Világom

A mai városban két alkalommal, 1961-ben és a közelmúltban is találtak Neander-völgyi leletet.

Amerika és Anglia viszonya nem volt mindig ilyen békés, mint manapság: az 1700–1800-as években kemény harcot vívtak az Államok területéért. Az 1783-as párizsi békeszerződés ugyan kimondta, hogy „Amerika az amerikaiaké”, de így is maradtak vitás területek, amelyekre mindkét fél igényt tartott. Ebbe a feszült helyzetbe sétált bele egy éhes disznó.

Mindössze három és fél napot töltöttem Thaiföldön, egészen pontosan az ország egyik déli tartományának, Krabi székhelyének környékén, de ez alatt a röpke idő alatt is jó sok élménnyel és hasznos infóval gazdagodtam. Meg is osztok veletek néhányat.

Elképesztő mennyiségű, évente mintegy 1,5 millió publikáció jelenik meg a lektorált (peer-reviewed) szakfolyóiratokban. Olyan tanulmányokról beszélünk, amelyeket előzetesen független szakértők véleményeztek, így kiállták a tudományos közösség bírálatát. Ettől még nem mondhatni, hogy bárki komolyan érdeklődne irántuk – beleértve magukat a tudósokat is. Becslések szerint ugyanis egy-egy ilyen cikket átlagban alig 10 ember olvas végig, a 80 százaléka meg még azoknak sem, akik egyébként a saját munkájukban hivatkoznak rájuk. Akkor mégis miért van belőlük ennyi?

A közösségi média egyre nagyobb teret nyer a tudományos életben is, ez alól a történelemtudomány sem kivétel. De vajon mennyire hasznos vagy káros a Facebook, a Twitter és más közösségi platformok a történészek számára?

Robert Pattinson még meg sem született, nem jártak kézről kézre vámpíros szerepjátékkönyvek, az emberek mégis már több ezer éve is rettegtek a vérfarkasoktól. Honnan vették, hogy egyáltalán léteznek?

A függők gyakran mondják – különösen a használat, majd később a felépülésük során –, hogy nincs igazság. Én is mindig úgy gondoltam, hogy nekem, a függőnek nehezebb. Másoknak – ezért meg azért – mindig könnyebb.

Ápolatlan, félhosszú, szőke haj, kinyúlt pulóver, életunt arckifejezés, botrányos szerelmi élet, drogok, alkohol, balhék: és mégis imádta a világ. Talán soha nem tudta ezt feldolgozni.

Egy reményvesztett, hajlék nélkül maradt nő reintegrációjához nagymértékben hozzájárul a külső-belső megszépülés. Ebben hisznek az Üdvhadsereg által működtetett Válaszút Háza rehabilitációs intézmény dolgozói is, akik az alapszükségletek biztosítása, valamint a folyamatos lelki gondozás és életvezetési tanácsadás mellett az ápolt megjelenés kialakításában is sokat segítenek.

Kisebb megszakításokkal négy hetet töltöttem az egykori Inka Birodalom központjában, Cuzcóban, majd Lima felé vettem az irányt. Huszonegy órán át buszoztam, de alighogy odaértem a tízmilliós fővárosba, már a Lima–Cuzco repülőjáratokat böngésztem a neten. Valami különös erő, egy láthatatlan zsinór húzott vissza „a világ köldökébe”. Én pedig hagytam magam.

Sokszor a vakvezető kutyák a leginkább kiszolgáltatottak, mert látássérült gazdáik nem minden esetben képesek megakadályozni, hogy a kutyák elcsábuljanak egy csali falatnak.

Valentin-napon akinek van párja, azért szenved, milyen ajándékot találjon, aki pedig szingli, ilyenkor még magányosabbnak érzi magát. Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják figyelmen kívül hagyni, hogy a szerelmesek napja van, segítünk: bonyodalmas utakon találnak maguknak párt még az állatok is.

Ma születésnapos államférfire emlékezünk, akit országa három legnagyobb hatású vezetője között tartanak számon.