A rendszeres diófogyasztás ugyanis nők esetében összefügg az egészséges öregedéssel – derül ki egy nemrég publikált amerikai epidemiológiai vizsgálatból, amelyről a Neuroscience News nevű neurológiai hírportál közölt összefoglalót. A kutatásba közel 34 ezer idősödő nőt vontak be, hogy megnézzék, miként hat az egészségükre az olajos magvak fogyasztása.
Amikor 65 felett is elkerülnek a betegségek
Dr. Francine Grodstein és kollégái az amerikai ápolók egészségi állapotát felmérő, ún. Nurses’ Health Study utánkövetéses kutatás női résztvevőinek adatait vették górcső alá. A vizsgálatsorozat 1976-ban indult, de csak 1998-tól fogva kérdeztek rá részletesebben az egészségügyi dolgozók étrendjére. Grodsteinék végül 33.931 nő 1998-ban, 2002-ben és 2012-ben adott válaszait elemezték. Azt nézték meg, hogy az 50-es éveik végén, illetve a 60-as éveik elején járó nők (1998-ban) milyen egészségi állapotban voltak 15 évvel később (2012-ben). Azokat sorolták az egészségesen öregedő kategóriába, akik 65 évnél idősebbek voltak, és nem rendelkeztek semmilyen memóriát érintő problémával, súlyos vagy krónikus testi betegséggel (daganatok, szívinfarktus, szívelégtelenség, stroke, 2-es típusú diabétesz, Parkinson), memóriazavarral, mentális nehézséggel vagy fizikai akadályozottsággal. Ez utóbbit olyan hétköznapi tevékenységek tekintetében is felmérték, mint hogy képes-e valaki körbesétálni a háztömböt, lépcsőzni, egyedül öltözködni, illetve kiporszívózni a szobát.
Érdemes heti két marék dióbelet enni
A fenti kritériumok alapján a mintába bevont közel 34 ezer nő 16 százalékát kerülték el 65 éves koruk után is a komolyabb betegségek. Az egészséges öregedéssel azonban az is összefüggött, hogy középkorú felnőttként mennyi diót ettek. Azok ugyanis, akik heti 2 adag diót fogyasztottak (1 adag = 28 g = 5-6 db dióbél), nagyobb eséllyel mutattak egészséges öregedést, mint akik nem. Más olajos magvak a kutatás szerint nem bizonyultak ennyire hatékonynak. A diófogyasztás és az egészségesség közötti pozitív kapcsolat akkor is fennmaradt, amikor figyelembe vették az életkor, az iskolázottság vagy a fizikai aktivitás eredményekre gyakorolt potenciális hatását.
A kutatás korlátai
Bár a vizsgálat a Journal of Aging Research (Az öregedéskutatás folyóirata) nevű lektorált szaklapban jelent meg, így kiállta a tudományosság próbáját, érdemes megemlíteni, hogy a projektet a – csakugyan létező – Kaliforniai Dióbizottság (California Walnut Commission) szponzorálta. A társaság ugyanakkor kiemeli, hogy mennyire elkötelezett az ipar által támogatott kutatások tudományos integritása mellett, és hogy minden esetben független kutatókat kérnek fel a vizsgálatok megtervezésére, lebonyolítására, valamint az eredmények értelmezésére. Grodsteinék munkájának egyik módszertani nehézsége továbbá, hogy az adatok önbevalláson alapultak, amiben benne van a torzítás lehetősége, hiszen a tudósok nem tudják ellenőrizni a felvett adatok hitelességét. A felmérés segítségével ráadásul csak együttjárásokról nyerhetünk információkat, oksági kapcsolatokról nem. Mindezzel együtt talán nem vállal túl nagy rizikót az az olvasó, aki ezentúl rendszeresen eszik diót – ami ráadásul nemcsak egészséges, de finom is.
