Vannak párkapcsolatok, melyekben hiába szeretjük egymást, hiába vágyunk egymásra, hiába akarjuk a kapcsolatot, nem megy. Egyszerre vonzzuk és taszítjuk egymást, egyszerre olvadunk össze és marjuk egymást szét. De vajon mi áll ezeknek a kapcsolatoknak a hátterében? Mi a se veled, se nélküled viszonyok pszichológiája? Egy kedves olvasónk - hívjuk Juditnak - levele kapcsán pszichológus szerzőnk erre válaszol.
Kedves Pszichológus!
30 éves kapcsolatban élő nő vagyok. Elkeseredettségemben írok Önöknek. Nagyon szeretem a párom, akivel két és fél éve vagyunk együtt. Azonban ez idő alatt elég sokszor szakítottunk, de aztán újra egymás mellett kötöttünk ki, és újra és újra elhatározzuk, hogy most jobb lesz. Nagyon sokat veszekszünk, sok a kiabálás is, de mégis nagyon szeretem. Nem élünk együtt, azonban én vágynék rá, de ezt mondani sem merem neki. A szakítások okai leginkább a veszekedések, hogy sok dologban képtelenek vagyunk megegyezni. Amikor kibékülünk mindketten megfogadjuk, hogy változunk, de valahogy mégis az a vége, hogy ez nem megy.
Nem tudom mit tegyek, mert szeretem őt, és ő is engem, de a sok veszekedés felemészt mindkettőnket. Eszméletlenül vonzódunk egymáshoz. A szex fantasztikus, és olyan bókokat kapok tőle, amitől elolvadok. Többször kértem egy szakítás után, hogy ne keressen, de azt mondja nem bírja ki nélkülem, és persze nekem is hiányzik. Viszont gondterhelt vagyok egyre inkább. A barátaim azt mondják, hogy nem ismernek rám, a munkahelyemen egyre nehezebben koncentrálok, állandóan azon gondolkodom, hogy mi lesz velünk? Van, akinek már el sem mondom, hogy ismét együtt vagyunk, mert annyiszor volt ilyen, hogy nem hisznek benne. Kérem segítsen mit rontok el, és hogyan javíthatnám meg a kapcsolatom? Mit tegyek? Maradjak mellette vagy próbáljak kilépni a kapcsolatból?
A pszichológus válasza: A válaszokhoz további kérdéseken át jut
Kedves Judit!
Örülök, hogy összeszedte gondolatait és kiírta magából, amit érez, ez mindenképpen üdvözölendő irány.
Nagyon fáradtnak érzem leveléből, ami nem is csoda, hiszen egy se veled se nélküled kapcsolatban lenni rendkívül energiát igénylő feladat. Biztos nagyon sok jó dolog is történik önök között, azonban a bizonytalanság, ami egy ilyen jellegű kapcsolatot végigkísér, hosszú távon borzasztóan romboló hatású. Egyszerre felemelő és egyszerre rendkívül destruktív is egy ilyen viszony, és éppen ez benne a legnagyobb csapda. A kapcsolatnak ugyanis vannak elemei, amelyek csodálatosak, erősek (például a fizikai vonzalom), míg más - alapvető - részei, melyek szükségesek lennének egy biztonságos léthez, egyáltalán nem működnek.
Több kérdést tett fel, melyek megválaszolása valójában önre vár. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, a következő kérdéseken érdemes elgondolkodni:
Amikor kibékülnek, mennyire betarthatóak, és vállalhatóak azok a változások, amiket megfogadnak? Saját magára mennyire képes koncentrálni ebben a kapcsolatban? Ha megkérdezném, hogy mik az igényei egy párkapcsolatban mit válaszolna? Ezek mennyire elégülnek ki ebben a kapcsolatban? Mennyire fontosak az ön igényei partnerének?
Ezek ugyanis azok a kérdések, melyek megmutatják, hogy van-e remény arra, hogy a kapcsolata valaha is jól működjön.
Milyen egy jól működő kapcsolat?
Ahhoz, hogy átlássa, hogy mi az ami hiányozhat a kapcsolatából, érdemes végiggondolni, hogy egy nagyjából jól működő, harmonikus kapcsolatot mik jellemezhetnek:
- Ahogy ön is írta, nagyon fontos, hogy működjön a kémia, és jó legyen a szex. Ez valóban alapja egy jó kapcsolatnak. Ez azonban nem feltétlenül működik szuperül már a legelején. Lehet, és kell is tenni lépéseket annak érdekében, hogy megtudjuk mit, és hogy szeret a másik Fontos, hogy kifejezésre juttassuk a saját igényeinket.
- Szintén alappillér, hogy képesek legyünk figyelve beszélgetni egymással. Gondoljunk akár a napi történésekre, vagy logisztikai megbeszélendő dolgokra. Egy se veled se nélküled kapcsolatban már közel sem biztos, hogy ez jól működik. Az nem beszélgetés, ha két perc alatt a plafonon vagyunk, és ugyanazt hajtogatjuk.
- Érzelmek kifejezése: fontos, és nélkülözhetetlen, hogy úgy érezzem kifejezhetem az érzéseim, és arra vevő a másik. Érdekli, és igyekszik közös nevezőre jutni velem. Persze ehhez az is szükséges, hogy én képes legyek kifejezni a saját érzéseim, ne sértődött hallgatással reagáljak arra várva, hogy a másik kitalálja mi bánt.
- Közös célok: lehet ez egy félmaraton vagy egész, lehet ez egy nyaralás, de fontos, hogy legyenek közös terveink. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenben ugyanarra kell vágynunk, de egy hosszú távú kapcsolat könnyen kiüresedik közös tervek, célok nélkül.
- Kiabálás és puffogás helyett: az indulatok kontrollálása
- Saját önbizalmunk: nagyon fontos, hogy mi, hogy vagyunk magunkkal. Mennyire fogadtunk el magunkat olyannak, amilyen vagyunk?
Amennyiben ezekkel az alapokkal baj van, érdemes egy kicsit befelé fordulni, és elgondolkozni azon, hogy:
Ha tudjuk, hogy nem jó, miért maradunk benne egy rossz kapcsolatban?
Nagyon sok oka lehet annak, hogy valaki miért marad benne egy olyan kapcsolatban, ahol egyre inkább egyértelművé válik az, hogy nem boldog. Nagyon fontos különválasztani, hogy ez egy szimmetrikus, ám nem jól működő kapcsolat, vagy egy bántalmazó kapcsolat.
A szimmetrikus párkapcsolatokban a felek egyenrangú félként vannak jelen, ha probléma van azt kölcsönösen igyekeznek megoldani. A bántalmazó kapcsolattal ellentétben egy ilyen viszonyban egyik fél sem kontrollálja a másikat, nem szankcionálja életét vagy nem ellenőrizgeti. A szimmetrikus kapcsolatokban nem a sajátos kapcsolati dinamika, nem a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése tartja benne a boldogtalan feleket. Hogy akkor mi? Ezek a legáltalánosabb okok:
- önbizalomhiány: ha úgy érzi, nem találna jobbat, ha nem mer felelősséget vállalni saját életéért, ha nehezen hoz döntéseket. Ezen a problémán mindenképpen érdemes dolgozni, az önbizalomhiány ugyanis nemcsak a párkapcsolatra, de az élet egyéb területeire is kihat.
- bűntudat: “ jajj, mi lesz a másikkal, ha kilépek a kapcsolatból? “ Egy szakítás valóban szomorú esemény, azonban a saját életünkért mi felelünk, ráadásul azzal is megbántjuk a másikat, ha nem mondunk igazat se neki, se magunknak.
- félelem az egyedülléttől: szintén az önbizalomhiányra vezethető vissza. Ha alapvetően szeretjük magunkat, ha békében vagyunk önmagunkkal, akkor könnyebben vállaljuk az egyedüllétet. Harmincon túl is.
- tanult mintáink: érdemes végiggondolni szüleink milyen kapcsolatban élnek, hogy oldanak meg konfliktust, és hogy fejezik ki az érzéseiket. Ezek ugyanis mind befolyásolják azt, hogy mi hogyan viszonyulunk egy párkapcsolathoz.
- gyerekek miatt: gyakran azt hisszük, hogy a gyerekeknek az a jó, ha a család együtt van, anya-apa egy párt alkotnak. Valóban ideális ez az állapot, ha a kapcsolat jól működik. Azonban, ha az a helyzet áll elő, hogy a pár már képtelen megoldani problémáikat, állandósodnak a veszekedések, az nem tesz jót a gyerekeknek. A gyerekek ebben a helyzetben szoronganak, és általában magukat okolják. Több kliensem szájából hangzott el: “ nem váltak el a szüleim… sajnos!“
Azt javaslom önnek, gondolja végig az itt leírtakat, és ezek mentén próbáljon válaszolni a levelében feltett kérdésekre. Arra ugyanis, hogy maradjon vagy menjen én nem tudok válaszolni. Ez az ön és partnere döntése kell, hogy legyen. Ha hosszú távon sem találják meg a kérdésre a választ, érdemes lehet szakemberhez fordulniuk.
