Így ne essen vissza a függőségbe

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A függőség élethosszig fennálló betegség, a visszaeséssel szemben nem vagyunk védtelenek. Az addiktológus tanácsai következnek.

A rossz hír az, hogy a függőségnek sok arca van, a különböző szerek használatán túl számos viselkedéshez kötődően kialakulhat. A jó hír azonban az, hogy minden függőség esetében létezik felépülés. Tudatos józanságmunkával tünetmentesen együtt lehet élni a szenvedélybetegséggel. Ez egyben azt is jelenti –és a legtöbb terápiás program ezt vallja -, hogy a függőség gyógyíthatatlan, krónikus, élethosszig fennálló betegség, ami tünetileg kezelhető. A felépülés a józanságra fordított folyamatos idő- és energiaráfordítást foglalja magában. De mi történik akkor, amikor a szenvedélybeteg visszaesik?

A visszaesés a felépülés kudarca?

A Valódi újrakezdés című könyv szerzőinek nevéhez fűződik az úgynevezett Prochaska- DiCelemete-féle felépülési modell. Az elméleti modell szerint a felépülés folyamatát megelőzi egy elszánás előtti szakasz, amikor a változás szándéka megfogan, valamint a valós elhatározás, az elszánás. Ezután több stádium vezet el a tartósan szermentes életvitelig, aminek nemkívánatos, de olykor szükségszerű velejárója lehet maga a visszaesés is.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a visszaesés egy üdvözölt lépés a felépülés során, de mindenképpen funkciója van, amit ajánlatos feltérképezni. Ha visszaesik egy szenvedélybeteg, érdemes visszatekinteni arra, hogy mi előzte meg a visszaesést, milyen történésekhez lehet köze, milyen érzelmi állapotok játszhattak közre. A kérdések megválaszolása segíthet abban, hogy az egyén kidolgozza saját stratégiáit, megoldási alternatíváit azokra a helyzetekre, melyek kockázatosak lehetnek a további lehetséges relapszusok szempontjából.

Fotó: Mario Tama

Az addiktológia gyakorlata különbséget tesz megcsúszás és visszaesés között. Előbbi egy olyan egyszeri alkalmat jelent, amikor a szenvedélybeteg ismét a választott szerhez nyúlt, a visszaesés viszont arra utal, hogy a függőség mechanizmusai ismét működésbe léptek, és az egyszeri fogyasztást követi a többi. Ebben az esetben a terápiában is vissza kell lépni pár lépést, a kezelés során korábban kitűzött feladatok ismét aktualitást nyerhetnek.

 Megelőzhető-e a visszaesés?

Mindezek mellett vannak intő jelek, amelyek a visszaesés veszélyére hívják fel a figyelmet. Ezeket tapasztalati úton gyűjtötték össze felépülő szenvedélybetegek, kialakítva egy olyan listát, ami segítségére lehet minden, visszaesést elkerülni szándékozó szenvedélybeteg számára. De mik lehetnek ezek a kritikus helyzetek egy függő életében?

Kimerülés

A fáradtság, a túlhajszoltság –ami akár a munkafüggőséggel is kapcsolatba hozható- indítékot adhat a lazításra, a feltöltődésre. Ha ez a szer által történik, az könnyen a visszájára fordulhat.

Füllentések, kisebb tisztességtelenségek

Jelentéktelennek tűnő ferdítésekkel indulhat el a lavina, amely során a szenvedélybeteg önmaga és mások számára kifogásokat gyárt. Ezek a kifogások eltéríthetnek a kijelölt tervektől, okot szolgáltathatnak az újabb szerhasználatra

Türelmetlenség

Amikor a türelmetlenség a teljesületlen elvárásokkal találkozik, veszélyzónában jár a szenvedélybeteg. Mások nem úgy vagy akkor cselekszenek, ahogy kéne, ez a hibás gondolkodás könnyen a visszaesés felé sodorhatja a függőt.

Vitatkozásra való hajlam

Apró-cseprő dolgok kapcsán vitákba bonyolódni nem szerencsés, ha az egyén a saját igazát akarja minduntalan érvényesíteni. Érdemes átgondolni, hogy mi a háttérben húzódó motiváció, mit kompenzál a folytonos igazságkeresés.

Depresszió

Tartós, megmagyarázhatatlan motiválatlanság és lehangoltság jellemzi ezt az állapotot. Kemény dió, de érdemes beszélni róla, valamilyen módon elvezetni a nehéz érzéseket és aktivitásra ösztönözni magunkat, mert mindez kifizetődőbb, mint ismét a pohár vagy a drogok után nyúlni.

Frusztráció

A dolgok folyása nem az egyén elképzelései alapján történik, ez bosszúsággal, dühvel, haraggal járhat. Fontos feladat, hogy a felépülő elfogadja, nincs befolyása mindenre, nem képes minden személy, tárgy vagy jelenség felett kontrollt gyakorolni. Az ilyen és ehhez hasonló felismerések a szermentesség kialakulásával következnek be, és habár nem kellemes az effajta beismerés, de mindezek elfogadása is csak tartós józanság mellett lehetséges.

Önsajnálat

Gyakori érzés, ami örvényként magával tudja rántani az embert. Mint minden érzésnek, az önsajnálatnak is van létjogosultsága, ha az egyén ki tud lépni belőle és a problémamegoldás irányába képes fordítani figyelmét. Máskülönben könnyen újbóli fogyasztásba torkollhat az önsajnálat.

Önteltség

Ha szenvedélybeteg elhiszi, hogy már nincs dolga a felépülésével, nincs teendője a józanságának fenntartásában, az könnyen visszaeséshez vezethet. Elengedhetetlen, hogy a függő ne feledkezzen meg betegségéről, tudatos odafigyeléssel forduljon saját állapotához akkor is, ha tünetmentes életet él.

Elbizakodottság

Ha a szenvedélybeteg nem érez sóvárgást, vágyódást a szerhasználat iránt, és nem szenved elvonási tünetektől, az nem jelenti azt, hogy sikerült végérvényesen felszámolni a szenvedélybetegséget. Ha van a tartós felépülésnek szabálya, az biztosan beletartozik, hogy a szenvedélybeteg ne feledkezzen meg függőségének tényéről egyetlen napra sem.

Túlzó elvárások másokkal szemben

A túlzó elvárások összefüggenek a türelmetlenséggel és az alacsony frusztrációtűréssel. Az egyén más személy viselkedésén nem tud érdemben változtatni, önmagáén azonban igen. Ennek belátása csökkentheti a feszültséget, és annak kockázatát, hogy az egyén visszaessen.

A rendszeresség kiiktatása

A józanság megtartásában fontos elem a rendszeresség kialakítása. Ez jelentheti egyéni hetirend, napirend vezetését is. Az ilyen szigorú, ám de személyre szabott struktúrák biztonságot adnak, lefektetik a kereteket. A rendszeresség felbomlása során a rendszerből kiszorított teendők –úgy mint a kényszeres fogyasztás- könnyen visszaszivárognak a mindennapokba.

Hangulatjavító gyógyszerek használata

A pszichiátriai készítmények fogyasztása nem ördögtől való, ha indokolt esetben, orvosi javaslatra és előírás szerint történik. Azt jó szem előtt tartani, hogy bizonyos gyógyszerek addiktívak lehetnek, így a függőség könnyen átvándorolhat egy új szer használatára. Nem elhanyagolható az sem, hogy meghatározott gyógyszerek és alkohol együttes hatása növeli az egészségügyi kockázatokat.

Elvárásokhoz és tervezéshez kapcsolódó impulzivitás

A felépülés során kiemelt feladat a szükségletek és igények kielégítéséhez kapcsolódóan a késleltetés képességének elsajátítása. Fontos lehet a prioritások kialakítása, tudatosítani azt, hogy mire van azonnal szükség, mit kell most rögtön megtenni, és mi az, ami várhat. Ez a fajta tudatosság segíthet olyan sürgető, frusztrációtól terhes helyzetek elkerülésében, ami a visszaesésnek kedvezne.

Negatív gondolatok rögzülése, borúlátás

A sikertelenség és kudarc predesztinációjába vetett hit, a katasztrofizálás kéz a kézben jár az önsajnálattal. Ilyen érzelmi klímában könnyű és gyors vigaszt jelenthet a szer használata, és a józan élet is veszíthet vonzerejéből. Érdemes ráeszmélni, hogy gondolkodási hibák állnak a háttérben, melyek egy megkezdett felépülést veszélyeztetnek.

Fotó: Ulrich Baumgarten

A szerhasználati probléma távolítása

Ahogy a híradót nézve olykor megfogalmazódik bennünk, hogy a látott katasztrófák velünk nem történhetnek meg, úgy a felépülő szenvedélybeteg gondolataiban is megfordulhat, hogy elért eredményeit tekintve védve van a visszaesésétől. Ezt a téves gondolatot az is megerősítheti, hogy saját felépülésébe fektetett munkáját túlértékeli és lezártnak tekinti. Biztosítékot semmi sem ad a szermentes jövőre nézvést, de a józanságra fordított folyamatos (!) munkának erős megtartó ereje van.

Mindenhatóság érzése

Hosszabb szermentes időszak után, a felépülő saját tapasztalataival nagy hasznára lehet azoknak, akik a folyamat elején járnak. A bölcsek köve ugyanakkor nem létezik, mások segítése sem mehet végbe anélkül, hogy az egyén mindvégig önmagára, saját felépülésére összpontosítson. A túlzottan kifelé irányított figyelem –még ha ez mások segítését is jelenti – a saját józanságmunka rovására történhet, ami növeli a visszaesés kockázatát.

 Állandó készültségben élni?

A visszaesés tehát elkerülhető, de lehetőségéről nem szabad elfeledkezni. A függőség tényének észben tartása, a relapszus kockázatainak számbavétele nem jelent egyet a félelmekkel terhes, korlátok közé szorított, túlszabályozott, örömtelen élettel. A terápiásan megtámogatott tudatosság egyúttal új lehetőségek kapuit tudja kinyitni. Világossá válhat, hogy milyen terveket és örömöket célozhat meg a felépülő egy szermentes életben. Ebben a megközelítésben a józanság egy befektetés, mely a nehézségek ellenére, újonnan megtapasztalható nyereségek lehetőségét hordozza.