy szeretnénk elérni azt. Ez a megközelítés, mely angolul a ’Wake Back To Bed’ névre hallgat, egy kedvelt módszer a tudatos álmok elérésére. Emellett személyenként eltérő, hogy milyen módszer „jön be”, kinek melyik a leghatékonyabb.
Mennyire fiatal tudományról van szó, mikor kezdtek a tudatos álmodással foglalkozni?
A ’80-as évek elején indultak el a laboratóriumi vizsgálatok, ekkor publikálta tanulmányát munkatársaival Stephen LaBerge a tudatos álmokból történő kifelé irányuló kommunikációról. Ennek során a tudatos álmodó személyek előre megbeszélt mintázatban mozgatták szemüket, ezzel jelezve, hogy
bár testük a köznapi értelemben véve alszik, és lelki szemeikkel éppen álmot látnak, ők mégis visszanyerték a nappali, ébrenlétihez hasonló tudatállapotukat.
Itt érdemes elmondani, hogy azon álmaink alatt, amelyeket REM-alvás során élünk meg, a testünk lebénul, elernyed. Viszont a szem mozgatóidegei továbbra is működnek, nem kerülnek gátlás alá. A kutatók ezt a lehetőséget használták ki, így demonstrálták, hogy az alany tudatánál van, és hogy a tudatos álom egy valós jelenség. Ez az állapot valójában évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget: a törzsi kultúráknak valószínűleg nemcsak az álomfejtés volt része, hanem a tudatos álmodás is. Antropológusok leírták, hogy egyes szigetvilágok törzsei hogyan osztják meg egymással az álmaikat, hogyan térnek vissza az álomvilágba, vagy hogyan küzdenek meg ott a hitvilágukból előlépő szellemekkel és démonokkal. Sokszor a kutatók is szkeptikusan álltak, állnak a kérdéshez, hogy létezhet-e olyan, hogy valaki álmában visszanyeri az éber tudatát, és úgy képes gondolkodni, reflektálni eseményekre, mint éber állapotban. Egyébként még az is nagy kérdése a tudománynak, hogy mit is nevezünk tudatnak. Ennek megfelelően érthető, hogy a tudatos álmodás is egy nehezen megfogható fogalom.
Hogyan zajlanak ezek a kutatások? Este bemennek a kísérleti alanyok a laborba, elektródákat tesznek rájuk, majd elalszanak?
Igen, lényegében erről van szó. Kora este megérkeznek a laborba, felhelyezik rájuk azokat az elektródákat, amelyekkel az agyi aktivitást, a szemmozgásokat, vagy éppen az izmok tónusát lehet mérni. Elmondják nekik az instrukciókat, és utána lefekszenek aludni. Budapesten jelenleg ilyen kutatás nincs, bár az eszközök megvannak hozzá, de eddigi tapasztalatok alapján nagyon alacsony annak a valószínűsége, hogy a tudatos álmodás laboratóriumban megjelenjen, arról nem is beszélve, hogy a tudatos álmok gyakorisága egyébként is nagy egyéni különbségeket mutat.
Van, akinél spontán, gyerekkora óta jelen vannak, mások a témával való első találkozás után, gyakorlással sajátítják el.
Megint másoknál az alvásszabályozás rendellenessége okoz ilyen állapotot, mint a narkolepszia és az alvási paralízis. Mi itthon azt vizsgáljuk, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyekben a tudatos álmodók még ébren különböznek a többségtől, tehát azoktól, akik nem, vagy csak ritkán tapasztalnak tudatos álmokat. Több vizsgálat folyik a laborunkban, melyekkel az alvás és a mentális élmények közötti kapcsolatot kutatjuk.
Miért jó az, ha a tudattalanból származó álmainkat tudatossá tesszük?
Azt gondolom, hogy ha valakit foglalkoztat a kérdés, hogy ki ő, milyen a világ, amelyben él, mit szeretne elérni, vagy hogyan tudna kiteljesedni, akkor éber állapotban is keresi ezekre a válaszokat. A meditáció vagy a tudatos álmodás ennek a folyamatnak a kiterjesztése. Aki ilyen beállítottságú, annak a tudatos álmodás egy vonzó „terep” lehet abból a célból, hogy ezeket a kérdéseket feltegye, még akkor is, ha az álmok során kapott válaszok gyakran szimbólumok formájában jelennek meg. Úgy is lehet mondani, hogy a tudatos álmodás egyfajta mentális laboratórium. Ilyen értelemben amíg a kutatók behívhatják a résztvevőket egy laboratóriumba, hogy valamit tanulmányozzanak, addig mi saját magunkban is megtehetjük mindezt:
például megszólítunk egy szereplőt az álmunkban, és figyelünk arra, milyen választ kapunk.
Másfelől úgy gondolom, hogy jelentős mennyiségű olyan tartalom keletkezik bennünk nap mint nap, amely megfelelő körülmények között akár a hasznunkra is válhatna, azonban nincs elegendő figyelmünk, energiánk, mentális kapacitásunk ezekkel foglalkozni, vagy éppen megküzdési stratégiánk szembenézni velük. A tudatos álmodás a meditációhoz és elmélkedéshez hasonlóan segíthet abban, hogy megismerjük ezeket a tartalmakat.
Mi a különbség a relaxáció vagy meditáció során megjelenő képek és a tudatos álmodás között?
Amikor meditálunk, több dolog történik egyszerre. A figyelmünket egy meghatározott irányba csatornázhatjuk, vagy épp kiterjeszthetjük anélkül, hogy bármilyen ingert vagy eseményt a többi elé helyeznénk. Ez a gyakorlat egyrészt hozzásegíthet mind a lelki, mind a testi egyensúly megtalálásához, másrészt megváltoztatja a külvilággal való viszonyunkat, annak érzékelését. Ami viszont nem változik, hogy továbbra is ébren vagyunk, agyunk az éber állapotnak megfelelően működik. Mai megértésünk szerint a tudatos álmodás az alvás állapotában történik, ebből pedig az következik, hogy az agy az alvásnak megfelelő üzemmódban van, azaz máshogy dolgozza fel a külvilág ingereit. Rengeteg mindent meg lehetne itt említeni, az elmúlt 100 év kutatási eredményei az alvás-ébrenlét kettősségétől már messze járnak, röviden azt lehet mondani, hogy a képzeleti tartalmak tudatos álmodás során általánosan intenzívebbek, sokszor megdöbbentően valósághűek, míg éber meditáció során ebben nagyobb egyéni különbségek vannak. Annak ellenére, hogy a két állapot számos dologban eltér, több elmélet van arra, hogy a velük megjelenő képzeleti tartalmak önmagukban nem is állnak olyan messze egymástól. Azt hiszem, sok izgalmas eredménynek leszünk még tanúi a következő évtizedek során e téren.
Van a tudatos álmodásnak bármilyen veszélye?
A tudatos álmodást sokszor a szórakozással, vonzó élményekkel kapcsolják össze. Ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy szemben más médiumokkal, mint például a VR vagy a filmek, itt a tartalom a sajátunk, belőlünk származik, erre hatunk vissza. Szerintem ez lényeges különbség, ami megérdemli, hogy tisztelettel forduljunk felé. Egy másik gondolat a fokozatosság. Korábbi példánál maradva, a meditációt is lehet túlzásba vinni, mint bármit az életben.
A tudatos álmodás nemcsak egy mentális laboratórium, hanem egy »mentális extrém sport« is.
A fizikai extrém sportoknál a saját testünk felépítése, genetikája, anatómiája szerint hajlamos ki erre, ki arra a mozgásformára, ezzel együtt akár bizonyos sérülésekre is. Ezek mentálisan is megtörténhetnek, éppen ezért a kellő felkészültség, a gyakorlás, vagy akár az, hogy valaki által vezetve tegyük meg ezeket a lépéseket, ugyanolyan fontos, mint például egy búvár vagy alpesi síelő esetében. Ez egy tanulási folyamat, jó, ha megvan a lelkesedés, de lépésről lépésre haladva biztosabbak lehetünk, hogy nem tévesztjük el a célt.
Jó tudni, hogy az álmokkal való aktív munka sokáig rejtett, csak a beavatottak számára elérhető tudásnak számított a különböző, például vallási csoportok számára. Manapság a tudatos álmodásról már sok anyag elérhető, de továbbra is fontos a megfelelő önismeret, illetve az, hogy fokozatosan sajátítsuk el. Ha elmegyünk egy 10 napos intenzív meditációs elvonulásra, akkor amennyiben felelősségteljesen járnak el, a jelentkezéskor megkérdezik, hogy volt-e a múltban valamilyen pszichiátriai panaszunk, kezeltek-e minket ilyen tünetekkel, szedünk-e valamilyen gyógyszert, vagy hogy hogyan érezzük magunkat életünk jelen szakaszában. Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fel kell tenni a tudatos álmodás gyakorlása előtt is, hiszen így lehet elkerülni azt, hogy valaki a belső tartalmaival kapcsolatba lépve esetleg túlterhelje vagy destabilizálja magát. Kellő óvatossággal végezve a tudatos álmodás a szabadság és önismeret forrása lehet, de ehhez mind a szabadság érzetéhez vezető felelősségtudat, mind pedig az önismeret már hamarabb meg kell, hogy jelenjen.
Milyen problémákon segíthet?
Azok, akik valamilyen alváshoz kapcsolódó problémával, például rémálmokkal küzdenek, gyakran tapasztalják, hogy a jelenségnek van egy ismétlődő mintázata, például az álombeli nyomasztó események meghatározott sorrendben követik egymást, miközben ők igencsak fel szeretnének ébredni. A tudatos álmodás segíthet átformálni ezeket az álmokat: az álmodó még ébren felismeri és megtanulja a rémálmai mintázatát egy terápia keretében, többek között ráhangolódik arra, hogy ha ismét a szorongató helyzetben, például az üldözött szerepében találja magát, akkor felismeri annak nem valós, hanem álom voltát, és ezáltal azt, hogy akár vissza is nyerheti az irányítást.
Ennek egyik példája lehet, amikor az üldözött megtalálja a bátorságot, hogy szembeforduljon az üldözőivel, mondjuk, a nagy, fekete kutyával vagy a sötét árnyakkal, megfigyelje őket, és megkérdezze, hogy miért üldözik, mit akarnak tőle.
Mindezt már nem félelemmel, hanem érdeklődéssel és bátorsággal teszi, miután ez az egész az ő képzeletében játszódik le, végső soron önmagát üldözi. Ez akár katartikus élmény is lehet.
Vannak, akik nemcsak rémálmoktól, hanem alvási paralízistől is szenvednek.
Az alvási paralízis során a már említett REM alatt természetesen megjelenő izombénultság az ébredés után csak késve múlik el, ezzel a testbe való bezártság érzetét okozva. Ez többek között nyomasztó, fullasztó érzettel jár, akár halálfélelemmel is. Sok esetben mindezt vizuális látvány és hangok megjelenése, mint szellemek, gonosz lények vagy más lidérces tartalom kísérheti. Fontos tudni, hogy rémisztő volta ellenére az alvási paralízis állapota nem okoz életveszélyt. Bár az ösztönös reakció ebben az esetben a bénult test erőltetése, a küzdés a végtagjaink megmozdításáért, azonban a jelenség, ezáltal a helyzet felismerése, majd pedig a stratégiaváltás kellemesebb módon érhet célt: ha az erőltetés helyett a test ellazítását, a relaxálást tűzzük ki célul, azzal kilépve a csapdahelyzetből csökkenthetjük szorongásunkat, már kellemesebb álomszerű tartalmakat előhívva várhatjuk meg a bénultság végét. Ez utóbbi állapot pedig nem áll távol attól, amit tudatos álomként ismerünk. Természetesen ezen lépések elsajátításában segít a terapeutával való együttműködés, továbbá az alvási paralízis megjelenése önmagában is ok a szakember felkeresésére a háttérben meghúzódó okok felderítése céljából.
Mit javasol azoknak, akik most kedvet kaptak a tudatos álmodáshoz?
Tekintsenek a tudatos álmodásra úgy, mint egy eszközre, lássák azt egy folyamat részeként. Amennyiben érdeklődnek az álmaik iránt, ismerjék meg azokat, foglalkozzanak a témával több oldalról. Magyar nyelven ajánlom Kaleb Utecht és Paul Tholey Alkotó álom, angolul pedig Stephen LaBerge & Howard Rheingold Exploring the World of Lucid Dreaming című könyveit. Annak pedig, aki gyakorló tudatos álmodóként olvassa e sorokat, azt mondanám, hogy meglátásom szerint ahogy korábban a földrajzi felfedezők, úgy az álombúvárok, oneironauták is kockázatot vállalnak: nemcsak az ismeretlenbe tartanak, hanem törvényszerűen átmenetileg attól a világtól is távolabb kerülnek, ahonnan elindultak. Míg azonban a földrajzi felfedezőt ezer kilométerek választották el az otthonától, a tudatos álmodók előbb-utóbb a saját ágyukban ébrednek, a saját közösségükbe térnek vissza reggel. Jó, ha ez a kapcsolat megmarad. Így megvan a lehetőségük, hogy ha valamilyen maradandó tudást, „kincset”: például önismeretet vagy belső nyugalmat találtak a maguk számára, annak a hatásából mások is részesüljenek.
