A párkapcsolatokban gyakran okoz problémát, ha az egyik fél aktívabb, a másiktól független társas életet él, vagyis az, ha az ember sokat lóg a haverjaival a párja nélkül. A rengeteg munka és az egyéb feladatok mellett persze nem mindig egyszerű időt találni egymásra, de - tényszerűen nézve - kiakadni azon, hogy a partnerünk külön programot szervez a barátaival, körülbelül olyan, minta azért piszkálnánk, mert edzeni jár, vagy odafigyel arra, hogy mit eszik. Haverokkal lenni ugyanis jó. Nemcsak akkor és ott, nemcsak a lelkünknek, de a testünknek, a fizikai egészségünknek, sőt, még az életkilátásainknak is jót tesz.
A Neuropsychopharmacology című lapban nemrég megjelent kutatásban a Kalifornia Egyetem munkatársai hím patkányokat zártak össze, és figyelték meg a viselkedésüket. Kiderült, hogy a patkányok kezdetben ugyan gyakran mutattak egymás irányába agressziót, gyakran harcoltak az ételért és a vízért, de egy közepes erősségű stresszor hatására együttműködőbbé, szociálisabbá váltak, és gondoskodni kezdtek egymásról. Ez a viselkedés pedig oxitocint szabadított fel a szervezetükben, ami segített számunkra, hogy hatékonyabban küzdjenek meg a stresszel. Ráadásul a kutatásokból úgy tűnik, hogy nemcsak a patkányok, de az emberek is hasonlóan működnek: a férfiak közötti barátság oxitocinnal árasztja el az agyat, a tartósan megnövekedett hormonszint pedig hozzásegíti a férfiakat, hogy tovább és egészségesebben éljenek.
Ezek az eredmények persze annyiban nem meglepőek, hogy már a világ leghosszabb boldogság-kutatásából is kiderült: akik jó kapcsolatban vannak családjukkal és barátaikkal, boldogabbak és fizikailag egészségesebbek társaiknál.
Amy Morin pszichoterapeuta, a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyv szerzője a Psychology Todayban leírja, hogy a megnövekedett oxitocin szint remek fájdalomcsillapító, csökkenti a kortizol, azaz a stresszhormon hatását, nagyvonalúbbá, altruistábbá tesz, ennek pedig hatása van a romantikus kapcsolatokra, az apaságra és a hűségre is.
Tudjuk, hogy szoros szociális kapcsolatok nélkül valószínűbben lehetünk magányosak, betegek, és rövidebb ideig is élhetünk, és most már az is tiszta, hogy ehhez nemcsak a család, nemcsak a párkapcsolat kell, hanem szükségünk van a barátainkra is. Akkor is, ha párkapcsolatban élünk, és akkor is, ha kevés az időnk. Ha pedig ezt nehezen engedjük meg akár magunknak, akár a másiknak a párkapcsolatban, akkor érdemes átgondolni, vajon mit jelent nekünk ez a helyzet, vajon miért is reagálunk rá ennyire negatívan. Ha pedig megvan, érdemes ezzel dolgoznunk egy kicsit. Nem a másikon, magunkon.
