Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A változókor előszobája sokszor nem kimaradó menstruációval, hanem nehezen beazonosítható, szerteágazó tünetekkel jelentkezik. A perimenopauzára sokan még mindig úgy gondolkodnak, mint egy távoli, ötvenes éveinkhez kötődő állapotra, pedig a hormonális változások ennél jóval korábban elkezdődhetnek. A harmincas évek vége, negyvenes évek eleje a nőnél nemcsak a ciklus finom változásait, hanem alvászavart, hangulatingadozást, hasi hízást, agyi ködöt, koncentrációs nehézségeket vagy éppen ízületi panaszokat is hozhatnak.
Dr. Sipos Andrea szülész-nőgyógyásszal, életmódorvossal arról beszélgettünk, hogyan ismerhető fel ez az időszak, mit lehet tenni az életminőség javításáért, és miért nem szabad legyinteni a panaszokra.
Mit jelent pontosan a perimenopauza?
A menopauza hivatalosan az a konkrét nap, amikor eltelt 12 hónap az utolsó menstruáció első napjához képest. A perimenopauza ezzel szemben az ezt megelőző átmeneti időszak, amikor a petefészek működése már ingadozóvá válik, és a hormonháztartás sem működik olyan kiszámíthatóan, mint korábban.
Európában átlagosan 51-52 éves kor körül következik be a menopauza, de a változások ennél akár 7-10 évvel korábban elindulhatnak. Vagyis egy nő, akinél a menopauza 46 éves kor körül jelentkezik, már a harmincas évei második felében is tapasztalhatja a perimenopauza jeleit.
A változókor előszobájában valóban belépünk 35 éves kortól?
Igen. Ez sokak számára meglepő, pedig egyáltalán nem ritka. Mivel az 51-52 év csak átlagéletkor, nagy egyéni eltérések lehetnek abban, kinél mikor indulnak el a hormonális változások.
Ilyenkor nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra „megszűnik” a hormonális működés, hanem arról, hogy egyre ingadozóbbá válik. Van olyan hónap, amikor a szervezet még szinte ugyanúgy működik, mint évekkel korábban, máskor viszont már megjelennek azok a tünetek, amelyek a perimenopauzára utalnak.
Mi történik ilyenkor a szervezetben?
Minden nő egy meghatározott petesejtkészlettel születik. Ez a készlet az élet során fokozatosan csökken, és idővel elfogynak azok a petesejtek, amelyek még megfelelően meg tudnának érni. A hormontermelés szorosan kapcsolódik ehhez a folyamathoz. A perimenopauza lényege, hogy a petesejtek száma és minősége már nem ugyanaz, mint korábban, ezért a hormontermelés is egyenetlenebbé válik. Lehet olyan ciklus, amikor még minden „rendben van”, és olyan is, amikor már nincs peteérés a vérzés mögött, vagyis anovulációs ciklus zajlik. Emiatt a hormonális kép hónapról hónapra változhat.
Hogyan lehet felismerni a perimenopauzát? Honnan tudhatjuk, hogy épp nem a stressz jeleit tapasztaljuk magunkon?
Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert a perimenopauza nagyon változatos formában jelentkezhet. Nincs egyetlen laborvizsgálat vagy képalkotó módszer, ami egyértelműen igazolná, hogy valaki biztosan ebben az időszakban van. Ez mindig egy klinikai diagnózis, ami azt jelenti, hogy az orvos elsősorban a tünetekből, a kórtörténetből és abból indul ki, hogy ki tud-e zárni más, hasonló panaszokat okozó állapotokat.
A labor tehát önmagában nem elég a perimenopauza „kimutatására”, mert a hormonok szintje egyik hónapban még lehet teljesen normális, a másikban pedig már jelentősen eltérő. Ugyanakkor a vizsgálatoknak mégis fontos szerepük van, mert segítenek elkülöníteni azokat az állapotokat, amelyek utánozhatják a perimenopauza tüneteit, például a pajzsmirigyproblémákat vagy az inzulinrezisztenciát.
Melyek a leggyakoribb tünetek?
Sokan azt gondolják, hogy a perimenopauza első jele biztosan a rendszertelen menstruáció. Ez valóban gyakori tünet, de korántsem az egyetlen, és nem is mindig ez jelentkezik először.
A perimenopauza leggyakoribb korai tünetei:
hangulati ingadozások,
alvászavarok,
hajnali felébredések,
kimerültség,
koncentrációs nehézségek,
úgynevezett „agyi köd”,
hasi hízás,
deréktáji súlygyarapodás.
Ezek mellett sok nő számol be ízületi panaszokról, csökkent terhelhetőségről, a korábbinál rosszabb stressztűrő képességről, vagy egyszerűen arról az érzésről, hogy a teste már nem úgy működik, mint korábban. A perimenopauza egyik megtévesztő sajátossága éppen az, hogy a tünetei rendkívül szerteágazók.
Sok esetben sem az érintettek, sem a környezetük, sőt néha még az orvosok sem kötik össze ezeket a panaszokat a változókor közeledtével.
A női testben gyakorlatilag minden mindennel összefügg. Ha például romlik az alvásminőség, annak rövid időn belül hatása lehet az étvágyra, a hangulatra, a testsúlyra, a koncentrációra és a mindennapi terhelhetőségre is.
Sok nőnél az alvászavar az egyik legkorábbi és legzavaróbb panasz. Ha valaki rendszeresen hajnalban felébred, nem tudja kipihenni magát, az másnap fokozott éhségérzethez, fáradtsághoz, ingerlékenységhez és hosszabb távon súlygyarapodáshoz is vezethet.
Vannak tényezők, amelyek korábbra hozhatják a perimenopauzát?
A családi mintázat sokat számít. Gyakori kérdés, hogy az édesanya vagy a nagymama mikor ment át ezen az időszakon, mert ez sok esetben adhat támpontot, még ha nem is jelent biztos forgatókönyvet.
A genetika mellett az életmódnak is jelentős szerepe van. A dohányzás egy olyan tényező, amely bizonyítottan korábbra hozhatja az utolsó ovuláció, és így a menopauza időpontját. Fontos ugyanakkor különbséget tenni aközött, hogy mikor következik be a menopauza, és aközött, hogy milyen tünetekkel zajlik a perimenopauza. Az utóbbit az életmód erősen befolyásolhatja.
Mit tehetünk, ha úgy érezzük, beléptünk a perimenopauza időszakba?
Az egyik legfontosabb lépés az, hogy a nő komolyan vegye a saját tapasztalatait. Ha valami megváltozott, ha a panaszok tartósak, ha rontják az életminőséget, akkor érdemes segítséget kérni.
A másik alapvetés az, hogy az életmódnak óriási szerepe van. A perimenopauza tüneteit nem lehet pusztán akaraterővel megszüntetni, de sokat lehet javítani rajtuk tudatos változtatásokkal.
Az alvás rendezése az első lépés, mert ha ez borul, „minden borul”. Ezért kulcsfontosságúak azok az alváshigiénés szokások, amelyek segíthetnek a pihentetőbb alvás visszaállításában. Sok nő számára már ez önmagában is látványos javulást hozhat a nappali közérzetben.
A rendszeres testmozgás perimenopauzában nem pusztán a testsúly miatt fontos. A WHO-ajánlás alapján heti 150 perc közepes intenzitású kardiómozgás javasolt, emellett különösen fontos a heti 2-3 alkalommal végzett ellenállásos, súlyzós edzés. Ez utóbbinak több oka is van. Az életkor előrehaladtával, illetve az ösztrogénszint változásával csökkenhet az izomtömeg és a csonttömeg. Ha kevesebb az izom, csökken az alapanyagcsere, romlik az állóképesség, és a testsúly is könnyebben elmozdulhat felfelé. Az erősítő mozgás tehát nemcsak esztétikai kérdés, hanem hosszú távú egészségvédő eszköz is.
A táplálkozásnál javasolt a kalóriákra figyelni?
Nem elsősorban a kalóriaszámolás a legfontosabb, hanem az, hogy a szervezet megkapja azokat a tápanyagokat, amelyek segítik a stabilabb működést. Ilyen a megfelelő fehérjebevitel, amelynek javasolt mennyisége a jelenlegi ismeretek szerint napi 1,2 gramm testtömegkilogrammonként. Emellett fontos a rostbevitel is. Ideális esetben napi 30-35 gramm rost bevitele ajánlott.
Beszéljünk egy kicsit a hormonpótlásról. Mit gondolsz, ez elkerülhetetlen?
A hormonpótlás sokáig ingoványos terület volt, ma azonban egyre többet beszélünk arról, hogy ellenőrzés mellett sok nőnek jelenthet valódi segítséget.
Nem mindenkinél szükséges hormonpótlás. Van, aki szinte észrevétlenül jut át ezen az időszakon, nála nincs olyan panasz, amin segíteni kellene. Ők általában azok a hölgyek, akik nagyon aktív életet élnek. Másoknál viszont a tünetek jelentősen rontják az életminőséget, és ilyenkor a hormonpótlás komoly javulást hozhat. Nemcsak a jól ismert tünetek, például a hőhullámok, az alvászavar vagy a hangulatingadozás miatt lehet jelentősége, hanem olyan „csendesebb” folyamatok miatt is, mint a csontvesztés vagy a szív-érrendszeri kockázatok alakulása. Emellett a nemi élet minőségére, a hüvelyi és kismedencei szövetek állapotára is kedvező hatással lehet.
Természetesen nem mindenkinél alkalmazható. Vannak ellenjavallatok, például bizonyos daganatos betegségek, májbetegség vagy egyes alvadási zavarok, ezért minden esetben egyéni mérlegelés szükséges.
Perimenopauzában szükséges a fogamzásgátlás?
Igen. Ez fontos és sokszor alábecsült kérdés. Attól, hogy a menstruáció ritkábbá vagy rendszertelenebbé válik, a teherbeesés lehetősége még nem szűnik meg. Több olyan esetet látunk, hogy a nő 4-5 hónapja nem vérzik, azt gondolja, hogy belépett a menopauzába és pozitív lesz a tesztje, mert a 4-5 hónapból mondjuk 3-ban már a várandóság miatt nem menstruált.
Amennyiben valaki nem szeretne gyermeket, a fogamzásgátlásról ebben az életszakaszban is gondoskodni kell. Bizonyos esetekben már olyan alacsony hormontartalmú fogamzásgátló készítmények is szóba jöhetnek, amelyek egyszerre szolgálhatják a fogamzásgátlást és a hormonpótlást, így egyes panaszok enyhítését is.
Mit javasolsz, mikor menjünk orvoshoz?
Minden nőnek érdemes minél jobban ismernie a saját ciklusát és a teste működését. Ha tudjuk, mi számít nálunk megszokottnak, könnyebben észrevesszük azt is, amikor valami eltér ettől.
Éves nőgyógyászati szűrésre akkor is szükség van, ha nincs panasz, de ha a tünetek zavaróak, ha a mindennapi működést befolyásolják, vagy ha vérzészavar, erős vérzés jelentkezik, akkor nem érdemes várni. Ha pedig valaki hormonpótlást kap, annak rendszeres kontrollvizsgálatokkal, laborral és ultrahanggal kell együtt járnia.
Mit tapasztalsz a praxisodban: a perimenopauza mentális terheit inkább a hormonális változások okozzák, vagy annak az érzelmi súlya, hogy a nők kifelé haladnak abból a termékeny életszakaszból, amelyet a társadalom sokszor a nőiességgel kapcsol össze?
A perimenopauza lelki oldala legalább annyira fontos, mint a testi tünetek. A hormoningadozás önmagában is hat az agy működésére.
Az ösztrogénreceptorok az agy számos területén jelen vannak, így a hormonális változások a hangulatra, a memóriára, a stresszreakcióra és a gondolkodásra is kihatnak. Ilyenkor gyakran tapasztalnak a nők ködös gondolkodást, bizonytalanságérzést, nagyobb ingerlékenységet vagy fokozott szorongást.
Ráadásul ebben az életkorban a nőknek egyszerre sok fronton kell helytállniuk. A kisgyerek vagy kamasz gyerek nevelése, az idősödő szülők gondozása, a munkahelyi nyomás, a megváltozó testkép mind-mind stresszfaktor. Ehhez társulhat az a belső élmény is, hogy egy életszakasz lezárul. A termékeny időszak véges, a test változik, az idő múlása kézzelfoghatóbbá válik. Ez önmagában is erős érzelmi terhet jelenthet.
A perimenopauza időszakában megnőhet a depresszív tünetek és bizonyos pszichés zavarok kockázata, különösen azoknál, akiknek korábban már volt depressziós epizódjuk.
Ezért a mentális támogatás nem „plusz”, hanem sok esetben a gondozás szerves része, mert a perimenopauza valós biológiai és pszichés változásokat hoz, mégis sok nő úgy éli meg, hogy nem kap a tünetekre magyarázatot. Pedig annak, hogy valaki tudja, mi történik vele, már önmagában is tehercsökkentő hatása lehet.
A tájékozottság segít, hogy az érintettek ne ijedjenek meg a tünetektől, felismerjék, hogy nincsenek egyedül, és időben segítséget kérjenek. Mert a jó hír az, hogy van segítség. A tudatos életmód, a rendszeres mozgás, a megfelelő táplálkozás, szükség esetén a hormonpótlás, valamint a mentális támogatás együtt sokat javíthatnak az életminőségen. Az első lépés pedig az, hogy komolyan vegyük a tüneteinket, és merjünk beszélni róluk.
Kapcsolódó cikkünkben integrált és funkcionális orvoslás szemléletű családorvossal, dr. Varga Zsuzsannával beszélgettünk arról, hogyan hat a menstruációs ciklus az étkezésre, a mozgásra és az energiaszintünkre, és miért érdemes a női test természetes ritmusához igazítani a mindennapokat.
