Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva 2071-ig titkosították a svájci hatóságok a Mengeléről szóló iratokat, ám nemrég bejelentették: rövidesen nyilvánosságra hozzák a halál angyaláról szóló levéltári feljegyzéseket.
Josef Mengele nevéhez szörnyűséges második világháborús rémtettek kapcsolódnak. Ő volt az auschwitzi haláltábor orvosa, ő döntötte el, hogy ki maradhat életben a foglyok közül. De még csak nem is erről híresült el igazán: működése alatt, főként gyerekeken borzalmas kísérleteket és teszteket hajtott végre a tudomány nevében. A háború után Dél-Amerikába menekült, és sosem sikerült elkapni: ott is halt meg 1979-ben. Ám több jel mutat arra, hogy legalább kétszer járt Európában, méghozzá Svájcban – kutatók szerint ezzel kapcsolatban is szolgálhatnak újdonsággal azok a dokumentumok, amelyek titkosítását a svájci hatóságok rövidesen megszüntetik.
Svájc a második világháborúban
Svájcot a második világháborúban betöltött szerepe miatt sokat szokták – nem alaptalanul – kritizálni. Az alpesi ország nem állt egyik harcoló fél pártjára sem: a háború alatt végig pártatlan maradt. Legalábbis abból a szempontból, hogy katonai akciókat nem hajtott végre. És persze abból a szempontból is, hogy a svájci bankok mind a vagyonukat megőrizni kívánó zsidók, mind a náci vezetők pénzét befogadták. A menekültekkel azonban már elutasítóbbak voltak:
a hatóságok olykor szó szerint értelmezték a menedékjogról szóló jogszabályokat, és arra hivatkozva nem fogadták be az menekülteket, hogy nem politikai, hanem faji alapon üldözik őket.
A háború utáni kutatásokból az is kiderült, hogy a svájci bankok nem tettek különbséget arany és arany között: még a holokauszt áldozatainak aranyfogaiból készült tömböket is befogadták. Egyes náci vezetők bankszámláit pedig még évtizedekkel a háború után is vezették.
Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy Svájc nem szívesen idézi föl a világháborúhoz kapcsolódó ügyeket, és inkább eltemetné ezeket különféle indokokra hivatkozva: a kollektív társadalmi bűntudat feldolgozása nem egyszerű probléma.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Jól példázza ezt Josef Mengele aktáinak ügye is. A svájci hatóságok egészen mostanáig mereven elzárkóztak annak még a gondolatától is, hogy nyilvánosságra hozzák ezeket. A döntés megváltoztatásához egy makacs történész kellett: amikor Gérard Wettstein 2025-ben betekintést kért az iratokba, és elutasították, nem hagyta annyiban a dolgot. „Abszurdnak tűnt a dolog. Az összeesküvés-elméleteket táplálja, ha 2071-ig titkosítva maradnak. Mindenki azt gondolja: biztosan van valami titkolnivalójuk” – nyilatkozta a BBC-nek. Közösségi finanszírozási kampányt indított a perköltségek megfizetésére, és bíróságon támadta meg a hatóságok döntését.
Pár nap alatt 18 ezer svájci frank gyűlt össze, ami nagyjából 7 millió forintnak felel meg.
Így menekült el Mengele
De lássuk, mit is lehet jelenleg tudni arról, hogy mi történt a világháború után Josef Mengelével, és hová ment a hírhedt orvos. Annyi bizonyos, hogy a bukás kapujában – sok más náci vezetőhöz hasonlóan – levetette egyenruháját, és álnéven próbált menekülni. Ehhez kapóra jött neki a Vöröskereszt kezdeményezése: a szervezet azoknak a tízezreknek próbált segíteni hazajutni, akik a háború befejeztével otthonuktól távol találták magukat.
Így jutott Mengele is Helmut Gregor néven utazási okmányokhoz a genovai svájci konzulátuson, majd ezek segítségével menekült Dél-Amerikába. (A Vöröskereszt később bocsánatot is kért amiatt, hogy akaratlanul számos náci tiszt és vezető meneküléséhez járult hozzá.)
Élete hátralevő részlét – vagy legalábbis annak nagy részét – Mengele ezután Argentínában töltötte. Sosem találták meg, sosem vonták felelősségre, pedig előkelő helyen szerepelt a Simon Wiesenthal Központ és az izraeli titkosszolgálat, a Moszad „körözési” listáin is. Végül 1979-ben halt meg São Paulóban. Wolfgang Gerhard néven temették el, és olyan sikeresen titkolták el kilétét, hogy csak 1985-ben derült ki, hogy meghalt, ám ezt ekkor még sokan kétségbe vonták – végül 1992-ben az exhumált holttestén végzett DNS-vizsgálat bizonyította be minden kétséget kizáróan, hogy meghalt.
Svájcban síelt a körözött háborús bűnös
Bizonyos jelek és tények azonban arra mutatnak, hogy Mengele nem töltötte minden idejét Dél-Amerikában. Az például az 1980-as évek óta bizonyított tény, hogy a halál angyala 1956-ban a svájci Alpokba utazott síelni a fiával, Rolffal. Több kutató szerint azonban még ezután is járt Európában. Regula Bochsler svájci történész arról talált feljegyzéseket, hogy 1961-ben az osztrák titkosszolgálat figyelmeztette a svájci társzervezetet, hogy Mengele álnéven Európába utazott, és könnyen elképzelhető, hogy Svájcban van.
A figyelmeztetés időpontjában Mengele felesége történetesen pont lakást bérelt Zürichben, és kérvényt adott be állandó tartózkodási engedélyért. A történész szerint az is gyanús, hogy noha Mengeléék nem voltak híján pénznek, az asszony egy szerény külvárosi apartmant vett bérbe – hacsak nem az ad erre magyarázatot, hogy az ingatlan közel helyezkedett el a nemzetközi repülőtérhez.
A zürichi rendőrség feljegyzései arról tanúskodnak, hogy a hatóság megfigyelte a nőt, és az egyik jelentésben az szerepel, hogy Martha Mengele mellett az autójában egy azonosítatlan férfi ült.
Ennél tovább azonban nem jutott a kutatásban Regula Bochsler – a svájci levéltár Mengele-aktáihoz megtagadták tőle a hozzáférést. Titkosították ugyanis őket, méghozzá egészen 2071-ig: nemzetbiztonsági szempontokra, valamint a tágabb értelemben vett család védelmére hivatkozva. Hasonlóan járt tavaly Gérard Wettstein is, ám ő nem hagyta annyiban a dolgot. Ekkor történt, hogy a Svájci Szövetségi Hírszerző Szolgálat váratlanul bejelentette: elérhetővé teszi a hírhedt náci háborús bűnösről szóló feljegyzéseket.
„A fellebbező számára hozzáférést biztosítunk az iratanyaghoz, a későbbiekben meghatározandó feltételek és követelmények figyelembevételével”
– így szólt a svájci hatóság közleménye, amelyben az is szerepel, hogy „a teljes átláthatóság kivitelezése némi időt vehet igénybe”. Hogy milyen feltételekről és követelményekről lehet szó, azt egyelőre nem lehet tudni, és ezt Bochsler és Wettstein is aggasztónak tartja. „Attól tartok, hogy olyan dokumentumot kapunk majd, amelyben rengeteg rész lesz kisatírozva” – mondta Wettstein, Bochsler pedig így nyilatkozott: „egyáltalán nem bízom a hatóságokban. Attól tartok, hogy ezek a feljegyzések is olyanok lesznek, mint az Epstein-akták”.
1944 októberében Josef Mengele nyolcszáz magyar fiút tereltetett be az auschwitzi gázkamrába, 51 közülük azonban megmenekült – róluk szól a Michael Calvin és Naftali Schiff a Csoda című könyve.
