Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Rotschild Klára nem abba a Rotschild családba született, amelyet sóhajtozva szoktunk emlegetni a hatalmas vagyonra és a könnyű életre gondolva. Klára csupán névrokonságban állt a híres famíliával, könnyű élet pedig aztán végképp nem jutott neki, mégis a legnagyobbak közé küzdötte magát.
Az 1903-as születésű asszony tehetsége egyszerűen utat tört magának. Jóformán a szabászasztalon jött a világra, hiszen apja és anyja is szabók voltak, akik a jómódú, magas társadalmi réteghez tartozó vevőknek szabtak-varrtak elegáns ruhákat, és minden jel arra mutatott, hogy Klára alkalmas lesz az üzlet továbbvitelére. Ám ahhoz, hogy neve végül fogalommá váljon, nem volt elég a szülői házból hozott tapasztalat. Hogy mi tette végül ennyire sikeressé és megkerülhetetlenné, arra Simonovics Ildikó divattörténész, Rotschild Klára életének kutatója segítségével keressük a választ.
Így ismerte meg először a nevét az ország
Klára még csak a húszas évei elején járt, amikor megpróbálta egyedül behajtani Somogyi Pál Károly adósságát, amivel az édesapjának tartozott. A férfi – mellesleg pesti botrányhős, valószínűsíthetően pszichopata, számtalan verekedés és per résztvevője – ahelyett, hogy kifizette volna, amivel Klára apjának tartozott, megverte a fiatal lányt. Klára szégyenében megpróbált önkezével véget vetni az életének, majd hetekig ápolták a pszichiátrián. Megerősödve jött ki a kórházból, és azzal a lendülettel be is perelte Somogyit – sikerrel.
A korabeli cikkekből az is kiderül, hogy Klára és Somogyi mellett a verésnél jelen volt még három férfi, illetve Somogyi szeretője is, aki azonnal Klára pártjára állt – meséli Simonovics Ildikó. Bár Somogyi igyekezett elhitetni a közvéleménnyel, hogy egy ujjal sem ért Klárához, az látleletet vetetett sérüléseiről, miután apja házába ért. Másnap érkező vőlegénye már egy rémületében szinte önmagából kifordult fiatal lányt talált az apai házban, aki gyógyszerekkel próbált véget vetni az életének. Klára végtelenül megalázva érezte magát a veréssel, és ezt hiúsága, büszkesége nehezen viselte el. Ugyanez a két tulajdonság vitte a második öngyilkossági kísérletébe élete végén. Gyógyulása ideje alatt kiesett a munkából, gyógykezelése pénzbe került, ahogy elszakadt ruhájának pótlása is. Nem tudjuk pontosan, mennyi pénzt nyert Klára a perrel, csak annyit, hogy elég volt hírneve növekedéséhez és az önállósodásához. 1933-ban ért véget a per, Klára 1934-ben nyitotta meg divatszalonját.
Szerelemből ment férjhez, nem üzleti érdekből
Klára szüleinek négy lánya volt, közülük három keresztény férfihoz ment feleségül, ami azt feltételezi, hogy szerelmi házasságot kötöttek – meséli Ildikó. Ez alól Klára sem volt kivétel. Választottja, Glücksthal Pál egyszerű utazó kereskedő volt. A divatszalont nem házasságának, hanem a Somogyi-perből származó pénznek köszönhette. Az sem igaz, hogy egyszerre három Rotschild-szalon működött Budapesten. 1916-tól Klára édesanyja vitt egy önálló szalont a válás után a Váci utca 69-es szám alatt, az apa évről évre újabb helyeken nyitott üzletet, de soha nem voltak egymás konkurenciái. A neves szalonosok között csak Klára apja szerepelt, a mama nem, az igazi konkurenciát a lány önállósodása jelentette 1934-ben, aki nemcsak versenytársa lett édesapjának, de pár év alatt messze túlszárnyalta őt.
Klára ráadásul úgy lett sikeres, hogy nem beszélt nyelveket – mégis megértette magát a külföldi vevőivel. Különösebben művelt sem volt, nem sétafikált milliméterpapírra felskiccelt ruhatervekkel, ő ösztönből dolgozott, és meg tudta szerezni a legjobb szakembereket. A szalon egyre nagyobb hírnévre tett szert, amihez Klára bevetette minden üzleti érzékét. Ott és arról pletykált, ahol és amiről kellett, értett a reklámhoz, a hírveréshez, kitűnő érzéke volt a kapcsolatépítéshez. „Rotschild-lányoknak” is nevezett modelljeit (ez későbbi kifejezés, a világháború előttről nincs adatunk) jó szemmel válogatta össze, de el is várta tőlük, hogy a francia modellekhez hasonlóan karcsúk legyenek. Egyik legnagyobb sikerét 1940-ben aratta, amikor a Horthy Istvánhoz férjhez menni készülő Edelsheim Gyulai Ilonának ő tervezte a menyasszonyi ruháját. Klára karrierje szépen ívelt felfelé, ám a történelem és a második világháború közbeszólt.
Túlélni mindent, de okosan
Bár több helyen arról olvasni, Klára szülei az auschwitzi haláltáborban haltak meg, ez nem igaz. Az viszont igen, hogy a fiatalasszony egészen Budapest ostromáig képes volt nyitva tartani a szalonját.
1944 októberében még kifutófiút keresett, azaz működött az üzlet – említi a divattörténész. – Budapest bombázásakor azonban találat érte a szalont is. December 24-én ráadásul tüdőgyulladásban meghalt Klára férje. Édesanyja még a második világháború kitörése előtt, 1930-ban elhunyt, halotti anyakönyvi kivonata szerint méhrák és elhájasodás következtében. Klára apja (a házaspár útjai még korábban szétváltak) újraházasodott, Paula nevű felesége egy lánygyermeket is szült neki, ám 1937-ben ez az asszony is életét vesztette. A papa pedig – Klára összes testvérével egyetemben – túlélte a zsidóüldözést, és 1948-ban halt meg. Klára nemcsak a szalonját vihette a bombázásokig, de költöznie sem kellett: Raoul Wallenberg segítségével lakóhelye védett ház lett. 1949-ben aztán az üzletet államosították, és ettől kezdve Klára két éven át biztosítási ügynökként dolgozott. – mondta Ildikó.
A kommunizmus évei alatt
Az ötvenes években azonban ismét eljött Klára ideje. 1952 és 1954 között az ÁTEX (Állami Textil Vállalat) mérték utáni szabóságát vitte mint szabó, majd 1956-tól a Váci utca 12-ben nyílt elegáns állami Különlegességi Női Ruhaszalonnak lett a művészeti vezetője. Ebben Bognár József belkereskedelmi miniszter segítette őt, amihez persze Klárának valamiféle egyezséget kellett kötnie.
Az elit továbbra is szeretett volna divatosan öltözni, Klárának pedig minden tehetsége megvolt hozzá, hogy a vevői szinte Párizsban érezzék magukat. A Kádár-rendszer durva képmutatása, hogy a portálon ékeskedő, egyenlőség látszatát keltő Különlegességi Női Ruhaszalon feliratú üzletben Clara Rothschild-címkés ruhákat készítettek már a hatvanas években. Innen öltözködött minden diplomata, a pártelit asszonyai, gazdag, hazánkba utazó külföldiek, művészek, tudósok vagy tehetős értelmiségiek (már amennyi maradt Magyarországon). Jugoszlávia egykori elnökének felesége, az osztrák kancellár felesége, Kádár Jánosné, Gábor Zsazsa, Honthy Hanna vagy Psota Irén is visszajáró vendégei voltak. A nyelveket továbbra sem beszélő Klára a legfelsőbb körökben forgott mint divatkirályné, lóversenyekre járt, kártyázott, egy szinten volt a gazdasági és politikai elittel, és úgy általában élvezte az életet.
Ugrás a halálba
1974-ben a már 71 éves asszonyon a korban még igen kezdetleges szinten álló fogimplantációt hajtottak végre. A műtét nem sikerült, a beültetett fogsor kilökődése iszonyatos, állandó fájdalommal, gyulladással és rengeteg kellemetlenséggel járt, a gyógyulás határozott jele nélkül. Klára tűrte egy darabig a szenvedéseket, megtartotta divatbemutatóit, de 1976 novemberében nem bírta tovább: kiugrott hetedik emeleti lakásának ablakán. Ezután a szalonja tovább működött egy ideig, de hiányzott belőle az erő, a varázslat, maga Klára.
Simonovics Ildikó könyvet is írt Rotschild Klára történetéből A vörös divatdiktátor címmel. Adódik a kérdés, mitől lesz vörös divatdiktátor valaki? A szerző válaszol:
– Keresd a nőt, azaz a fontos emberek feleségét. Ráadásul a magyar vezetésnek szüksége volt egy kirakatra, ahová a teljes külföldi delegációt meghívhatta, és bizonyíthatta a magyar divatipar működőképességét. Az osztályidegen Klára tehát egyfajta PR-fogás volt. Ehhez hozzájött, hogy 1958-tól kezdődött Kádárék élhető Magyarország imázsépítése, azaz nyugat felé azt mutatták, hogy az ország oda húz. Hogy miért pont Rotschild Klára, miért nem más? Egyrészt Klára nagyon tehetséges volt, a másik indok pedig a neve. Ez az én elméletem, de bizonyítani is tudom. Bár mindenki tudta, hogy Klára nem áll rokonságban a híres Rothschild családdal, Kádárék a gazdagsággal, a luxussal szinonim név alatt építhették fel a saját szocialista kirakatukat. Ezt a ruhacímkék is jelzik, amelyeken ez szerepelt: Clara Rothschild Haute Couture. Nemcsak Klára gyártotta a legendákat magáról, hanem Kádárék is róla. Ironikus, hogy egy Rotschild (Klára th nélkül írta a nevét) vezethetett luxusszalont, egy osztályidegen asszony egy olyan országban, ahol 15 évvel korábban a neve miatt még a haláltáborokba küldték volna.
Milyen Klára utóélete, kik emlékeznek rá?
Rotschild Klárát halála után szépen elfelejtették. A Clara-szalon fénye azonban kitartott a rendszerváltásig. 1995-ben Oravecz Gréti Klára nevével fémjelzett textil- és ruhatervező művészeti szakiskolát nyitott. Gréti mellett két olyan tanár oktatta a diákokat, akik együtt dolgoztak Klárával annak idején. Az utóbbi években a Vörös divatdiktátor és a Nemzeti Múzeumban a CLARA – Rotschild Klára – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött című kiállítás hozták vissza nevét a köztudatba.
Február 21-én szervezünk egy nemzetközi konferenciát Kelet Diorjai címmel. Minden vasfüggönyön túli országnak megvolt ugyanis a maga divatdiktátora. A konferencián a meghívott vendégek bemutatják saját országuk „Diorját”, Kláráról én fogok mesélni. A mi Rotschildunk tényleg más volt, mint a többi: az övé a leghosszabb pálya, és ő az egyedüli, aki zárványként megmaradt a szocialista időszakban. Konfekció helyett az haute couture-t képviselte, ami élhetetlen volt piacgazdálkodás szinten, mégis sikeres volt. A konferencia után, február 24-én a Nemzeti Múzeumban kilenc próbababát öltöztetünk át a Clara-kiállításon tavaszi kollekcióba. Február 22-e a kettő közé esik, ezen a napon van Klára születésnapja.
